Miért ilyen elutasítóak és előítéletesek az emberek az incelekkel szemben?

Amugy azt vagjatok h a nok azt a pasit tartjak vonzonak akinek a termeszetes test illata tetszik?

Akinek a genetikaja hasonlo es egeszseges utod johet letre?

Okeoke kulso...

De nem ez alapjan valaszt part egy no, nem ez a legdontosabb.

Hanem a genetika es a szemelyiseg. Ha ez a ketto hasonlo mint a noe akkor 70% esely van a kapcsolatra.

😁

Mondjuk ezért?

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__egyeb..

Zártosztályra való az ilyen.

85

Vagy talán görbe tükröt mutatnak egy erkölcstelen, rideg társadalomnak?

86, semmilyen tükör nincs itt. Egy fás valóságérzet miatt káráltok és köpködtök.

Van a nőknek egy szűk rétege, akikre valamennyi igaz a szar halmazból, ami kijön belőletek, mikor felszólaltok a "szeretet és igazság nevében" vagy mi. Ahogy a férfiak egy szűk körére is igaz ez, az. Aztán ennyi. A többség meg tök átlag életet él, se állandó drága vacsik, se kígyózó férfi sorok, se holdudvar, se még 8 nő ugyanannak a faszinak a farkán. Nincs ajándék autó, meg kitérdelt diploma. Cserébe van egy nő, aki hajnalban kel, 8-10, akár 12 órát dolgozik és éli az életét mint bárki. Neki is ugyanannyiba kerül a kenyér, neki is ugyanannyiba kerül a benzin, ő is albérletben, vagy jobb esetben saját ingatlanban lakik, amiért ő is megdolgozott, vagy, ha szerencsés, akkor a szüleitől kapta, esetleg ő is a gyermekkori szobájából ír, mert még nem tudott, akartkulon menni.

Ugyanúgy vannak vágyai, érzései, álmai és kötelességei, mint neked, vagy egy szerinted Chad-nek, vagy a 90 éves Gizi néninek.

Nincs itt semmilyen egyetemes igazság, vagy épp igazságtalanság. Nincs tükör sem. Egyszerűen egy sérült ember (vagy több sérült ember) sérült egójának védelme, dédelgetése történik, egy sima szélmalom harc során, ami hibás énkép és világkép alapokon nyugszik. Egyszerű énvédő mechanizmus az egész.

Ha nem vagy hajlandó túl látni azon, amit gyerekként felépítettél magadban a a világról, ha nem húzol új szemüveget, akkor a saját poklodban ragadsz. És neked, valóban az lesz a valóságod, amit ide hánysz/hánytok napjában többször. Én nem szeretnék így élni, az a világ, amiben én élek, lényegesen vidámabb.

87

Alapvetően igaz, hogy a tapasztalataid alapján alakítód a világképed. Tehát ezzel nincs különösebb probléma. Van aki szerencsésebb van aki kevésbe. Ez így van mióta világ a világ. Van aki menő kúl helybek tartja a világot van aki magának a pokolnak, annak függvényében, hogy miket tapasztal. Van aki meg átlagosnak. Ez is tapasztalatok függvénye.

A valóság sem egyetlen, így a világképek sem lehetnek ugyaolyanok. Mindenkinek igaza van a saját szempontjából, nem lehet senkire se erőszakolni azt, hogy ami vele történt nem történt meg!

Az incelek többet kaptak szharból mint az átlag, ezért is kellene kicsi visszavenni a feléjük táplált gyilkos ösztönből és kicsit segíteni őket. Tudja mindenki, hogy vannak szerencsétlen sorsok, és a megoldás nem az, hogy a földön fetrengőbe még belerúgjunk. Ettől senki nem lesz jobb ember.

Kicsit helyre kellene már hozni a világot, hogy jobb emberek lakják ne csak akik magukkal törődnek meg akik követik a falkavezérek vezényszavait.

Nagyon kiábrándító ez a hely!

88, ez az, amiben soha nem fogunk egyetérteni. Én azt tapasztaltam, hogy, aki a gödör aljáról csak kiabálni képes, az leránt, ha lenyúlsz érte.

Aki elkezdi építeni a lépcsőt magának a kikapart sárból, azzal érdemes foglalkozni.

