Amióta teherbe estem a nővérem szinte nem is törődik velem. Miért csinálja ezt?

1. abban, hogy ott rád bxta a telefont, igaza van, ilyenkor illik személyesen közölni, finoman, mert nem tudhatod, mit érez és az sem mindegy, mikor vetélt el

2. nyilván lelkendezve mesélted > érzelmi intelligencia nulla

3. viszont az ignorálása már kicsit sok, értem, hogy szr neki, de akkor menjen orvoshoz, aki segít túllépni a fájdalmán, vagy legalább beszélje meg veled, hogy oké, de nem kíváncsi a dologra

Nekem nem lehet gyerekem, ok, már feldolgoztam, de mikor megtudtam huszonévesen... nos, amelyik terhes ismerősöm csak a terhességről/gyerekéről beszélt, azt teljesen ignoráltam, mert iszonyú szrul érintett. Nem voltam féltékeny, örültem, hogy boldog, de a szívem megszakadt, hogy én ezt nem élhetem át.

Én a kérdező mellett vagyok, lehet lepontozni nyugodtan.

Szerintem egyáltalán nem érzelmi analfabéta. Persze, hogy lelkesen mesélte, hisz ez egy örömhír, nem lehet titkolni az izgatottságot, főleg ha első baba.

Nekiugratok, hogy miért telefonon közölte. Abba bele sem gondoltok mi van ha a nővére külföldön él vagy az ország másik oldalán?

Nagyon sajnálom a testvéred, hogy neki elment a baba, biztosan nagyon szomorú de ne legyen ennyire önző főleg a saját húgával szemben. Végülis azt a hírt kapta hogy nagynéni lesz. Emellett gondolom fiatal még, lehet még lehetősége babázni a saját babájával.

Kérdezőnek gratulálok a kicsihez, a nővérének pedig kívánom minél előbb sikerüljön egy kisbaba:)

Ez az én véleményem, minden jót!

Amikor elvetéltem, és a legjobb barátnőm két héttel később szólt, hogy terhes lett, én megkértem hogy ne velem örömködjön, mert még nem megy. Megértette, azt mondta, keressem amikor már megy, és annyit fog mesélni, amennyit hallani akarok. Nekem ez iszonyatosan jólesett, elmondani se tudom mennyire.

Ezért kérdező, én azt javaslom neked, hogy mondd meg vagy üzend meg a testvérednek, hogy megérted hogy ez neki most fáj, és ha már úgy érzi, szeretne veletek együtt örülni, és készen áll erre, akkor szóljon, te megvárod. Jól fog neki esni.

Nagyon nehéz egy magzat elvesztése, senkinek se kívánom. Elhiszem hogy neked hiányzik a tesód meg a támogatása, de szerintem ez most az a helyzet, amikor neked kell felnőttebbnek lenned, amíg ő nem képes rá a gyász meg a fájdalom miatt.

De amúgy honnan veszitek, hogy nem rég volt a vetélés? A kérdésben nem szerepel.

Szerintem a nővéred egy paraszt. Onnantól, hogy neki nem jött össze a baba, akkor másnak se legyen, vagy mi? Ez baromira nem normális hozzáállás.

Én megértem, hogy rossz lehet, ha akarták a babát és nem jött össze, de azért ez mégsem olyan, mintha nemrég halt volna már meg a mondjuk 3 éves kisfia. Egy magzathoz még nem lehet normálisan kötődni, ha meg nem sokadik vetélés, ahol már kezd megmutatkozni, hogy kicsi esélye van rá, hogy gyereke legyen, eleve nem értem a hisztit.

Persze, hogy milyen előzménye van ennek a sztorinak az nem derül ki, de ha csak ennyi, akkor ultra szánalmas a viselkedése.

Elmesélem akkor a testvérem és az én történetemet. Testvéremnél kiderült egy súlyos és gyógyíthatatlan betegség. Kiderült, hogy genetikai. Azonnal felhívott, hogy menjek és vizsgáltassam ki magam én is, nehogy nálam is baj legyen. El is mentem, nekem semmi bajom, makk egészséges vagyok. Szóltam neki és őszintén megkönnyebbült.

Neki emiatt nem ajánlott a gyerekvállalás sem, én közben teherbe estem, mégis gratulált és örült nekünk.

Mellesleg az ő betegsége összehasonlíthatatlanul nagyobb probléma, mint egy vetélés.

Őszintén, szerintem a testvéred egy bunkó. Érthető a fájdalma, de neked mi közöd ehhez? Jobb lesz neki, ha te sem vagy terhes? Nem. Nem is értem ezt a szomszéd tehene is mentalitást.