Tényleg önzőség lenne a férjemmel eltölteni kettesben egy hosszú hétvégét (csütörtöktől vasárnapig) csak kettesben, messze a gyerekünktől?

Most komolyan milyen barom állat szerint önzőség ez????????????? Akinek gyereke van, az 18 évig ott kell rohadjon a gyerek seggében és soha nem szórakozhat, soha nem pihenhet??? Milyen emberek vagytok ti???? Jézusom... Egy két éves gyerek nem fog traumát kapni attól, hogyha a szülei elmennek 4 napra, nem is fog rá emlékezni. Én imádtam kicsiként a mamámnál lenni, nagyobbként pedig jó volt látni, hogy a szüleim mennyire jól érezték magukat a 2 párhuzamos állás, napi 12-14 óra lehúzása után egy pár napos kis pihenésen. (persze együtt is nyaraltunk mindig)

Egy szülőnek kell a pihenés, magukra, a kapcsolatra is időt kell szentelni, nem szólhat minden a gyerekről, KELL, hogy KETTESBEN is legyenek.

Attól függ, hogy hová és ott milyen az idő és mi a program.

Ekkorával alkalmazkodni kell a fentiekhez.

Ha Alaszkába utazol vagy a trópusokra és az utat csak most lehet bevállalni máskor nem vagy régóta vágysz rá, akkor nincs mit tenni el kell menni. Vannak nők, akik a munkájuk miatt hagyják másra a gyereküket és külföldre kell utazniuk.

Nem olyan hosszú idő, hogy ne lehessen itt hagyni.

Én viszont inkább alkalmazkodom a gyerek igényeihez és vele megyek mindenhová, kivárom, hogy oda is akarjon menni, ahová mi. De ez én vagyok egy-egy délutánt még eltöltök nélküle, de nem bírom idegekkel, hogy ne lássam. Rossz nélküle, nem igazi pihenés. Persze az is igaz, hogy elváltam a páromtól és új barátommal nem érzem azt az egységet, amit kellene. Nálam a gyerek szeretete pótolja azt amit a társaim nem tudtak tudnak megadni.

Volt még pár éve egy hír (pont ezen az oldalon láttam amúgy egy hasonló kérdésnél belinkelve) ami arról szólt hogy a szülők elmentek nyaralni, a nagyszülőkre hagyták a gyereket majd valami figyelmetlenség történt és a gyerek leesett az ágyról és lebénult. De persze ha neked a pár nap eufória fontosabb mint a gyereked hát hajrá, csak aztán ha ne adj Isten nálatok is ilyen történne majd ne lepődjetek meg!

# 30-as válaszoló: 4 hónaposan egyedül hagyni egy gyereket egész napra? Gratulálok, úgy látszik te is a nagyinak szültél!

#34

És tudod, hány gyerek szenved balesetet odahaza, miközben a szülei is a házban vannak? Belgiumban meg néhány éve egy őrült beszabadult egy bölcsibe, és lelőtte a gyerekeket. Akkor ettől kezdve minden anyuka felelőtlen idióta, aki bölcsődébe adja a gyerekét?

Mellesleg tapasztalataim szerint azok a nők vannak betegesen rákattanva a gyerekükre (jaj egy percet sem bírok ki nélküle), akik sosem voltak szerelmesek a férjükbe, csak a családalapítás kedvéért mentek férjhez. Aki szereti a párját, az örül a kettesben töltött időnek akkor is, ha már gyereke van.

Szerintem nem önzőség, egyáltalán nem az, az önzőség nem itt kezdődik!

Érezzétek jól magatokat! :)

Az a lényeg, hogy ha az utazás mellett döntötök, mindenképpen magyarázzátok el a kicsinek. Az ő szintjén, hogy tudja, mi fog történni. Nemrégiben olvastam egy hasonló történetet, ott a szülők úgy hagyták ott a hasonló korú kicsit (a szeretett nagyira, aki előtte is sokat volt vele), hogy nem szóltak neki. Elköszönés nélkül, titokban utaztak el. Azt hitték, hogy ezzel tesznek jót, el akarták kerülni az esetleges hisztit, stb. Utólag derült ki, hogy a kicsi súlyos lelki traumát szenvedett, mert ebben a korban még nem tudja feldolgozni a szülő "eltűnését". Hiába vették körbe a jól ismert rokonok.

Hogy a kérdésre is válaszoljak: szerintem nem önzőség, bár mi nem mennénk. Sem én, sem az apja nem tudnánk itthagyni a (4 éves) lányunkat, pláne több napra.

De azért jó lenne, és tudom, hogy a férjemre különösen ráférne néhány "gyerekmentes" pihenőnap, mert rengeteget dolgozik. És a mi lányunk örökmozgó, és "örökfecsegő".

Szóval, ha úgy érzed, hogy a gyermeked bírja ezt 4 napos elválást, akkor hajrá, jó utat!

Akik azt írják, hogy a gyerekvállalás lemondásokkal jár, azok nem érzik, hogy ez olyan negatív csengésű? Nekik ez tényleg lemondás (=rosszabb)?

Nekem az a véleményem, hogy sok megromlott kapcsolatban fosnak attól, ha kettesben kell maradni, és ezért a gyerekkel takaróznak, hogy nem lehet otthon hagyni, az önzőség.

Hát az én életem nem lemondásokkal jár, csupán átalakult egy része, miután megszületett a Kisfiam, és inkább nevezném úgy, hogy kiteljesedett, boldogabb lett.

De az életem egy régi darabkája is megvan, és azt is ápolni akarom. Szükség van arra, hogy pihenjen én is, az apukája is, hogy kettesben legyünk, és ápoljuk a kapcsolatunkat. Két-három nap nem a világ, cserébe a gyerkőc két kipihent, boldog szülőt kap vissza, kell neki ennél több? Mire van még szüksége?

Nyilván ezt fel kell építeni, meg kell, hogy szokja, hogy Anya és Apa mindig jön érte, de ez már másik kérdés.

Nem attól leszek jó anyja, hogy mindig én törlöm ki a seggét (már bocsánat), hanem attól, hogy jó mintát állítok fel neki. A jó minta része, hogy két ember szereti egymást, és törődik a másikkal is.

Mi voltunk már így el, semmi baja nem lett a Kisfiamnak, szerintem mindenki jól jött ki ebből. Voltunk vele is, és az is nagyon jó volt, de a két pihenés teljesen másról szól, nem lehet összehasonlítani.

4 hónapos volt a kisfiunk mikor először elmentünk két napra. A kislányom picivel idősebb.

Olyan negyedévente szoktunk egy hétvégét beiktatni azóta is, na nem párizsi hétvégékre kell gondolni, az sajnos nem fér bele.. Egy hetes nyári kiruccanás, a fiamnál 1,5 éves korára esett először, lányomnak 2.

Szóval évente: egy hét + 4x2 nap, azaz 15 nap. 365ből azért ennyi csak jár kettesben is, anélkül hogy sérülne a gyerek lelke:)