Jobb lenne több generációs nagycsaládban élni, ha meglenne a kölcsönös tisztelet oda-vissza (idősebb és fiatalabb generációnak egyaránt)?

Intelligencia kérdése.

25 éve lakunk együtt anyóssal, így neveltünk gyereket is.

Neki sosem jutott eszébe, hogy olyant csináljon a gyerekkel, amit mi magunk nem tettünk volna. Nem használtuk ingyen bébicsősznek... Ha mondott valamit, az nem beleszólás volt, hanem vélemény, amit vagy megfogadtunk, vagy nem.

Soha nem akartam, és anyós sem, hogy a férjemnek választani kelljen köztünk. Ha hiszünk volt egymással, dedós játszmázas helyett egymással beszéltük meg.

16: de ehhez kell egy ilyen anyós is, mint a tiéd...

Napi több kérdés van olyan anyósokról, akikkel egy ilyen együttélés még szóba sem jöhet... Mert pl. már párválasztás alatt minősíthetetlenül harcolnak a leendő meny ellen - és kisajátítják a "kisfiukat".

A magyar ember erre nem tart igényt. Volt itt egy kérdés, hogy miért baj, ha mindenki akkor eszik, amikor akar és nem várja meg a másikat!? Nos, egy család attól is család, hogy közösen leülnek olykor étkezni és megbeszélik a napi dolgokat. Ez régebben szokás volt és nem véletlenül. A közös étkezés összehozza az embereket, könnyebb megnyílni, elfogadni a másikat.

Vagy amikor a meny meghatározza, hogy szülés után nehogymár oda menjen 2-3 hétig az anyja, vagy az anyósa megnézni az unokát fél órára, mert az őt zavarja. Régebben ez természetes volt.

Szóval megszűnt ez a világ, mert senki sem elfogadó minimálisan sem. Mindenkinek csak önmaga számít, a többiek meg igazodjanak hozzá. És közben megy az elmagányosodás miatti panaszkodás. Az éremnek mindig két oldala van.

"A közös étkezés összehozza az embereket, könnyebb megnyílni, elfogadni a másikat"

Ezt nyilván viccből írod. Aki elfogadó, annak nem kell hozzá kaja, aki meg nem, nem lesz elfogadóbb, csak mert teli szájjal pofáznak hozzá.