Mit gondoltok arról, ha egy nő nem hajlandó főzni a párjára? Nálatok kizáró ok, ha a barátnőtök nem házias?

#57

Az neked, hogy nem szeretne valaki élete végéig minden áldott nap szakácsnőt játszani, egyből azt jelenti, hogy az nem is tud főzni?

Attól függetlenül, hogy nem ért vele egyet, hogy elvárás, hogy szeretnie KELL főznie minden áldott nap, még szeretheti ellátni a párját, családját, de engedtessék meg, hogy véletlenül ne ennek a hiánya miatt írja le valaki. Most itt arról van szó, hogy lenullázódik-e valaki nőként, mert egyetlen dolgot nem szeret. Ettől még lehet jó anya, megértő társ, lehet akármi, az innestől akkor ez nem is érdekes, ugye?

59-es

Én tisztelem a választásodat és a preferenciáidat, de sztem a te esetedben nagyon sok prekoncepció lehet a háttérben.

Sose gondoltál még arra, hogy egy nő lehet értelmes ÉS házias is?

Mondjuk sztem van leírásodban némi ellentmondás, mert a hosszú hús vs görbe hús fogalmának bevezetése után én nagyon nagy jóindulattal merném csak kifejezetten az "értelmes" jelzővel illetni ezt a nőt(arról nem is beszélve, hogy így mindig fennáll a veszélye, hogy a piacon majd becsapják a "húskiegyenesítéses/húsgörbítéses machinációkkal"...)

Amúgy arra gondoltál, hogy ha lesz gyerek, akkor mennyire lesz hátrány ez?

Tényleg csak kérdezem.

61-es

Majd valaki segít megmondani, hogy pontosan melyik ez az érvelési hiba, amit elkövetsz. Lényegében felteszel magadnak egy másik, némileg hasonlatos kérdést, amire már tudsz dühből érvelni és arra válaszolsz, nem az eredeti kérdésre.

Ha ebbe belemegyek, te nyertél.

De megelőzöm a bajt: te nyertél ;)

62-es, 59 es vagyok. Alapvetoen igazad van a prekoncepciokkal kapcsolatban, rengeteg nom volt a felesegem elott de olyat aki ertelmes es fozni is tud nem talaltam. Az ertelmes is relativ, nyilvan nem arrol van szo hogy ket bites csajokkal jartam, de akkor fogalmazzunk ugy, hogy egyik sem volt kulonleges.

A felesegem amellett, hogy hihetetlenul okos, gyonyoru is de a praktikus dolgokrol abszolut nincs fogalma. Tehat ez a keptelen kinyitni egy konzervet a klasszikus konzervnyitoval kategoria, ezerfele all a feje, szetszort, mindig jokedvu es az eletet viccnek fogja fel.

Nagyon jol keres, a szakmajaban dolgozik szoval ez is egy plusz, hogy nem rajtam eloskodik es tud ugy szeretni, h nem ker penzt. Nekem hihetetlenul rossz tapasztalataim voltak nok teren, de teny, hogy az osszes tudott fozni. A felesegem nem akar gyereket, konkretan a gondolattol kiveri a viz nekem meg mar van egy 16 eves fiam szoval ezen tul vagyok.

4 eve veletlenul terhes lett vedekezes mellett, megcsinalta a tesztet es elment zuhanyozni, hogy majd figyeljem az eredemenyt es amikor megvan mondjam el neki. Kijott, hogy terhes. Ott alltam, hogy ezt most megis hogy mondjam el neki mert nagyon ki fog borulni. Bellatam melle a zuhany ala es elmondtam neki, elkezdett zokogni, aztan osszeesett...szornyu volt.

Vegul ugy dontott, hogy oke megtartjuk (abortusz ellenes) es elkezdte magat arra trenelni, hogy anya lesz es ket honap itan mar babakocsikat nezegett, beszelgetett a hasaval, es egesz jol elvolt,

A negyedik honapban elvetelt es o aki soha nem akart gyereket teljesen osszeomlott. Persze relative gyorsan kijott belole, egy honap mulva mar kutya baja nem volt, egy evvel kesobb meg mar orult annak hogy igy alakult mert ugyis csak gatolta volna a szabadsagat.

Itt jottem ra, hogy annak ellenere, hogy a vilag legszetszortabb, legkomolytalabb embere, belul hihetetlen torekeny es eros.

