Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Miért van annyi egyedülálló...

Miért van annyi egyedülálló fiatal anya manapság?

Figyelt kérdés
A nővérem óvónő, és meséli, hogy a gyerekek közel felének az apja nem él együtt a gyerekkel, és ez a tendencia évről évre növekszik. Néha van mostohaapa, de jellemzően a nő egyedül, vagy az anyai nagymamával együtt neveli a gyereket. Miért jó ez? Bár én nem vagyok nő, de szerintem elég macerás lehet mindent egyedül csinálni. Nincs kire bízni a gyereket, pedig egy felnőtt nőnek van ám sok teendője mikor gyesen van. Nem lehet mindent plusz munkát a nagyszülők nyakába varrni.

2019. dec. 8. 22:55
 111/141 anonim ***** válasza:
6%

Válaszokat olvasgatva nem kevés frusztrált, agybeteg emberke mozog itt a gyk-n....

Csodálom a kérdezőt, hogy ilyen birka türelemmel képes kezelni ezt a sok barmot.

2019. dec. 10. 05:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 112/141 anonim ***** válasza:
88%

Már kétszer írtam választ, megteszem most is. Szerintem sem volt még kapcsolata a kérdezőnek. Nekem egyszer volt olyan pasim, akinek 27 éves korában nem volt kapcsolata. Az első randin nem volt neki egyértelmű, ha eszek pl ropit, megkínálom a másikat. Szó szerint elbújt és egyedül evett. Neki sem váltak el a szülei, meg is van az eredménye. Utána jött a feketeleves: nem volt telefonja és ő kijelentette, hogy soha nem is lesz neki. Még ezt is lenyeltem. Sőt, azt is lenyeltem valamennyire, amiko vártam rá a randira, de mivel nem volt telefonja, nem tudott engem felhívni, hogy az úton baleset volt, le van zárva , így ne várjam hiába. Ő is egy tipikus öko emberke, aki igen kimegy az erdőbe szemetete szedni. Szereti a természetet, ami okés. Én is, sőt ezért tisztelem is.

Vett egy tehermentes házat ő is. 3,5 évet bírtam mellette. Sehova se fejlődött a kapcsolatunk. Sehova sem akart velem eljönni. Amikor ezelatt az idő alatt 2-szer is volt az, hogy én kértem gondolkodási időt, hogy akarom -e ezt így egy életre bevállalni, sőt gyereket szülni, a 2. alkalomkor úgy tettem fel a lapokat, hogy keresek munkát akárhol és ahol van, oda megyek. Így is lett. Még akkor is adtam egy utolsó esélyt. Na de amikor Szilveszter napján , amikor nappal -10 fok volt és akkor az albérletemben fennhagyta a telefonját( dolgoztam és mondtam neki, nyugodtan menjen fel),eldurrant az agyam. Ugye vágjátok, hogy ő akkor 30 éves volt, ott volt a pénz kikészítve , hogy Szilveszterre mit vegyünk és inkább megvárta, amíg végzek a munkával és a marha hidegben tenni kellett egy nagy kerülőt, mert ő fennhagyta a telefonját? Igen, kiabáltam vele az utcán, amire nem vagyok büszke, de elegem lett.

Félek attól, hogy a kérdező is ilyen ( leszámítva a telefont). Mellesleg hogy jön ahhoz a kérdező, hogy pl anyjáról vagy apjáról véleményt alkosson? Kinek képzelo magát, hogyha egy kapcsolat rossz, mindenáron együttmaradjanak? Ha valóban óvónő a testvére, neki kellene legjobban tudni, hogy a gyerek előtt senki sem tudja megjátszani magát, a metakimmunikációkból mindent lát a gyerek.

Ezek megint beteg gondolkodásra utalnak. Verheti a mellét a tehermentes házával, edzéssel meg a sok baromsággal. A kérdező egy olyan ideológiai rendszert épített ki, amibe normális ember, normál emberi érzelmekkel nem fér bele. Tipikus proli hozzáállás, hogy akkor is azt akarja mutatni, ami nem jó, hogy de igen jó. Konkrétan ezért ennyire beteg ez az ország, s még finoman is fogalmazok.

