A lányom csak a macskájával foglalkozik. Normális ez?

Normális határokon belül szereti a lányod a macskáját. Igazából, az a normális, ahogy szereti. Neked nem tűnik fel, hogy eddig 44 ember válaszolt a kérdésedre, és mindenki ki van akadva a hozzáállásodon? Nem véletlenül...

Csak mondom, az én anyám hasonlóan állt hozzám mindig, mint te a lányodhoz, azzal a különbséggel, hogy nekem macskám sem lehetett. 19 évesen elköltöztem otthonról. Azóta már van macskám. De szerintem te még időben vagy, hogy közeledj a lányodhoz. Csak gondolkozz már kicsit.

Megint a társasággal jössz. Nem bírod felfogni, hogy nem mindenkinek van szüksége emberekre?

Miért akarod magadat erőltetni erre a szerencsétlen lányra?

Csavargás, az aztán a jó hobbi...

Igen, de ezekből nem lehet megélni.Írásból és fotózásból igen. Mégis mit dolgozzon akkor a lányod? Melyik szalagnál álljon napi 8 vagy 12 órát?

Hirdetést csak olvastál mostanában. Vagy azt sem miközben várod a buszt vagy vársz a zöld jelzésre a zebrán vagy az úton? Azt is valakinek meg kell csinálni. Hidd el, ha a lányod fotós lesz Ő lesz a legboldogabb a világon, hogy ami a hobbija azért pénzt kap. És képzeld lehet, hogy majd Ő jobban rá fog érni a gyerekére, ha tanul, mint Te!

Én ugyanolyan vagyok mint a lányod, csak én inkább olvasok meg rajzolok (bizony lehetek még jól kereső grafikus). Van egy macskám, aki velem alszik, megy enni mikor én eszek és itt alszik mellettem mikor gépezek.

Az emberekhez meg pont azért nem közeledek mert nem éri meg, a fele olyan lenéző és bunkó mint te, kedves kérdező.

Én legalább anyukámmal meg tudok beszélni mindent.

Jah és 20 éves vagyok már és ilyen voltam mindig is, ezután is.