Támogatnátok, ha a gyereketek albérletbe akarna költözni a kollégiumból? Ha nem, mivel lehetne meggyőzni?

Kérdező, látom nem érted a szüleidet!

Egészen más, hogy a gyerekünket nem veszik föl koleszba, és fizetjük az albérletét, minthogy a gyerekünket fölvették koleszbe, de nem szeret ott lakni és emiatt okoz nekünk sokezer forintos pluszkiadást.

Értsd már meg! A szüleid húzódozása mögött nem anyagi, hanem elvi megfontolások vannak! Ha nem vesznek föl koleszba, akkor nem a te döntésed, hogy ezt a pénzt ki kell adniuk. Ha fölvesznek, de te nem vagy hajlandó ott lakni, az a te döntésed.

És egyszerűen pedagógiai okokból én is azt mondanám a helyükben: kifizetjük azt, amennyibe a kolesz került volna. A különbséget teremtsd elő te, és felőlünk akár egy rózsadombi villát is bérelhetsz magadnak.

A döntéseidért felelősséget kell vállalnod, erre próbálnak rászorítani a szüleid. Egyáltalán nem a pénzről van szó.

46-os, látod, be is mutattad, amiről beszéltem. Aki nem akar heti 20 órát aludni, mint ahogy te tetted, az munkakerülő kifogásgyár. Jellemző a magyar főnökök mentalitására. Gratulálok.

Én komolyan nem értelek titeket. Ez nem olyasmi, mint egy nyári tábor, hogy két hetet bárhol kibir. Legalább 3 évről beszélünk. Ti tényleg éveken keresztül elnéznétek, hogy a gyereketek szarul érzi magát, pedig megengedhetnétek magatoknak, hogy változtassatok rajta? Nevelő szándékból hadd kínlódjon?

Tényleg olyan nehéz elképzelni, hogy egyes embertipusnak nem való a kollégium? Én sem bírnék ott lakni, és nem vagyok munkakerülő.

Szégyen ez a hozzáállás. Lehet megint lepontozni.

@52 Heti 20 órával 2.5 évet toltam le. Nem várom el, hogy más ezt csinálja. Azt tartom bicskanyitogatónak, hogy heti nagyjából 10 órát nem képes bevállalni azért, hogy a kolesz és az albérlet közötti különbözetet kifizesse. Sőt, leírja, hogy nem csak tanulásból áll az élet, ergó tényleg lenne is ideje melózni. Egy darab szombat meg egy random szerda délután simán belefér. Helyette hisztike, meg nekemezjár. Hát fenéket jár. Annyi az igazság, hogy már 20 évesen sem képes alkalmazkodni emberekhez, ami munkahelyen virtigli katasztrófa, az ilyen ember sehol nem állja meg a helyét, mert később meg az fogja zavarni, hogy hangosan beszél a telefonon a mellette ülő Regike, Bencus meg erősebben klimpírozik a billentyűzeten, mint az őkelmének elfogadható volna. A beosztottjaim köszönik, általában szeretnek, igyekszem mindent megtenni értük, ha vasárnap délben van valakinek lelki válsága, akkor buszra pattanok és beszélek velük szívesen.

A kifakadásom nem emberség kérdése, hanem kimondottan utálom, amikor valaki nem tudja, hogy az ország javához képest milyen rohadt szerencsés. Megy a nyafnyaf, hogy koleszban kell lakni, miközben sosem kellett megtapasztalnia, hogy milyen az, amikor kikötik a villanyt, amikor apu hazajön részegen és az osztálytársam szeme láttára vizel be vagy épp karácsonykor nem hogy ajándék, de fa sincs. Az ország harmada él így, a hercegnőnek meg az is baja, hogy valaki kap egy SMS-t a szomszédban. Halálhörgés, siralom.

Ha nem tetszik dolgozz másfél napot hetente, a kutya úristenit neki. Rég voltam ilyen mérges, ráadásképp meg implicite megkapom, hogy szociopata diktátor vagyok. Fenéket.

Visszatérve oda, hogy megy a vita, hogy kislámpa éghessen, meg még 5 percig nyomtathasson, meg kattoghasson a billentyűzet a másnapi leadandóhoz, meg a szomszédból áthallatszik az SMS, meg reggel készülődik a korán induló, mikor a másik még alszik.

Nos: aki ilyen apró zavarások mellett nem tud aludni, az nem is fáradt! Vagy olyan idegbajos, aki teljesen arra van beélesítve, hogy mi zavarhatja, amit miatt másnap cirkuszolhat. Én értem, hogy nem egyedül a kérdező ilyen, mert a szobatársai is ilyenek miatt felébrednek és "nyűgösek, mérgesek".

Sajnos azt kell mondjam: sokaknak Magyarországon megártott a jólét. Alkalmazkodóképességük nulla, azt lesik, mikor min akadhatnak fönn. És elhitetik magukkal, mint 52-es, hogy "nem bírnák ki", ha ezt el kéne viselniük.

Komolyan mondom, sok mai fiatal (habár 25 éve is akadt ilyen, csak kevesebb) olyan, mint egy rigolyás vénember.

Egy kicsit lazábban kéne élni az életet, egy kicsit rugalmasabbnak kéne lenni, nektek is könnyebb lenne!

De nem érted, hogy épp az az empátia, amikor felfogod, hogy nem mindenki egyforma és nem mindenki a te hátteredből jött?

Ne mondd már, hogy neked nem lett volna jobb simán csak a tanulásra figyelni a sok meló helyett.

Felfogtam, neked szar volt, de nem értem, mi köze a kérdezőnek a te karácsonyfádhoz.

Van, aki szar helyről jött, más meg nem, lehetnek más igényei. Ettől neked miért kell dühösnek lenni?

Neked így kellett végigcsinálni, mert nem volt más lehetőséged, de neki lenne. Miért fáj ez neked? Mindenki megpróbálja a lehető legjobbat kihozni a helyzetéből.

Nekem nem fáj az sem, ha kastélyban akarna lakni, mert meg tudom érteni, hogy nem mindenki akar idegenekkel együttélni. Ennek semmi köze ahhoz, hogy később milyen lesz neki a munkahelyen. Vagy te ott ugyanúgy érzed magad, mint otthon?

Továbbra is tartom, hogy megtennék ennyit a gyerekemnek, ha megengedhetem magamnak és nem hagynám, hogy évekig szarul érezze magát, csak mert majd ebből jól megtanulja az életet. Ugyan már.

* ha olyat kérnek, ami nem alap

Az 59-esben ez kimaradt.