Egyébként ismerek sajnos nagyon sok a kérdezőhöz hasonló embert. Volt a könyvtárban egy fickó, aki még 43 évesen is kereste az igazit. Velem is össze akart jönni. Nekem nem volt az esetem. Ez már 10 éves történet. Ő is egy kis visszahúzódó, mindenki azt hinné róla, hogy a főnyeremény, pedig nem. Amikor visszautasítottam, onnanstól a legmocskosabb módon bánik velem. Úgy csinál, mintha nem ismerne. Mivel a kutatásom miatt sokat kell mennem a könyvtárba, egy kedves kolléganője adott nekem ajándékba egy könyvet. Szóval értitek: a kolléganővel kb 3-szor találkoztam mindösszesen és neki jutott eszébe , hogy adjon ajándékba egy könyvet. Nem annak az ismerősömnek, aki kb 10 éve ismer. Pasi egó. Most is csak azt mondom, mindenki meneküljön az ilyenek mellől.

2019. dec. 10. 10:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 113/141 anonim ***** válasza:
92%
Szerintem azért nem volt senkije, mert az emberi tényezőt nem veszi be a számításaiba. Oké, elért dolgokat, amihez nem kellett más ember. Oké, megtervezheti a saját reakciót, viselkedését. De a másik emberét nem tudja. Az ilyen agyas emberek soha nem számolnak a másik ember gondolkodásmódjával, kiszámíthatatlanságával.
2019. dec. 10. 10:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 114/141 A kérdező kommentje:

Akik itt ostobáznak, szidalmaznak, pökhendi módon jobban tudják mi a helyzet velem úgy hogy egyáltalán nem is ismernek, csak betűk alapján ítélkeznek, azoknak igazából mi a végcélja? Én elhiszem, hogy sok a megkeseredett ember akik mások szidalmazásával próbálják saját magukat feljebb helyezni azon a képzelt társadalmi ranglétrán, de ha ezt így ki is nyilatkoztatjátok, azzal lehull a lepel, hogy mennyire nincs önbecsülésetek. Akinek van önbecsülése, az elfogadja magát is, és a másként gondolkodó embereket is, esetleg kérdezget, érdeklődik, majd végül gazdagabb lesz egy tapasztalattal. Ehhez képest itt sokan tényleg csak ócsárolni képesek. Nem képesek felfogni, hogy nem mindenkire vonatkozik ugyan az a szabályrendszer, mint rájuk. A legtöbb nagy tudóst hülyének, ostobának tartották a maguk idejébe. A föld még most is lapos lenne, ha a hőzöngő, méltatlankodó birka tömegnek lett volna igaza. Úgyhogy aki ennyire nincs kibékülve magával, azt tanácsolom nekik, kezdjenek el meditálni. Ismerjék meg önmagukat, és fogadják el a többi embert. Mást mondanom felesleges, itt nyilvánvalóan a legtöbb embernek szövegértelmezési problémái vannak. Hiába írok le mindet százszor teljesen egyértelműen, sokak egyszerűen direkt félreértelmeznek mindent, direkt kötekednek, egyszerűen hihetetlenül megkeseredett ez a netező társadalom. Most kicsit elcsodálkoztam. Mikor azt írom, hogy életem árán fent akarnám tartani a gyerek előtt a boldog illúziót és együtt tartani a családot, valaki erre olyan példát hozott hogy az alkoholista apa veri a családját. Meg hogy biztos hangosan veszekednék. Erre már nem tudok mit mondani. Ha valaki ennyire nem tud szöveget értelmezni, vagy ha tud is, direkt félreértelmez mindent, és engem, egy olyan embert kezd el feleslegesen ostorozni, aki életében nem ártott még senkinek, és minden "bűnöm" csak annyi, hogy szeretek mindent jó előre megtervezni, az gondolkozzon el, milyen is legbelül. Én ebbe belefáradtam. Akkor van értelme az eszmecserének, ha az emberek képesek a szövegértésre, de így már semmi értelme. Arról kéne témáznunk, ami itt le van írva, nem pedig mindenféle elméleteket gyártani, hogy ez az ostoba kérdező milyen hülye így vagy úgy. A normális válaszolóknak köszönöm, mert voltak akik kritikát is normálisan meg tudtak fogalmazni, de akik csak nagy mellénnyel, afféle megmondóemberként idejöttek pocskondiázni, azoknak tényleg csak azt tudom ajánlani, hogy kezdjenek el meditálni. Találják meg a lelki békét. Tanulják meg először elfogadni saját magukat, és akkor talán sikerül majd elfogadni másokat is. Vagy ha erre képtelenek, akkor maradjanak csendben. Csak mosolyogni tudok, mikor megpróbálják NEKEM elmagyarázni, hogy nem léteznek olyan emberek, akik ennyire előre kalkulálnak. De, léteznek. ÉN itt vagyok. Ha találok ugyan ilyen gondolkodású nőt, akkor találok. Ha nem, akkor nem. Ennyi. Nincs semmi olyasmiről szó hogy én majd megmondom ki mit csináljon. Biztos magából indul ki, aki azt feltételezi, hogy én majd irányítani akarok mindenkit. Én szimbiózist akarok.


