Emiatt rossz anya lennék?

Van egy 4 éves kislányom, és egy 11 hónapos kisfiam. A férjemmel évenete párszor el szoktunk menni ketteseben 1, max 2 hetes nyaralásra/síelésre/kirándulásra. 2 hétre csak akkor megyünk, ha messzebb van a célállomás, esetleg másik konitenesen,- de ilyen esetben nem is éri meg 1 hétre menni. Az évi többi napján sok időt töltök a gyerekeimmel, mert vállalkozó vagyok, és úgy osztom be az időmet ahogy szeretném, valamint otthonról is tudok dolgozni. Férjem is viszonylag sokat dolgozik, örül ha el tudunk menni kettesben valamerre. Nagyon jó apuka, ő is minőségi időt tölt el a gyerekekkel, viszont érthető hogy vágyunk csak egymás társaságára is. Azért nem visszük magunkkal őket, mert egy 11 hónapossal nem sok helyre lehetne menni, főleg hogy mi általában aktívan pihenünk. Ilyenkor anyósomék nagyon szívesen vigyáznak a gyerekekre, meg én is jó kapcsolatot ápolok velük, úgyhogy megkérni sem probléma őkét. Anyukám is el tudja őket vállalni pár napra, eetleg 1 hétre. A gyerekek nagyon szeretnek a nagyszülőknél lenni, és nyáron ők is eljöhetnek a közös nyaralásra. Ez nálunk mindigis így volt a lányommal 1.5-2 éves korától. A gyerekeimet imádom, mindenben ők az elsők nekem, bárkivel szemben kiállok értük, és ez a normális.

Mégis meglepő módon sokan megszólnak emiatt, vagy furcsállják hogy otthon hagyom a 11 hónaposom. Még olyanok is akitől nem várnám, főleg hogy tisztában vannak vele milyen erős a kapcsolatom a gyerekeimmel. A férjemmel nagyon jó a kapcsolatom, még mindig ég bennünk a tűz, aminek feltétele a kettesben töltött idő. Változtatni ezen nem szeretnénk, amíg mindenkinek megfelel ez a felállás, szimplán csak kíváncsi vagyok ki mit gondol erről.

Szerintetek tényleg akkora bűn lenne hogy néha a férjemmel is kettesben vagyok?