Bunkóság lenne most elköltözni? Nem bírok egy babával együtt élni

Költözz.

Én 8 éves voltam, mikor megszületett a tesóm, 3 éves kora után, mikor anya is visszament dolgozni, az én feladatom volt az ellátása nyári szünetben, ovi időben én jártam érte, reggeli készítés, ebédeltetés, vigyázás rá. Sok volt.

Ne hidd azt, hogy ennek ellenére, nem őt imádom a világon a legjobban! Szó sincs erről, bármire képes lennék, hogy a testvérem boldog legyen. De!

De az biztos, hogy egy életre elment a kedvem attól, hogy kis gyerek közelébe menjek! Egy szobában aludtunk 6 éves koráig, nekem az éjszakai csecsemősírás azóta is egy rémálomnak tűnik.

Soha, de soha nem akarok gyereket az is biztos!

32 éves vagyok, de a mai napig emlékszek sok olyan dologra, ami miatt mindent gondolok a gyerek vállalásról, kis gyerek neveléséről, csak azt nem, hogy szép és jó dolog.

Pedig anya is a legjobb anya a világon.

Nem azért bízta rám tesómat, mert velem akart gonoszkodni, vagy épp neki nem kellett, csak sajnos dolgoznia kellett.

És azóta sem hiszem, hogy jó az, amikor az alig nagyobb testvér kötelessége nevelni a kicsit.

23:43

Te olvasod amit a Kérdező mond?

Nem egyszerűen arról van szó, hogy van egy kisebb testvére és idegesíti.

Anyuka szépen azonnal babázott az új és mint kiderült cseppet sem megbízható férfinak, most meg szívjon a Kérdező?

Legyen az ő kötelessége normális életet biztosítani a kisebbnek, csak azért, mert anyuka egy ilyen díszmadzag?

Nehogy már neki kelljen maximális tekintettel lenni az anyjára!!!

Az anyja sem igen van rá tekintettel, mert ha azzal lenne akkor felfogná, hogy a gyereket nem a másik gyerekének szülte!!

Rosszul vagyok az ilyen szülőktől!

A gyereket magának szüli az ember, jó esetben közös döntés a párjával, de senki mástól nem várhatja el, hogy teljes mellszélességgel az ő ötlete miatt áldozza be magát.

Igen van olyan, hogy önzetlen segítség. Van olyan, hogy a nagyobb tesó - már csak testvéri szeretetből is - körbeugrálja a kicsit, játszik vele, szeret vele foglalkozni.

De ezt nem lehet kikövetelni, pláne nem lehet rendszeresen erre alapozni.

Anyuka használjon spirált, fogamzásgátlót, óvszert, bármit. Gondolkozzon mielőtt szül, hogy fogja-e bírni egyáltalán!

33-as

32-es vagyok. itt is, és életkorban. ezért fura, hogy gyereknek gondolsz, le is írtam, csak bizonyára lekerülte a figyelmed.

Nem hiszem, hogy valaha megváltozik a véleményem erről.

Ma sem gondolom úgy, és holnap sem fogom úgy gondolni, hogy jajj de jó, hogy alig tizenévesen nevelhettem kisgyereket.

Más részt meg tudja a családom, hogy emiatt nem lesz sosem gyerekem, gyakorlatilag neveltem már. És ha hiszed, ha nem értik is.

Az anyának volt döntése, hogy szül-e még egy gyereket. A kérdezőnek nem volt választása, hogy akar-e még egy testvért.

Az anya gondolom otthon van gyesen, neki az egyetlen feladata, hogy a babával törődjön. A tini iskolába jár, ami ebben az életkorban már felér a felnőttek napi nyolc óra munkájával. Neki most ez a feladata. Mellesleg a most nem tanulással az egész későbbi életét elcseszheti.

Ha a kérdező szült volna 15 évesen, lecsesznétek, amiért tanulás helyett kisgyereket pelenkáz, de mivel az anyja szülte, azért cseszitek le, mert pelenkázás helyett tanul.

Ha a kérdező szült volna 15 évesen, itt osztaná mindenki, hogy "anyád nyakára szülsz gyereket?", de amikor egy felnőtt nő szül egy 15 éves nyakára, akkor a tini a hibás, mert nem elég segítőkész.

Amúgy mivel látom te is szelektáltan olvasol és csak a "bömböl" részt értelmezted, ezért segítek mit írt még a kérdező: "anyukám tiszta ideg, engem ugráltat mindenért, velem kiabál, folyton csendben kell lenni"

Innen bárki menekülne.

36-os

Azért mert Te 15 évesen még nem tudtál magadról és a világról, mert nem érezted, hogy milyen közegben vagy, és nem tudtad volna elmondani, hogy mi történik veled, feltételezheted, hogy mások normálisak.

A Kérdező 15 éves, nem hü.e!

Ráadásul éppen Te jelented ki ezzel, hogy mennyire gyerek még, hogy azt feltételezed, hogy annyi agya sincs, hogy tudja, hogy mi zajlik körülötte. De azért úgy látom, azt szemrebbenés nélkül elvárnád, hogy felnőttként viselkedve nevelje azt a gyereket, akit nem ő szült, nem ő vállalt, akiről szerintem meg sem kérdezték, hogy mit gondol, legyen-e.

Bármilyen hihetetlen neked én is éreztem már 11-12 évesen, hogy ez nem kóser!

szerinted nem fogtam fel 12 évesen nyáron, hogy minden osztálytársam strandra jár, élvezi a szabadidejét, míg én otthon ülök egy 4 éves gyerekkel?

Hogy péntek délután sem jutott idő semmi koromnak megfelelő tevékenységre, mert hamarabb zárt az ovi, és ahelyett, hogy az egész heti iskola után leereszthettem volna, rohantam az oviba?

Vagy amikor együtt kezdtük az iskolát?

Én a gimit ő az első osztályt? Annyi idős voltam, mint most a Kérdező.

Reggel öltöztetni és suliba vinni, délután érte menni és még foglalkozni vele este is, míg anya megfőz holnapra.

Vagy amikor már nem bírtam, akkor mamát kértem meg, hogy egy kicsit segítsen napközben, mert sok? Szerinted ehhez még agyatlan egy tizenéves, és nem fogja fel, vagy mi?

De azért legyen már felelősségteljes. Nem vagy Te kicsit ellentmondásos??

Lehet Te ősanya vagy és egész nap a gyereked fenekében lógsz, de nem mindenki ilyen, pláne nem tizenévesen, ráadásul nem is saját gyerekről van szó.

És tudod mi a leggázabb? Nekünk nem volt más választásuk!

Apa egész héten kint volt a tanyán, februártól november végéig csak pár órát töltött otthon, és igen én segítettem anyának, de elhiheted, hogy néha sok volt és ha tehetettem volna, akkor én is kiszabadulok ebből a mókuskerékből.

Ezért mondom a Kérdezőnek, hogy ha van lehetősége, ne hagyja, hogy az anyja (ahogy nézem ráadásul nem is azért, mert nincs otthon és nem tudná ellátni az általa vállalt kötelezettséget) vele végeztesse el ezt. Itt nem arról van szó, hogy az anyjának nincs más választása, mert dolgozik és nem tudja megoldani a Kérdező segítsége nélkül, hanem arról, hogy ki van, mint a poc, mert elhagyta korán, akinek gyereket vállalt és most szívjon más is.