És mielőtt még azzal jönne ismét pár szöveget nem jól értelmező ember, hogy "höhö, de a kérdező se fogad el senkit aki nem megy át a rostáján", annak üzenném, hogy még ha így is van, de ÉN legalább békében elmegyek azok mellett, akik velem nem kompatibilisek. Leszűröm magamban, hogy vele nem hosszú távon lennék jóban, így csendben, békességben kikerülöm. Nem állok neki kioktatni, meg szidalmazni azt, aki velem nem ért egyet. Ha szóba elegyedünk, maximum kérdéseket teszek fel. Mert azt feltételezem, lehet normális beszélgetést folytatni különböző emberi nézőpontok ütköztetésével. De sajnos egyre inkább rájövök, hogy nem ez a megfelelő platform erre. Egyszerűen túl sok itt a frusztrált ember. Úgyhogy én ezennel befejeztem ezt a társalgást. Amit szerettem volna tudni, azt megtudtam.

2019. dec. 10. 13:54
 115/141 A kérdező kommentje:
Még csak annyit hogy húsz éves korom körül előfordult még hogy én is feleslegesen szidalmaztam másokat. De azóta rájöttem, hogy ez senkinek se jó. Kb 25 éves kora körül rájön az ember, hogy bármiféle negatív jelzőt másra aggatni se nem dicsőség, se nem erény, és nem is bölcs dolog, pláne vakon nem. Ha nem ismerjük az embert, az élettörténetét, a hátterét, akkor nincs semmiféle jogunk arról bármilyen rosszat mondani. Ha idősebbek lesztek, talán majd ti is rájöttök. De persze van aki erre csak a halálos ágyán jön rá. Jobb később mint soha.
2019. dec. 10. 14:04
 116/141 anonim ***** válasza:
97%

Hazudnál a gyereknek, megtanítanád neki, hogy a boldogság nem létezik, csak látszat.


Ha van benned egy csepp emberség, nem csinálsz senkinek gyereket.

2019. dec. 10. 14:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 117/141 anonim ***** válasza:
Számomra is az a legfontosabb, hogy egy stabil családot alapítsak.
2019. dec. 10. 14:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 118/141 anonim ***** válasza:
74%

Úgy érzem annyira nincs összhang a kiírt kérdésed és a további válaszaid között.

