Hogy beszéljek a vőlegényemmel vita nélkül a gyerekeiről? Hozzánk költöznének, szerintem ez rossz ötlet

Ez szerintem sem fair, már nem azért. Elfogadta a gyerekeket, rendes is velük, foglalkozik velük, de azt elvárni az igazi anyukának és apukának, hogy majd a kérdező neveli fel a gyerekeiket, míg ők élik világukat, az egyszerűen önző, paraszt dolog. Apuka dolgozik EGÉSZ nap, tehát a kérdező MINDENT csináljon egyedül? Hol igazságos ez?

Én sem értem, miért kezdtél gyerekes férfivel, amikor sose lehet tudni mit hoz a jövő. Tehát nem vonhatod ki magad teljesen, nem rakhatjátok ki a gyerekeket az utcára, csak mert éppen senkinek nincs kedve foglalkozni vele. Igaz ez az apára is. Ha apuka többet akar lenni a gyerekekkel, akkor vállaljon levesebb munkát, és szálljon be a feladatokba.

Ez az anyuka meghal, akkor is rajtatok maradnak a gyerekek jó hasonlat. De ez az apára is igaz. Ha meghal a gyerekek anyja, nincs új barátnő, akkor is meg kellene tudnia oldani a gyerekek gondozását. De persze neki is csak a "jó" rész kellene belőle. Haza jön a munkából, gyerekek elrendezve új barátnő által, akinek a legkevesebb köze van a gyerekekhez, ő meg majd leül velük vacsorázni, amit természetesen a barátnő megfőzött már, aztán amíg moaogat, ő tv-t néz majd a gyerekekkel, vagy tudom is én.

Nézd, itt mindenkinek kompromisszumot kell kötnie, elvégre mindenki szeret indenkitr elvileg.

Te elrendezed a gyerekeket reggel, apuka bemehet dolgozni, délután átveszi ő a gyerekeket, a háztartást pedig felosszátok. Vagy ahogy időtök engedi, ahogy igazságosan el tudjátok osztani a feladatokat. Én biztosan nem vállalnék be minden feladatot. Hétvégente anyuka pedig mindig vigye el őket, foglalkozzon velük ő.

Ezeket a dolgokat már jóval előbb meg kellett volna beszélni. Továbbra is meg kell, még az esküvő előtt. De ezt sem értem, hogy amikor ez az egész szóba került, arról nem beszéltetel semmit, hogy oké, ezt hogy oldjul meg úgy hogy mindenkinek jó legyen?

#40: Eddig apuka és a kérdező közt működött az a felosztás, hogy utóbbi ellátja őket, amíg előbbi pénzt csinál.

Azt meg külön megnézném, meddig tartana a nagy szerelem, ha a pasi keres egy állandó délelőttös 6 órás közalkalmazotti munkát 120 ezerért. 😈

Ráadásul ezt régóta tudja, kezdettől nem akarja, de nem szól. Így most a párja, a két gyerek, az anyjuk és a párja is azt hiszi, hogy a legnagyobb egyetértésben várja a lurkókat.

Van itt pár fontos kérdés.

Például az, hogy a kérdező nem dolgozik, a pasija tartja el, gondolom a lakás is az övé. Milyen jogon mondhatja azt, hogy ne vigye oda a gyerekeket? Több közük van a lakáshoz, mint neki.

Ráadásul ez a felállás egyedül neki nem tetszik. Ahogy az is egyedül neki jó, ha nem velük élnek.

Nem hiszem, hogy a pasi majd megpaskolja a fenekét, hogy jól van, nyuszi, majd mennek a gyerekek kollégiumba, én meg fizetem tovább a koktélozást a barinőkkel, te csak éld ki magad, mielőtt lebabázol.

Nekem mondana ilyet a párom, hogy nem akar egy fedél alatt élni a gyerekeimmel, akkor a kezébe nyomom a bőröndöt. Nehogy azt higgye már, hogy egy pénzes pasi nem talál olyan fiatal libuskát, aki eltartásért cserébe boldogan ugrál körbe két kamaszt.

A kérdező nehezebben fog találni új sugar daddyt.

Gyerekes nővel/férfival ez tényleg mindig benne van a pakliban. Ezek a gyerekek már elég nagyok ahhoz, hogy a bíróság is figyelembe vegye, mit szeretnének, eldönthetik, hol, melyik szülővel akarnak élni. Én ismerek olyan családot, ahol a gyerek az anyához került jó magyar szokás szerint, de később úgy döntött, hogy az apjával szeretne élni, mert nem jött ki az anyja új párjával. Szóval ha most nem is kerülnek hozzátok, ez bármikor változhat.

Viszont szerintem kicsit túlgondolod a dolgot... arra nem mondhatsz nemet, hogy veletek éljenek, az viszont, hogy mit vállalsz a gyerekek körüli teendőkből igenis egyes egyedül a te döntésed! Te feltételezed, hogy a párod elvárja tőled... beszéltetek már egyáltalán erről? Vagy csak feltételezés? Mondj rá nemet! A gyerekek elég nagyok ahhoz, hogy önállósodjanak, nem feltétlenül kell velük tanulni, reggelit készíteni nekik, kelteni őket. Ennyi idősen már képesek megtanulni. Lehet kompromisszumokat kötni: olyan különórákra járjanak, ahova egyedül is el tudnak menni. Sok mindent meg lehet oldani. Egy nyolcadikos lány már amúgy is inkább elutasítja, hogy őt kísérgessék, csak mondom... ;) De ha nem tudjátok önállóan megoldani, akkor apuka oldja meg másképp, nem kötelező a te rovásodra! Rengetegen kínálnak olyan szolgáltatást, hogy gyerekeket kísérnek délutánonként (amolyan pótnagyik). Én egy csomó ilyet ismerek. Nem tudom, mennyire vannak képben a gyerekek nagyszülei, de ha bevonhatók, be kell őket vonni. Szóval én azt látom, hogy kifogásokat keresel inkább, nem pedig megoldást, amivel az együttélés súrlódásmentessé tehető.