Elítélendő az, aki párkapcsolatra nem vágyik, de gyerekekre igen?

Világ életemben zárkózott, nehezen megnyíló ember voltam. A családomon és pár barátnőmön kívül nem igazán nyílok meg senkinek. Párkapcsolatot mindig nehezen alakítottam ki, régebben még próbáltam ezen változtatni, de minden félresikerült kapcsolatom után egyre inkább úgy éreztem és érzem, hogy nincs olyan férfi, akit maximálisan közel akarnék magamhoz engedni és megbízni benne. Persze, még fiatal vagyok, mondhatjátok, hogy még van időm bőven megtalálni, de én nem is akarom igazából megtalálni. Az elmúlt években rájöttem, hogy jobban szeretek egyedül lenni és egyáltalán nincs már kedvem ismerkedni sem meg felépíteni egy kapcsolatot, amiből esetleg lehet majd valami. Jobb a férfiaknak is, mert voltak, akik komolyabban érdeklődtek irántam és próbáltam magam meggyőzni egy ideig, hogy jó lesz ez, de egyszerűen mindig rájöttem, hogy nem nekem való a párkapcsolat. Saját gyerekeket viszont nagyon szeretnék pár éven belül, akár mesterséges megtermékenyítéssel is, természetesen megfelelő anyagi körülmények mellett. Még ha párosan képzelném is el az életem, én nem vagyok az a fajta nő, aki 30 felett kezd el szülni, sosem így terveztem és rengeteg egyedülálló nő neveli egyedül a gyerekét, még ha sokkal nehezebb is nekik. Stabil családi hátterem is van, a szüleim időnként tudnának segíteni vigyázni a kicsire 1-1 órára vagy ilyesmi. Mi a véleményetek, ti elítélnétek ha egy nő így vállal gyermeket?

24L