Csípős kaja kérdés hogy oldjátok meg, ha van az asztalnál olyan, aki imádja, és olyan is, aki nem bírja megenni?

Igazából én vagyok a történetben az, aki nagyrészt csak köretet eszik azóta. :D

Akik szeretik a csípőset a családban, azok állítása szerint "nem olyan" az étel, ha utólag rakják csak bele a csípőset. Én így szoktam készíteni a dolgokat, de mindig panaszkodnak, hogy így nem olyan jó.

Sajnos nem tudom megítélni, hogy más-e, ha egybe van főzve a csípőssel, tényleg nem bírom megenni, a KFC-s "nem csípős" kajától is ömlöttek a könnyeim, mikor egyszer megkóstoltam, pedig a barátom szerint az csak pikáns.

Szóval simán lehet, hogy én vagyok hiperérzékeny, rengetegszer meg is kapom, hogy "ugyan már, hát ez nem is csíp, csak fűszeres".

De mondjuk én még ennek ellenére hogy utálom, tartok otthon erős pistát, csípős piros aranyat meg hasonlókat, hogy ha egy vendégem szereti, akkor tudjam ilyennel kínálni.

És az a baj, hogy az egész rokonságom és az élettársam rokonsága is bolondul a csípősért, nagypapám saját rekordjait döntögeti, hogy melyik évben sikerül a legbrutálisabb csípős paprikát termesztenie a kertben, apukám nem feltétlenül az erőre koncentrál, cserébe neki mindenbe(!) kell, még a forralt borba és a teába is rak mielőtt megfőzi, ráadásul nagymamám nagyon sokáig nem szerette a csípőset, de pár éve ő is rászokott, így mindenki vele példálózik, hogy hát a mama se szerette, de aztán rájött, hogy milyen jó is az. Élettársaméknál nagyjából ugyanez megy.

Lehet, hogy kéne vinnem magamnak 1-2 szendvicset, ha vendégségbe megyek. :))