Ma próbáltam meg életem első palacsintáját de nem akar sikerülni a sütés része. Állandóan leég. Mitől lehet?

Most tedd be a hűtőbe, és menj aludni, holnapig semmi baja sem lesz. Kalácsba, kelt tésztába el tudod használni legalább egy részét. Bele kell számolnod a folyékony tésztában levő cukrot és lisztet, de ezek a tészták nem annyira érzékenyek a pontos mennyiségekre.

Azt is megpróbálhatod holnap, hogy teflon serpenyőt kiolajozol, és nem egész palacsintákat, hanem csak tenyérnyi pacákat megpróbálsz sütni benne. Először próbáld kis lángon, aztán kikísérletezneted, hogy fog jól sülni. Ezeket sokkal könnyebb megfordítani, mivel kicsik.

Sőt, készíthetsz belőle reggelire császármorzsát. Legyél kreatív, lehet, hogy kicsit módosítanod kell a recepten, de nagyon ne aggódj amiatt, hogy +1 tojás vagy egy kis liszt belekerült. Én úgy szoktam sütni, hogy egy tűzálló üvegedénybe öntöm a tésztát először, a mikróban kezdem sütni pár percenként megkeverve, később már csak átforgatva, és a végén a tűzhelyen serpenyőben megpirítom. Így sokkal egyszerűbb és kevésbé ég le.

20 dg OO-ás sima liszt, 1/2 l tej, 1 csomag vaníliás cukor, 1 tojás, 1 csipet só. Összekeverni és fél órát hagyni pihenni, utána megkeverni és sütheted.

Semi más nem kell bele és nem ég oda. Vékony palacsinta, nem amerikai félcentis. A tepsit megkenek olajjal és ha forró akkor teszek bele egy szedőkanállal. Feldobva lehet forgatni és nem "gumis".

Ehhez a tejes, gumis dologhoz hozzászólnék: én nagyon sokáig úgy sütöttem, hogy tejjel és jó sok szódával, utána csak tejjel.

Nekem az 1,5%-os tejjel, szóda nélkül készült vált be a legjobban, egyáltalán nem gumis, sőt extra puha és vékony a tésztája. Szódát csak akkor teszek bele, ha házi tejet használok, hogy ne legyen túl sűrű, de akkor sem fele-fele arányban.

Úgyhogy az sem mindegy, milyen tejet használunk. Egyiknek jót tesz a szóda, a másiknak nem.

Na, kérdező, most igazodj ki rajtunk! :D