Jobb lenne több generációs nagycsaládban élni, ha meglenne a kölcsönös tisztelet oda-vissza (idősebb és fiatalabb generációnak egyaránt)?

Jó lenne, de az öregek nem akarnak alkalmazkodni a fiatalokhoz. Nemhogy az unokáikhoz, a gyerekeikhez se.

Így meg nincs fejlődés és haladás.

33, az öreg nem akar alkalmazkodni? Hát nagyon nem ezt látom...

Olyan kva önző a 25-40-es korosztály, hogy az valami elképesztő.

34

Nem is tudom, ki szokott mindig azzal érvelni, mikor vesztésre áll egy vitában, hogyv: ez az én házam, megdolgoztam ezért.

És most nem az én családomról beszélek, nekem a szüleim felfogták, hogy különböző életet élő, különböző életritmusú, más generációba tartozó felnőtt embereknek nincs helye egy háztartásban és úgy egészséges a kapcsolat, ha az otthonunk tudja garantálni mindannyiunknak a saját szabadságát és privát szféráját.

Nekem nem tetszene. Szeretek egyedül is lenni. Ilyen nagy családos verzióban mindig itt lenne valaki velem. Nem lenne semmi személyes terem. Tipikusan az az eset, hogy jobban érezném magam a munkahelyemen mint otthon.

A gondozást meg nem vállalnám. Nem tudnék pelenkát cserélni. Elhánynám magam. Fürdetni, seggét kitörölni, a csipát kitörölni a szeméből stb.. Nem nekem való. Nem vagyok gondozó. Tisztelem, becsülöm aki ezt a munkát végzi, mert én erre nem lennék képes.

Nálunk nagyszülők- anya- mi modell van, még nagypapám úgy építette a házat, hogy elférjünk és tök jól elvagyunk. Természetesen előnye, hátránya is van, de örülök, hogy mindennap látom őket. 31 vagyok és ez a 3 külön háztartás jól meg lett oldva, nem zavarnak a saját életemben, de minden nap találkozunk, beszélünk picit.

Mivel ő építette a házat, én tiszteletben tartom minden kérését, “bogarát”, tehát nem vágok ki fát a kertből, meg ültetek újra növényeket, mert nem tetszene neki az, ahogy meg nekem tetszene….de hát valamit valamiért, ő építette és szenderüljön (majd, jó soká) örök nyugalomra olyan helyen, ahol neki tetszik.