Hogyan tudtátok elfogadni, hogy nem lesztek nagyszülők?

Szerintem más f...val verni a csalánt az egyik legundorítóbb dolog, és a legtöbb, unokamániás életképtelen pont ezt teszi. - öhm, nem tudom, kettőnk közül kinek nem megy a szövgértés, de elég beszédes, hogy AZONNAL magadra vettél egy ÁLTALÁNOSAN KIJELENTETT mondatot ;)

A legcsodálatosabb érzés szülőnek lenni, mi nagyon vágytunk rá, hogy egyszer legyenek unokáink. - ez pedig nettó bullsht és totál szukjektív dolog, már ne is haragudj - nem érv.

Oké megértem, valaki nem akar gyereket. De azért ez régen nem volt ekkora divat. Jó, nem tökéletes az anyagi helyzet, régen sem volt az! Utazgathatunk, csavaroghatunk, oké! Ezt gyerekkel is meg lehet csinálni.

Élik az életet máról holnapra, aztán egyik, vagy mindkettő rájön, hogy de jó lenne egy kisbaba! Utána meg mennek az inszeminátorhoz 40 évesen mert mégis kell, de nem jön.. :(

Sajnos ez így van, tudok egy párat!!!

Most még könnyű ilyen kijelentséseket tenni, de ha 40 évesen is úgy él mint egy 20 éves, vágyni fog a változásra, azerintem.

Bár most divat nem gyereket vállalni. :)

És kit érdekel, hogy régen mi volt "divat" meg mi nem? Sosem értettem mire jó ez a bezzeg régenezés. Régen pl nem volt a nőknek szavazati joguk és el voltak nyomva, akkor talán az is jó volt? Az akkor volt, most meg most van, semmi köze a kettőnek egymáshoz.

Egy gyerek óriási felelősség, rengeteg lemondás, rengeteg stressz, rengeteg idegeskedés, sokak számára a pozitív dolgok eltörpülnek a negatívak mellett. Gyerekkel utazgatni és kikapcsolódni nagyon nem az a kategória, mint nélküle. Sokkal körülményesebb és amíg kicsi, addig nem lesz igazán élvezhető, hisz a nyaralás is arról szól, hogy most ez kell, most az kell, most fáradt, most nyűgös, most hisztis stb stb. A spontaneitásnak is lőttek. Mi férjemmel pl elég sokszor rögtönzünk meg utolsó percben találjuk ki, hogy ezt vagy azt akarunk csinálni. Gyerekkel nem lenne olyan, hogy este 10-kor támad kedved bemenni a városba a barátokkal vagy épp hajnalban elmenni sétálni vagy bármi hasonló. Erről jó hosszú időre teljesen lemondhatsz, főleg ha segítség sincs a közelben, mint nagyszülő/barát, aki néha tud vigyázni a gyerekre, amíg ti kikapcsolódtok.

Attól, hogy valakinek nincs gyereke még nem jelenti, hogy csak tengődik máról-holnapra és nincs semmi változatosság az életében. Nagyon sokan élnek teljes és boldog életet gyerek nélkül is, mert számukra a gyerekvállalás nem pozitív, hanem negatív dolog, ami csak korlátozza az életüket. Egyszerűen el kell fogadni, hogy nem mindenkit ugyanaz tesz boldoggá és teljessé. Mi sok 40 pluszost (meg 20-40 közöttit is) gyerektelent ismerünk, akik egyetlen pillanatig nem bánják, hogy így döntöttek és a mai napig ugyanezen az állásponton vannak. A változásra vágyás pedig nagyon nem csak egy gyereket jelenthet, hanem millió és egy mást is. Ha én változást szeretnék az életembe, akkor mondjuk elköltözök egy új helyre, akár külföldre, munkát váltok, új dolgokat tanulok satöbbi, de semmiképp nem gyereket szülök.

Kérdező az tök jó dolog, hogy nem b@szogatjátok őket és nem szóltok bele az életükbe, sok szülő ugyanis rendszeresen vegzálja a gyerekeket, hogy az miért nem úgy akar élni, mint pl ők és miért nem akarnak gyereket vállalni.. Sajnos sok ilyen párost ismerünk, aminek kb mindenhol az lett a vége, hogy a gyerekek jelentősen leredukálták a kapcsolattartást a szülőkkel, mert elegük lett. Persze én értem, hogy ti másképp képzeltétek ezt el és vágytok unokára, de az ember magának szül gyereket és nem a szüleinek unokát. Más hetente pár alkalommal elgügyögni az unokával és más nevelni, ezt nyilván ti is tudjátok. Azonkívül, hogy elfogadjátok és beletörődtök, mást nem igazán tudtok tenni, ha ők nem akarnak, akkor nem akarnak. Én szüleim jól fogadták, de ők már jó ideje tisztában voltak vele, mert mióta az eszemet tudom mindig is mondogattam, hogy nekem aztán nem kell gyerek és ez a mai napig is így van és a jövőben sem fog változni.

Én igen is magamban egy bizonyos fokig szomorú lennék, mert megfosztja magát egy élethosszig tartó csodától, és elillanó örömökre cseréli azt.

Én örülnék ha átélné azt amit én is anyaként, mert ez leírhatatlan. Tényleg csak az tudja akinek van gyermeke.

Remélném hogy egyszer felébred benne a vágy

Pont hogy mindenhol azt hangoztatják, hogy szüljél agyba-főbe, gyerek, gyerek, gyerek. A csapból IS ez folyik konkrétan. Sokaknak amúgy ez pont ellentétes hatást kelt, rettentően visszataszító, hogy ilyen "erőszakosan" próbálják tukmálni az emberekre a gyerekvállalást.

Aki nem akar gyereket az pedig nem azért nem akar, mert X, Y és Z azt mondta, hogy nem kell, hanem mert ő maga sem vágyik az ezzel járó stresszre, idegeskedésre, lemondásra, 18-20 évnyi felelősségre, ennyi.

De senki nem mondja hogyy SZÜLJÉÉÉ MÁÁ ASSZONY!

Én pint hogy azt látom, hogy azt mondják nem kell gyerek.

Az meg hogy MAGAMBAN szomorkodnék e miatta, az az én magánügyem mert nem teregetném ki a gyerekemnek. Látom az értő olvasás nem megy a lepontozóknak.

Igen én is bejártam már nagyon nagyon sok helyet, sok embert ismertem meg, tényleg úgy éltem mint az utazómajom. De egy másik ember aki ilyen közel áll hozzád, sokkal durvább érzést ad mint egy sivatagi "tevegelés" :)

Az azért megvan ugye, hogy attól hogy neked élethosszig tartó csoda a gyerekvállalás, másnak még nem lesz az? Van, akinek inkább élethosszig tartó pokol lenne. El kell fogadni, hogy nem vagyunk egyformák és nem ugyanazok a dolgok tesznek boldoggá. Számomra a gyerekvállalás minden csak nem csoda, éppen az ellenkezője és végtelenül el lennék szomorodva, ha ennek tudatában is anyum azt akarná, hogy én ezt éljem át, mert mennyire jó. Hát nem, attól hogy neki az volt, nekem még nem lesz az. És ezzel nem csak én vagyok így.

Számomra egy szülő attól jó szülő, hogy örül a gyereke boldogságának és a legjobbat akarja neki, nem pedig azon sajnálkozik, hogy mások az álmai és más dolgok teszik boldoggá, mint őt.