Szerintem, iszonyatosan zavar, hogy nem kapsz elég elismerést a közvetlen környezetedből. Tán úgy gondolod, hogy itt van egy olyan platform, ahol "meghallgatnak" és a válaszolók megadják azt az elismerést, amire annyira vágyol.

Hogy először a belső tulajdonságaidat ismerik meg, így elkerülhető, az az elutasítás, amit azt hiszem sokszor átélték már.


Miért nem mégy el egy pszichológushoz. Egy jó szakember, meg tud erősíteni a hitedben vagy elgondolkodtat. Csak nyerhetsz.


Vagy úgy gondolod, mindenkinél több vagy, mindent jobban tudsz és mindent jobban megértesz?

Ha igen, akkor olvasd el az előző bekezdést.

2019. dec. 10. 14:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 119/141 anonim ***** válasza:
54%
116-os, na jó, mégis csak reagálok erre. Az, hogy kijelentettem hogy az életem árán is fent akarnám tartani a boldogság illúzióját, nem azt jelenti hogy ez a végcélom. Attól még, hogy mondjuk elgondolom, milyen lenne vakon, vagy bénán élni, egyáltalán nem jelenti azt, hogy én úgy AKAROK élni. Egyszerűen, csak elgondolom, mi lenne akkor, ha az a 0,0001% esélyes rossz mégis bekövetkezne, hogy legyen rá vészforgatókönyvem. Én legalább gondolok ilyesmikre is, nem kezdek utólag sírni hogy jaj, nem tudhattam hogy ez lesz. Nyilvánvalóan azért válogatom meg ennyire a feleséget, hogy ne fussak vele vakvágányra. De ha mégis vakvágányra futnék, ha mégis bejönne az a 0,0001 %-os hiba, és a feleség egy indokolatlanul bántalmazó házi sárkány lenne, na akkor igen, jönne vészmegoldásként az boldog illúzió fent tartása. De amúgy meg ne csak vakon dobálózzatok ilyen példákkal, hogy milyen nem várt dolgok történhetnek egy kapcsolatba. Konkrétan írjátok le ilyen eseteket. Én meg megírom rá, hogy hogyan reagálnék. Ha ilyen csip-csup dolgokon megy tönkre egy kapcsolat hogy valakinek el kell menni a telefonjáért, azt kiröhögöm. Még ha minden napra is jut egy ilyen, ezek olyan minimális áldozatok amiket én simán bevállalnék a jó cél érdekében. Ha mondjuk a nő egy házi sárkánnyá változna, és minden nap ordibálna, ütne indokolatlanul, akkor megkérdezném tőle, mi a baja. Mit tehetnék, hogy normálisan viselkedjen? És amit fizikailag tudok, megtenném. Ha normálisan el tudja mondani mi a baja velem, akkor változtatnék rajta. Nem azért, mert igazat adok neki, vagy mert egy gyáva szem-lesütött kihasználható alak vagyok, hanem a gyerek békéje miatt. Pontosan, a nővérem óvónő, és rengeteget beszélgetünk a gyerekekről. Hogy a gyereknek az az első számú igénye, hogy szeretve legyen. Én ezt megadnám neki. Az anyja vagy megadná neki, vagy nem, arról nem én döntök. De amit csak tenni tudok, én megtennék. Majd akkor fogok kételkedni magamban, ha valaha megízlelem a kudarc ízét. Ha valaha fel fogom adni akármelyik elhatározásomat. De amíg az elmúlt 20 évben eddig minden saját magam által állított szabályt betartottam, minden egyes kitűzött célt kíméletlenül végigvittem, addig hitelesen igazam van azt feltételezni, hogy egy kapcsolatban is ki tudnék tartani a helyes út mellett. Majd ha egszer meghazudtolom magam, elbukok, akkor jöhetnek nyugodtan a kárörvendők. ÉN be fogom ismerni, hogy tévedtem.
2019. dec. 10. 15:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 120/141 anonim ***** válasza:
0%
A kérdező voltam, csak a nővérem gépéről.
2019. dec. 10. 15:12
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!