Tényleg baj szerintetek, hogy 26 évesen nem akarok se csaladot, se saját lakást, se gyereket, se autót?

Aki nem akar családot, annak nem is való.

Ez a természetes szelekció, semmi baj nincs vele.

amúgy meg jól teszed utazz amíg lehet, később nem lesz rá ennyi lehetőséged.

De akkor sem kell elverni az összes pénzedet, legyen megtakarításod

Nem kell magyarázkodni hogy miért nem akarsz családot. Hülyeség ha valaki azt az indokot hozzá fel hogy nem akarja mert majd úgyis elválnak vagy majd gyerektartást kell fizetni. Aki akarja az megcsinálja. Aki nem akarja ne csinálja.

Egyetértek azzal aki azt mondta hogy bármikor közbejöhet valami, idősebb korodban pedig nehezebb lesz állást találnod. Ha van házad bármi történik van hova menned. Az mindig a tiéd marad. Nyugdíjas korban pedig albérletet fizetni az nagyon kemény lehet. Szerintem hülye aki megtehetné de mégse vesz lakást/házat.

48 éves vagyok. Egész életemben szabad embernek éreztem, hittem magam. Dolgoztam mindig, de csak addig dolgoztam 1 helyen amíg jól éreztem magam, majd mentem egy másik helyre. Elmondhatom, hogy beutaztam a fél világot. Nem mentem fiatalon férjhez, pedig lett volna rá lehetőségem. Igen, voltam szerelmes, voltam menyasszony, de az esküvő előtt pár nappal lemondtam/ lemondtuk. Ő gyerekeket akart, én nem. ( bár végig az volt a megállapodás, hogy nem lesz gyerek, de a vőlegényem végül kibökte, hogy ő mégiscsak vágyik rá. Nincs ezzel gond, de akkor nem együtt kéne lenni) Nővérem is dolgozott, akárcsak a húgom. Mindkettem családot alapítottak, házat vettek. Mindig tárt karokkal vártak, mindig aludhattam náluk, ha épp nem volt albérletem. De ezt a felfogást nagyjából 35 éves korig lehet eljátszani. Persze utána is lehet utazgatni a világban, csak akkor már nem olyan jó egyedül. Persze lehet albérletben élni, de már nincs meg az a szabadság érzés mint 20 évesen. 35-40 évesen már érzed a korodat, és tudod, hogy kell egy nyugodt hely ahol nem kell félned attól, hogy holnapra eladják a fejed fölött az albérletet. Akkor már vágyik az ember egy saját házra ahová nem csak 1 bőröndnyi cuccal él ott. Én 41 évesen vettem meg az első házamat. Ma már sajnálom, hogy nem vettem huszonévesen mint a testvéreim. Én még csak most kezdem belakni, de legalább van saját otthonom. Ma már kicsit bánom a fene nagy szabadságomat. 48 évesen én aki sosem ivott, dohányzott, mindig egészségesen élek, érzem a koromat. Itt is fáj ott is fáj (azt mondják ez is jó, mert legalább élek) De ilyenkor eszembe jut, hogy mi van ha 2-3-5 év múlva olyan betegséget kapok ami miatt nem fogok tudni dolgozni. Vagy le kell százalékoljanak. Akkor miből élek? A fényképekből, emlékekből, hogy bejártam a világot? Nos kell a biztonságérzet. 20 évesen még véletelnül sem gondolja senki, hogy vele bármi is történhet. El se hinnéd, hogy lesz idő amikor úgy fognak fájni a lábaid, hogy menni alig fogsz tudni.

Ha eljutsz ebbe a korba, akkor ki fog segíteni? Hol fogsz élni? Mi lesz ha nem lesz munkád?? Én későn de szerencsére időben kapcsoltam. 48 évesen van egy imádott férjem, van félretett pénzünk, és utazgatunk. De nem úgy mint 20 évesen. Nincs baj az életfelfogásoddal, csak azzal van baj, hogy lenézed azokat akik a biztonságot keresik. Egyszer neked is jól fog jönni a biztonság. Híd alatt 60 évesen senkit nem fog éredekelni, hogy te Bangkokban, vagy Balin nyaraltál.

Sajnállak. Az egzotikus utazások és szállodák nem zárják ki a szép, saját házat és komoly autót.

Ha a bevételed csak az utazást fedezi, akkor joggal lát a rokonság vesztesnek, céltalannak. Általában azok az emberek, akiket 5 csillagos hotelekben látsz, nem nincstelenek és úgy utazgatnak, hanem vállalkozók, vagy jól fizetett alkalmazottak.

Teljesen egyetértek veled.

Majdnem minden mondattal,és igen,jó eséllyel irigykednek.

Én saját lakást szeretnék csak,mert én szeretem az állandóságot,de a többi nekem sem hiányzik.

Amit te utazásra költesz,mondjuk én más hobbira költeném,de az elv hasonló.

Azért megsúgnám,hogy akik takarékosságra intenek(nincs vele baj),de eleve egy vagy több gyerek felnevelése,több tízmillió Ft.

Szóval már ennyivel több lesz neki.

Akik pedig gyereket vállaltak nem biztos,hogy fognak is visszakapni a gyerekeiktől bármit is idős korban,nem pénzt,de még csak törődést sem biztos.