Hogyan tudnék finomat megtanulni főzni?

Nem értem,miért baj,hogy be kell tartani a pontos mennyiséget.Vagy elakadsz a számolásnál a 4-edik kanál lisztnél?ugye nem?

Pontos mennyiségekkel dolgozz!Később,ha 10-edszerre csinálod ugyanazt,elkezdheted variálni az arányokat.Ebből kicsit több,kevesebb stb.

Én könyvből,szülőktől tanultam.Az internetről is tanultam/tanulok de 1-2 alkalommal olyan lett,hogy a kutya is sirva ette meg.

sok sikert!

Az jó, amikor a kutya, ha sírva is de megette!!

Amikor olyan, hogy a kutyának sem kell!!!... ott a gáz! :)))

Persze, ha van mérleged, + mérőpoharad + meg a recept-leírásod = az alapján elkészíted párszor, az 5. alkalommal már szemre látni, tudni, érezni fogod, hogy miből mennyi is kell...

Azért jó, ha ráérzel, pl. egy palacsinta-tészta, vagy nokedli-tészta jólsikerült megkavarására, mert hiába tudod, hogy pl. hány db. tojás, amikor azok mérete nem mindig ugyanakkora. És már rögtön más a hozzávaló liszt. stb. mennyisége... jó lesz az, csak próbálgasd!

Lehet, hogy pont az a baj, hogy ragaszkodsz a mennyiségekhez, ne tedd!

Egy kicsi ebből, egy kicsi abból, kis kóstolás és pótolás, már kész a finom leves is...

Nekem sem sikerül mindig ugyanolyanra az étel. Életemben először főztem erdélyi módra töltött káposztát, a párom aki erdélyi, egyből azt mondta olyan lett mint az anyjáé, és ez szerintem nagy dolog, aztán másodjára kicsit másképp csináltam, de az adagok ugyan azok voltak, csak nem a rizs, hanem b, nem comb hanem dagadó, máris kicsit sótlan lett, zsírosabb. Szóval az se garancia, ha elsőre tökéletes lesz. A lényeg, hogy ne úgy állj, hozzá, hogy úgyse sikerül.

Engem az anyám tanított meg: Csak tanulj, mert jól jön, majd ha eválsz!

Cak akkor még nem tudta, hogy már akkor jött jól, mikor megnősültem.

Szerintem csak annyi a bajod, hogy gyakorlatlan vagy és ezért bátortalan és nem vagy mersz kreatív lenni. Amíg nem tanulod meg szemre/érzésre belőni, hogy miből mennyi kell, addig érdemes pontos mennyiségekkel dolgozni. Nem szégyen az! Vannak olyan receptek, amihez a 67 éves anyukám a mai napig leellenőrzi, hogy miből mennyi kell (pl. magyaros rántás a zöldbablevesbe).

Zöldséglevest pl. úgy tanultam meg főzni, hogy ott segítettem anyunak, nézegettük a zöldségkupacot, hogy kell-e még bele valamiből, meg hogy mibe fér ez bele. Néhány alkalom után bele lehet jönni.

Nokedlit tudsz főzni? Az is pont ilyen cucc: végy 1 tojást, és már ott kezdődnek a gondok, hogy a tojások sem egyformák így vagy kicsit kevesebb liszt kell bele vagy kicsit több.

Holnap meg azért eszünk lencsepástétomot, mert a kelleténél több lencsét sikerült főzni egy töltelékhez. Neked elárulom: véletlen volt. Ha bárki más kérdezi, pontosan így akartam :P

Még mindig a béna vagyok. :)

Én a férjem mellett tanultam/tanulok. Nem kell megmondania, nem vagyok hülye, én is levágom, hogy ami rossz, az rossz, hiszen én is kóstolom, szagolom, látom. Viszont rohadt nagy szerencsém van vele, eddig még mindent megevett, amit főztem, még azt is, amit elrontottam. Gondolom, ezért is kaptam a sorstól őt, más férfi már végigráncigált volna a lakáson. :)

Ami még szerencsém vele, hogy ő imád főzni, neki kikapcsolódás a ténykedés a konyhában, még el is mosogat maga után. Szóval nincs akkora nyomás rajtam, mert sokszor együtt csináljuk, vagy együtt kísérletezünk, így feleződik a hibázási lehetőség, mert visszafogjuk egymást, ha hülyeségre készülünk. És így én is sokat tanulok tőle, meg gyakorlásnak is jó. Ha együtt megcsináltunk egy ételt, akkor utána már egyedül is "merem".