Gyereket egyebkent nem biznek ra, nagyon jol kijon veluk de mindig rettegnek, hogy nem figyel amikor atkel az uttesten, vagy ottfelejti a gyefeket valahol. A multkor a bankkartyajat hagyta az automataban, a taskajat meg valami boltban felejtette, aztan volt h keresztbe parkolt mert o sietett, nem volt ideje benazni. Hozzateszem, parkolasra keptelen. Egy sima parkolas szamara 10 perc, katasztrofalis.

Hulyen hangzik, meg nyalasnak de en imadom a felesegem. Mindig is csajoztam, en voltam az a pasi aki ropteben a legyet is, de amiota o van nem erdekel mas no, totalisan rohej. Megnezem persze a jo csajokat, de mindig hozza hasonlitom oket es a nyomaba sem erhetnek.

Szoval egy szentimentalis fsz lettem. Ez van.

Értem 65-ös, nem gond az, ha szentimentális fh.sz lettél, ez az öregedéssel járhat.

Én azonban nem mondanék le sem az értelmes társaságról, sem pedig a hagyományos női értékekről, így nálam nehezen alakulna ki a megfelelő érzelmi kötelék idejekorán, hogy ezt a lány legyőzhesse, bármelyik terület is a gyengéje.

Talán majd a korral nekem is...

A leírásod alapján megértem, hogy miért nem szempont a gyerek, én se szívesen engednék olyan nő kezébe gyereket, aki ennyire szétszórt.

Kérdés, hogy mennyire tudnak egy nő alapvető tulajdonságain változtatni a hormonok, új élethelyzetek, de ez akkor is just too risky.

Visszatérve azonban az eredeti kérdéshez, ha mégis téma lenne a potenciális gyerek, család, akkor sem jönne elé a házi koszt totális kizárása, mint téma?

Főleg, amikor még ki sem alakult a kapcsolat, csak a kezdeménye létezik még.

65-ös nem vagy semmi, gyakorlatilag elvettél egy szellemi fogyatékos nőt, mondván hogy okosat és háziasat nem találáltál.

Na elárulom miért: mert az értelmes nők az ilyen szégyenletes alakokkal, mint te, nem állnak szóba. Átlátszó vagy és gusztustalan; röhejes, hogy ennyi év házasság után még mindig nem fogod fel mi egy párkapcsolat értelme, lényege, mozgatórugója.

Neked nem boldog házasságod, hanem egy félfogyatékos háziszolgád van...

Ha nem hajlandó erre, akkor a vele való kapcsolat nyilván ennél kellemetlenebb dolgokban még inkább ellehetetlenül, márpedig akkor működésképtelennek mondható a dolog.

Részemről nincs igény az étrendem okán, hogy főzzenek rám, de a hajlandóság hiánya kb. kizáró ok volna: ha épp főtt/sült ételre vágyom, akkor külön válunk erre az időre a konyhában, és ki-ki magáról gondoskodik?

Netán a hozzávalókat se együtt/egymásnak vesszük meg, hanem külön?

...

A végén mi közös marad?

Jobb kérdés: mit gondol a nő/ffi, aki nem hajlandó ...-ni a párjára, azt, hogy nem akadhat a másik nemből idővel, aki nála többet nyújt - akár csak hozzáállásban?

Utolsó, én anyukámmal élek egy háztartásban, egy konyhánk van, egy sütőnk és hűtőnk, és ennek ellenére külön vásárolunk és főzünk. Ennek az az egyszerű oka, hogy teljesen más az ízlésünk és a napirendünk. Ha pedig valaki nem szereti azt amit te szeretsz akkor igen nehéz megfőzni, hisz nem tudja megállapítani azt sem, hogy jól sikerült-e, mert ő mindenképpen undorodik tőle. Tudom, hogy az anyámnak semmi köze a párkapcsolatokhoz, de a technikai részletek szempontjából tök mindegy milyen érzelmi viszonyban vagy a másikkal.

Itt nem az a baja a legtöbb nőnek, hogy nem akar főzni, hanem a megfogalmazás és az elvárás. Hogy a nőnek igenis főzni kell a párjáRA. Miért rá?? Szerintem egy kisgyerekre vagy egy kiskutyára kell főzni aki tehetetlen. Én egyszerűen csak főzök, és ha a párom akar, akkor eszik belőle. És ha éppen nem főzök, mert nincs kedvem vagy időm, akkor nekem ne jöjjön olyanokkal, hogy ő ezt elvárja, mert ez a nő kötelessége. Engem az taszít, hogy egy felnőtt embert ilyen formában el kell látni. Ha valakit el akarok látni, vagy azt akarom, hogy rám szoruljon, akkor szülök gyereket vagy veszek egy kisállatot. Amikor a férfi egyedül lakott, akkor sem halt, hát akkor most is legyen képes ellátni magát.