Más is úgy szereti a kutyáját, macskáját, mintha a gyereke lenne? (Anyám féltékeny).

Bolognese kiskutyáról van szó.

Eddig még ilyen szobakutyánk nem volt sosem,gyerekkorban sem.

Csak németjuhászok voltak.Őket is szerettük,de ők kint voltak.

A macsekok is kint voltak,illetve ők egy idő után már annyira nem szeretik állandóan az ember társaságát,megsimogathatod,de egy idő után már az is zavarja,ha felnőtt cica,hogy folyton piszkálod.

Ellenben a mostani kiskutyám ha választani kell a kaja és a társaságom között,akkor engem választ:D

Amúgy nem,nem kakil be a lakásba.Gyakran ki van engedve(bár télen annyit nem lesz),de estére egy mellékhelyiségbe szoktam bezárni,ahol szintén van fűtés,így nem zavar senkit sem,meg ő is jobban tud éjszaka pihenni,nem kel fel arra,hogy mászkálunk wc-re mondjuk.

Volt olyan,hogy faleveleket sepregettem és 1 percre kikerült a látóteremből,és meglógott,kiosont a kapun,és nagyon megijedtem,hogy hol van,mintha egy gyerek lett volna.

Hát kövezzetek meg,de én is inkább őt menteném meg a süllyedő hajóról,mint egy idegen embert:D

Persze ha valakinek van saját gyereke,akkor nyilván nem úgy szereti,mint a gyereket,de ettől még őket is lehet gyerekként szeretni.

Anyám pl szokott hangosabban,erélyesebben is beszélni,és tőle tartja is a két lépés távolságot.

Szóval nagyon intelligens,megérzi,hogy ki az aki szereti őt,és ki az akivel meg kell tartani a távolságot!

Mondtam is Anyának,hogy ha lehet a kutya jelenlétében nem legyen vitatkozás,hangoskodás,mert ő ettől fél,mert eleve még csak 6 hónapos,olyan,mint egy kisgyerek.

Hát ezeket a kutyusokat direkt erre tervezték,hogy a család részei legyenek.

Még a macskák sem félnek tőle,lopják tőle a kaját,annyira ártalmatlan:)