Azért se tudok együttérezni a hangoskodó, "mindenki kapja be akinek jobb" szemléletű emberekkel, vagy épp a "szegény kicsi én, akit a világ bánt" mentalitással, mert több olyan embert ismerek, aki építi a sárból a lépcsőt. Én magam is ilyen vagyok. Több, mint tíz éve kaparászom a gödör falát és már határozottan nem az alján vagyok. Szociális fóbia, szociális készségek alulfejlettsége, visszatérő depresszív időszakok, kötődési problémák, ez mind itt van velem és mindet sikerült annyira visszavennem, hogy csak a belső kör tudja, hogy baj van velem. Eközben alig kapok levegőt, ha új, idegen közegbe kell mennem, ha meg kell szólítanom valakit, ha ügyet kell intéznem, a csúcsa az egésznek pedig, a telefonálás. De ezekkel is haladok, hogy egyszer már ne létezzen a gond. Mostanra nagyjából értem az emberek működését és mégis rettegek tőlük. Pedig felnőtt vagyok, dolgozom, napi szinten kapcsolatba kell kerülnöm velük. De, haladok tovább, hogy egyszer majd ne érezzem ezt. Hogy egyszer eljussak oda, hogy azt érzem, ha mégis valaki támad, meg tudom magam védeni és tényleg felfogjam, hogy minimális a felnőtt társadalomban az esélye, annak, hogy valaki nyíltan belém köt. Egyszer majd ez is sikerül, mint annyi más. Azt már elértem, hogy szeret a környezetem, hogy értékesnek tartanak és én is magamat. Az önbizalmam sokat fejlődött és sok helyzetben már ki tudok állni magamért. Mert tettem érte.

Szóval, a siránkozáson túl, meg az online görbe tükrökön túl, talán tenni kéne. Tudatosan, nap nap után. Mert, a gödör aljáról a tetejére jutni talán lehetetlen, de nagyon közel lehet mászni a peremhez. Onnantól pedig, hogy az ember elindul, minden pozitív élmény, minden pozitív kapcsolat és visszacsatolás egy lépés egy sokkal kellemesebb világnézet kialakításához. És akkor máris meg lesz az érzés, hogy a világ összességében egy jó hely.

A földön fekvőt én legfeljebb átlépem, egész addig, amíg nem akar engem is a földre vinni, vagy belém rúgni egyet, ahogy teszik ezt az oldalon az "incelek". Gyakorlatilag több, mint egy évtizede, ha jól számolok. A mocskolódás, az agresszív megnyilvánulások egy olyan alap hangulatot hoztak létre az oldalon velük szemben, ami sokkal szélsőségesebb a valóságnál. Szóval, nem innen kell kiindulni. Aki itt incelkedik, az ezt a közhangulatot, a ráironyuló figyelmet élvezi, mint a kisgyerek, aki azért töri el a vázát, mert amíg anyu üvölt vele, legalább rá figyel.

Én itt voltam az elején. Mikor még nem incel volt az incel, csak magányos férfi és láttam, hogy mérged el ez az egész a napi 100 ugyanolyan hiszti, kötözködés, parttalan vita és később veszekedés nyomán.

Aki szenved a saját életében, az semmi pozitívat nem tud adni. És jellemzően elfogadni sem. Ez a saját tapasztalatom és én ehhez tartom magam. Az online térben meg aztán végképp kár a buksi simi nekik. Akinek az, ami ott zajlik gondot okoz, az elmegy. Aki marad, az élvezi ezt az állóháborút.

A valóságban pedig, a felnőtt életben, nem kell sokat tenni azért, hogy ne piszkáljanak. Sőt én azt tapasztaltam, hogy azért kell igazán megdolgozni, hogy a közösség ellened forduljon. Bár, én értelmiségi közegben dolgozom, szociális szakmában, úgyhogy, ez biztos torzít a képen. Mindenesetre azt akartam ebből kihozni, hogy, aki tesz azért, hogy jobb legyen, az olyan közeget keres, ami építi.

Nekem sokat segített az oldalon folytatott viták tömkelege a helyesírásom és a vita készsége, fogalmazásmódom fejlesztésében. Ismét csak nem azért, mert a vitapartnerek annyira segíteni akartak, hanem, mert felismertem, hogyan használhatom fel ezt a "hobbit", a gyk-t az épülésre.

Ennyit kéne tenni a görbe tükör mutogatása helyett mindenkinek. Megkeresni azt, ami építeni tudja őt, ami által fejlődhet. Külön pozitívum, ha még élvezi is csinálni.

Aki magán nem segít, annak annyi kötelet dobálhatsz a gödör aljára, amennyi jól esik, úgyse fog kimászni.