Jobb lenne több generációs nagycsaládban élni, ha meglenne a kölcsönös tisztelet oda-vissza (idősebb és fiatalabb generációnak egyaránt)?

Àpoltal már otthon?

Látszik, hogy nem épolt a kérdező még demenst. Én már igen. és a többgenerációs tisztelet mindig arról szól, hogy a fiatalabb tisztelettel engedelmeskedjen az öregebbnek, mert "azé a ház". Még nem láttam normálisan működő együttélést, rokonom költözött nagy lakásba anyósékhoz, hát egy éven belül válás lett belőle, pedig mikor az anyja figyelmeztette, hogy baj lehet, még ő mondta, milyen kdves vele az anyós. Aztán csak ez lett ott is az anyós részéről, mikor beleszólt a fiatalok életébe, hánykor keljenek, ne lustálkodjanak, hogy "te nekem ne mondd meg, az én otthonomban mit mondjak, mit ne". Mindig csicska a fiatal, ha öregekkel él. Megparancsolják neki, most ezt tedd, azt tedd, ha hétvégén kirándulna, akkor lusta disznó, mert a fóliában dolgozzon inkább.

Éltél te már együtt 60+ emberekkel? Az idősek sosem fogják tisztelni a véleményed. Amikor ők fiatalok voltak őket az após anyós írányitotta. Most ők is írányitani akarnak,ebbe szocializálódtak.

Ismerős öreg mesélte, hogy a hevesi faluban, ahol élt, annak idején aki férfi úgy nősült, hogy szegény volt, nem volt háza, ezért a gazdag apósékhoz költözött, azzal még a kocsmában se állt szóba a többi férfi, mert az ingyen napszámos volt az apósáéknál, aki parancsolt neki.

Kérdező, nem a valós világban élsz, elképzelsz valamit, ami csak 2-3 százalékban létezik.

Persze, ha többtucat ember nem ért egyet veled, akkor biztos te vagy a helikopter.

Jó, kérdező, akkor tessék: de, ha mindenki tökéletes lenne, és mindenben lenne kompromisszum (lásd valamelyik fentebbi válaszoló "van is fa meg nincs is" példáját), isteni szuper lenne mind együtt lakni, és folyton szivárvány ragyogna fölöttünk. Ha meg nagyanyámnak áramszedője lenne, ő lenne a villamos.