Mi van a nagyszülőkkel manapság?

Az én nagymamám is velünk volt egész nyáron és nagyon szerettük. Az én anyukám viszont már "élni" akar....hát éljen. Én megoldom egyedül is de lesz idő mikor rájön hogy hianyoznak de aKkor késő lesz.

Én biztos segítek majd ha lesz unokám, nem tehernek fogom fel.

Anyu 65 szívesen vigyázna a gyerekekre,de van köztünk 50 km és ő gpndozzaca 90 éves nagyimat aki már szintén gyerek kategoria.

Anyósom 58,pedagógus még jopár éve van,nyáron meg nem győzte kipihenni a sulit.

Ráadásul elváltak tavaly,kinyilt a világ utazik,netezik,pasizik...

Régen az anyukák nem csak felvigyázásra használták a nagyikat. Most meg amint szülnek, onnantól az anyjuk csak vendég aki lehetőleg 2 hetente jöjjön csak, csak és kizárólag akkor amikor a párnak jó (anyuka igenis alkalmazkodjon), és a gyereknek nehogy hozzon valami bolti "szart", sőt minden mozdulata előtt kérdezze meg anyukát hogy szabad-e.

Anyós meg rohadjon meg nejlonban, ő csak pesztonkázni jöhet ha Anyucinak dolga van. És nehogy csokit merjen hozni a vén ördög.

Ez megy itt gyakorin és az ismeretsegi körömben is, a frissen szült anyukák szemében hirtelen a csak távoli ám bármikor ugrasztható vendegek lesznek a szüleik. Szomorú de tele a gyakori a követelőző ám szüleit leszaró szülőkkel ("nekem van kisgyerekem, nehogy már én alkalmazkodjak", "felhívtam anyámat hogy ugorjon át Pistikéhez mert utálom magammal vinni erre nem barátnőzik épp?!"

Plusz tegyük hozzá: amellett hogy a legtöbb anyuka azt is megszabja hogy egy nyamvadt túró rudit hozzon a nagyi a gyereknek, a gyerekek nagyrésze manapság pokoli elkényeztetett, szabadszájú, neveletlen.

Félreértés ne essék, 34 éves 2 gyerekes anyuka vagyok, nem sértett nagyi. De nálunk kölcsönös az érdeklődés, mi megosztjuk a Szentestétől kezdve az összes nagy pillanatát a gyerekeknek, míg máshol azt látom hogy a kiscsalád összezár, de ha anyucinak dolga van akkor ugrasztaná az anyukáját...de egy Szentestére vagy szülinapra át nem hívná, nyaralni sem hívmá mert az csak a kiscsaládé....

Ránk tesómékkal magasról tettek a nagyszüleink, pedig mindegyik nyugdijas (bocsánat, nincs hosszú i betűm) volt már akkor. Illetve nem mondok teljesen igazat, mert az egyik nagypapám már nem élt, mire megszülettem, a másik meg három éves koromban hunyt el, addig viszont sokat látogatott minket. De sajnos nincsenek róla emlékeim.

A két nagymamámat már nem érdekeltük annyira. Az egyik mellettünk lakott pedig, de nem szerette az unokáit, még a kedvenc fiának a gyerekeivel, azaz az unokatesóimmal úgy-ahogy elvolt, de minket nem szeretett. A másik nagymamámnak meg volt 12 unokája, ebből többen ugyanazon a településen éltek, ahol ő, velük volt igazán "nagymamás". Nyaraltunk nála mi is, de nem alakult ki köztünk olyan igazi nagymama-unoka kapcsolat.

Az egésznek a gyökere az volt, hogy mindkét szülőm olyan családból jött, ahol a testvéreik javára kivételeztek, ők voltak a legkevésbé szeretett gyerekek.

A lányomnak már sokkal jobb a helyzete, imádja a szüleimet, sokat foglalkoznak vele, illetve apósommal is elég jól megvan, pedig neki is több unokája van, de mindet egyformán szereti. Nagyon hálás vagyok nekik, főleg hogy anyám és apósom még dolgozik is.

Miért, hol vannak a nagypapák és az apák? Az nem kérdés? A te eseted speciális, mert egyedülááló anya vagy.

Ma már nem 52-55 év a nyugdíjkorhatár.

Ma már nem az az egyetlen életcélja egy ötvenes nőnek, hogy nénike legyen.

Ma már nem laknak egymástól két percre tipikusan az emberek.

Hogy a te anyád miért nem akarta lefektetni az unokáit, azt tőle kérdezd meg.

Nekünk van négy gyermekünk. Ha egyikünk sem ér rá vagy program van, akkor bébiszittert hívunk (nem lakunk egy helyen). A hosszabb szünetekben pedig kérdezünk, hogy szeretnék-e és mikor vigyázni a gyerekekre. Nem vesszük alapnak, mert hála istennek, nekik is van életük és nem rosszabb nagyszülők attól, hogy más is van az életükben.

A kolleginád is egyedülálló anya? Látod, nekem meg ez a sok egyedülálló anya a furcsa.