Azt mondta a lányom, hogy elrontottam az életét. Igaza van?

Na, jó, beleolvastam a válaszokba, kérdező:

1. ruha, smink nem nagy érvás, az diákmelóból megvan, de

2. "tudhatta hogy a főiskolát nem fogjuk tudni így fizetni" - ha amúgy meglett volna, és csak ezért nem, azt mindenki felróná a szüleinek, ezzel az ő karrierjének, önálló jövőjének és előrejutásának tettetek keresztbe

Onsajnalat sebnyalogatas felelosseg haritas.

Csoro alkoholista csaladban nottem fel nem hogy foiskola de kechupos kenyer sem volt sokszor a kocsma elott baratkoztunk a tobbi gyerekkel.

Onerobol tanultam munka mellett 20 eveim vegen.

Nem hibaztatom a szuleim betegek voltak nekem ez jutott.

Sot felnott fejjel tamogattam oket orvos gyogyszer elvono stb

Ez a kérdés már rég nem a kérdezőről szól.

Hihetetlen, hogy sok fiatal mennyire önző és énközpontú. Mindenkit lepontoztak, aki szerint a lánynak járt volna minden.

Az élet borzasztó igazságtalan!!! Jobb ehhez, mihamarabb hozzászokni és alkalmazkodni!! Ez van!

És akkor most pontozzatok le.

Teljesen más, ha valak gyerekkorától úgy nő fel, hogy tudja, hogy a szülei nem fogják tudni támogatni a továbbtanulásban, és más, ha mondjuk érettségi előtt kb. 2 évvel derül ki, hogy úszott az esélye a továbbtanulásra, és még akkor sem mindegy, miért.

Mert ha:

- a szülők meghaltak, lerokkantak

- a szülők elveszítették az addigi stabil munkájukat

- a családi otthon súlyos kárt szenvedett, és emiatt váratlan nagy kiadás keletkezett

- bármi váratlan probléma történik

ezek megérthetők.

De ha a szülők önként hozott döntése miatt úszik az addigi továbbtanulás terve, mint pl. egy kistesó születése, akire csak így van anyagi keret, az kevésbé esik jól.