Rossz anya vagyok, mert a nagyszülei elviszik a 3 éves fiamat heti 1x pár napra?

Most özönleni fognak rám a kövek, de azért eszembe jutott valami,leírom: az az értelmiségi közeg, amelyben dolgozom, amikor nem a gyerekekkel vagyok itthon:), egészen másképp gondolkodik ugyanerről, mint az itt válaszolók többsége. Az anyák nem kizárólag azért dolgoznak, mert kell a pénz, persze nyilván kell, de azért is tanultak, és azért is vállalták el azt a munkát, mert szeretik. Teljesen természetes, hogy nem maradnak otthon 3 évet a kicsikkel, hanem maximum másfelet-kettőt, utána a kicsi bölcsibe megy. Amikor beteg a gyerek, csak maximum az első egy-két napban van otthon vele az anyuka, amikor a legelesettebb, után a nagyi vagy bébiszitter vigyáz rá, amíg lábadozik. Minél komolyabb a munkahely, annál kevésbé tolerálható minden orrfolyásért egy-egy hét táppénz, ez van.

Ezek a hivatások nem napi 8 órás munkák, otthon is kell dolgozni, ilyenkor a gyerek hol apukával van, hol a nagyszülőkkel, hol bébiszitterrel.

Minek is szültek ezek az asszonyok? Nem értem én sem. A gyerekeik átlagosan jó vagy átlagnál jobb képességűek, jólneveltek, jó tanulók, gimi után egyetemre mennek, büszke rájuk az egész család. Annak ellenére jó a kapcsolatuk az anyjukkal, hogy nem láncolta magához őket már az első három évben sem, utána még kevésbé. Sikeres fiatalok, akik tudják, mit akarnak.

Ez a három éven át minden nap csak mi legyünk a gyerekkel felfogás már elnézést, de egy egészen más réteg rögeszméje, úgy látom. Akik talán nem csak a GYED alatt vannak otthon, hanem utána is. Mivel a világon tényleg más dolguk nincs, mint a gyerekkel foglalkozni, jogosan várja el tőlük az egész környezetük, hogy akkor legalább azt csinálják rendesen. Szó sem lehet bölcsiről, bébiszitterről, egyebekről.

És sajnálnám is őket, ha nem lennének ilyen irigyek és gonoszak másokkal.

Kulturális különbségek is vannak itt. Én egy olyan faluban lakom, ahol a nagyszülők jellemzően vagy a szomszéd utcában, vagy a fiatalokkal szemben laknak, de legmesszebb a szomszéd faluban, ahová még 80 évesen is át lehet sétálni. A nagyszülők a gyerekek életének MINDENNAPI részei. Térdüket csapkodnák a nevetéstől, ha azt mondaná nekik valaki, hogy a heti rendszerességgel az unokákkal töltött idő túl sok:):):) Ja, nem kisebbségi faluról van szó, hanem jómódú emberek laknak itt, a szülők nyilván a városban dolgoznak, de szeretnek itt lenni, mi is.

Azokat a véleményeket, hogy az unokákkal a nagyszülőknek csak párhetente vagy havonta kéne találkozni hosszabb időre, a nyomor szülte, meg a kényszer, hogy a nagyszülőktől távol kénytelenek sokan gyereket nevelni.

Meg azok a fényes családi hátterek, hogy hiába van közel a nagyszülő, egy macskát sem bíznának rájuk a fiatalok.

Aljas hazugság úgy tenni, mintha ezek az ősmamik mind maguk választották volna azt az életformát, hogy havonta egyszer tudnak megnézni egy filmet a férjükkel teljes nyugalomban. De az is megérdemli, aki ezt elhiszi, és egyáltalán meghallgatja a rosszanyázó szólamokat.

42es, az általad említett "értelmiségi társaságnál" divat az is, hogy az így nevelt gyerekek az első adandó alkalommal dugják anyuékat öregek otthonába és csak ünnepnapokon néznek rájuk.

Kérdező hogy kell érteni? Elviszi mondjuk kedden és pénteken meg haza a gyereket? Vagy mennyi egyhuzamban a heti pár nap? Nekem mindegy mit csinálsz nem lehet mindenki jó anya, csak a gyereket sajnálom amiért az anyja a hajmosást és a filmet választja helyette állandóan.

Ismeretségi körben is van ilyen, gyerekként lepasszolta folyton a nagyszülőknek, most meg nem érti miért röhögi szembe a 14 éves gyereke mikor meg akar neki tiltani valamit, az anyját már csak pénzautomatának használja, minden mással a nagyihoz megy.