Emiatt rossz anya lennék?

Ha egy házasság csak akkor működik, ha le kell passzolni a gyereket hozzá, megette a fene az egészet.

A miénk működik úgy is huszonéve, hogy nem mentünk kettesben két hétre sehova.

Most 11 hónapos a kicsi. Mikor hagytad először a nagyszülőkre? Biztos, hogy nem most.

Nem, én képtelen lennék ilyen kicsi gyereket másra hagyni. Nem menne. Pár órára talán, de még egy éjjel sem menne. Nekem ez a normális, neked meg az, hogy a normális házassághoz le kell passzolni a kölköket. Most erre mit mondjak?

Sok az irigy! Nem kell velük foglalkozni!

Nektek ez igy jó és ennyi.

Én is sokat voltam mamamnal, voltak anyámék külön nyaralni. Megis kötődök hozzájuk.

Aki rinyal hogy jajj szar anya vagy, kb 90%-ban csak irigyek, mert nincs kire bízni a gyereket stb...!

Aztán csodalkoznak az ilyen anyák hogy a férjük félre bszk vagy menekül otthonról.

A külön töltött idő rendben van, de a két héthet a tieitek sz én véleményem szerint még kicsik.

De ha azt látod a gyermekeiden, hogy nem viseli meg őket, akkor teljesen rendben van.

Akkor lennél rossz anya, ha látnád a kicsiken, hogy szenvednek, de ennek ellenére elmennél.

Az én lányom 10, de egy hét neki a maximum, de ha csak szimplán "mamázik", akkor nagyon megérzi a hiányom, minden nap telefonálni kell stb. Ezért a hosszabb távolléteimet úgy időzítem, hogy ő is legyen táborban pl.

És nem, ennek ellenére sem önállótlan, iskolába egyedül megy, egyedül jön, önállóan készül el reggel (értsd nincs otthon senki) és vásárolni is le tudom már küldeni.

Szóval a kérdésedre válaszolva: nem, nem vagy rossz anyuka!

Nagyon jól teszitek! Szerintem irigylésreéltó életetek van, és ez b..sza az emberek csőrét! Boldog házasságban éltek, van pénzetek élvezni az életet, és van segítségetek is a gyerekekkel. Ha ennyitől lelki sérült defekthuszárok lennének a gyerekek, akkor nyilván az ország tele lenne tökéletes, kiegyensúlyozott emberekkel, hiszen a szülők zöme felörli magát a mindennapokban, és nem másik kontinensen pihenget kéthetek gyerek nélkül, nem? Hagyjuk már...

Tudod, a saját bőrömön tapasztaltam meg a nagy igazságot, javaslom Neked is alkalmazni: bármit mondanak, akár kritika, akár dicséret, néz meg, hogy ki mondja, és azt is, hogy mi célból. Nézd csak meg a baártnődet, aki kritizál, milyen az ő élete. Biztos vagy benne, hogy nemcsak azéárt akart diszkréten beléd marni egyet, hogy nehogy már te olyan jólérezd magad a bőrödben, miközben neki valami nagyon félrement? Hogy esetleg ő is élvezné mindezt, csak esélye sincs rá?

Az utols kimondott itt egy nagy igazságot: az óvónők, tanítók, tanárok tudják csak, mennyire nincsenek rendben a magyar gyerekek lelkileg, PEDIG a magyar hitvallás az, hogy anya 3 évet otthon van a gyerekkel, hiszen a bölcsi egy szükséges rossz, ez alatt és ez után sem megy kettesben a férjével sehová, nagyszülőkre csak akkor bízza a gyereket, ha fontos elintéznivalója van, ahová nem vihetné, de olyan önző okból, hogy a férjével kettesben legyen, eszébe sem jutna. Ettől jó anyák, így kell nevelni egy kisgyereket, mert erre van szüksége. Logikusan következne, hogy ha így van, akkor a magyar gyerekek a legboldogabbak Európában.

Az igazság meg az, hogy a házasságok kétharmada válással végződik, a gyerekeknek pedig sajnos igen nagy hányada minden, csak nem boldog, a kapcsolata pedig korántsem fényes kamaszkorára már az édesanyjával.

Az egész elmélet és logika kifordított, és csak utólag gyártott elmélet, amibe azok az anyukák kapaszkodnak, akiknek sem pénzük, sem lehetőségük nincs a férjükkel kettesben tölteni egy kis időt.