A férfiak tényleg azt hiszik, hogy a házimunka a nő dolga?

Sokan ebben nőttek fel. Még az én szüleimnél is így volt, talán gyerekként még normálisnak is tartottam (ahogy nagyon sok olyan dolgot amit azóta már nem), csak hát az ember felnő és rájön arra, hogy ez így nem helyes. Nálam ez a tizenéves éveim második felében történt meg. Kicsit későn, de szerintem még időben. Viszont sokaknál ez nem történik meg sosem. Főleg olyan helyen ahol megmarad előtte a szülei "viszonya" ahol anyuka ilyen, apuka meg olyan.

Vagy rosszabb esetben olyan családban nőtt fel ahol anyuka bizony HTB volt, apuka pedig "Miszter Karrier", akkor ezt fogja helyesnek gondolni, még akkor is, ha ő nem Miszter karrier, hanem csak egy átlagos "Szerény-de-biztos" munkahellyel rendelkező személy.

"ha mindenért cseszegetve vannak"

Én ezt nagyon nem erre érteném, hogy "ú nem lehet rendetlenséget csinálni" vagy "ú, takarítani kell" (mivel egyedül élek a takarítás mesterségét már régen kitanultam, kivéve a vasalást, az sosem fog menni, de nőtől sem várom el), hanem úgy, hogy olyanokért cseszeget, hogy miért vagyok szegény, miért vagyok "lúzer", "bezzeg a szomszédéknak Mercedesük van meg házimozijuk, nekünk miért nincs", Huffnágel Pistizés, illetve a sztereotip férfi-mintához hasonlítgatás "egy IGAZI FÉRFI(!!!!!!444444!!!) barkács-nagymester/profi sofőr/állandóan keménykedik, nem úgy, mint te, aki szar vagy" vagy áll neki sértegetni, gúnynevekkel illetni, rosszabb esetben fizikailag bántalmazni vagy ilyesmi.

Évek óta eltartom magam egyedül, főzök, mosok, takarítok, ablakot pucolok, porszívózok, szétkapom a szanitert, csiszolok, fúrok, faragok, villanyt, bútort szerelek, varrok, foltozok, nadrágot szegek, 37 éves egyedülállóként. Nem egy nagy szám meló, kis logikus gondolkodással minden megoldható, szóval nem öntömjénezés céljából írtam. A fentebbieket nyilván párkapcsolatban is megteszem, s nem várom el a másiktól.

A normálisabb férfiak azt látják, hogy ezekhez a "férfias férfiakhoz" ragaszkodtok foggal-körömmel, akik jobbára még bele is szarnak a munkátokba, nemhogy segítenének benne.

Na puff...

Apukám keres 700 ezret építésvezetőként, anyukám keres 200 ezret egy kényelmes önkormányzati irodai munkahelyen. Anya megcsinál otthon szó nélkül szinte minden házimunkát, főzést. De 20 éve is megcsinált, amikor apa még nem keresett ennyit.

25/F

"Talán a férfiaknak alanyi jogon jár a kiszolgálás, vagy miért is nem tetszik nektek, ha szólva van ezért? Miért is minősül ez cseszegetésnek?"

nagyon kevesen gondolják így. AZokkal meg nem kell összejönni.

3.

Na igen, a gond az, amikor a "férfi munka" = kétheti egy fűnyírás meg egy autómosás. Esetleg hatalmas hangon előadott "barkácsolás", lehetőleg enyhén ittas állapotban, cseppet sem balesetveszélyes módon. "Ne buzgálkodjatok!"

2.

Ebben mondjuk tényleg van valami furcsa. Nem kívánom, hogy ez most úgy jöjjön le, mint gyűlölködés, de tényleg meglepő az, hogy a legtöbb magányos férfiismerősöm aki egyedül él, mind magára takarít. Mégsem találnak senkit. Míg a kérdező által leírt csoport bármikor találna mást is a jelenlegi barátnő/feleség helyett úgy, hogy ilyen téren bunkó és tökéletesen idézi a '80-as évek proli férjtípusát. "Nyitva legyen ám a sör, amikó behozod anyjuk, mert én fel nem állok a fotebű és kapol egy olyan sallert, csak úgy recseg!" (bár remélem ez a vége már nem aktuális és kipusztul a feleségét-verő suttyó réteg akik ma már leginkább hatvanasok. És szerencsére soktól elváltak.

Az se biztosíték, hogy valaki amíg egyedül él rendben tartja a környezetét. Volt párom évekig élt egyedül mielőtt összejöttünk és hangoztatta is, hogy egyenlőség, meg munkamegosztás, aztán az évek alatt szép lassan odáig jutottunk, hogy körbe kellett csókolni a lába nyomát ha havi egyszer szembe jött vele a porszívó.

Többek között ezért is szakítottunk. Attól, mert valaki amíg rá van kényszerítve ellátja a házimunkát, nem jelenti, hogy nem tolja át a párjára amint erre lehetősége nyílik.

7.

De azt sem, hogy igen, amit elég rosszindulatúan feltételeznek sokan, ezzel igazolva, hogy "ezek mind ilyenek ám".

Szerintem az elején kell a szabályokat megbeszélni.

Sok nő az első időszakban szó szerint mindent megcsinál. Fene se tudja, hogy miért. Majd 1-2 év múlva öntudatra ébrednek. De akkor már késő.

Szerintem ha valaki azt hiszi, hogy a férfi dolga az, hogy őt eltartsa, akkor okkal hiheti a férfi, hogy neki meg az a dolga, hogy ha már otthon rohad és semmi értelmeset nem csinál, a házat rendben tartsa.

Nálam ilyen soha fel sem merült egyik partneremmel, de még randialanyommal sem. Persze, volt olyan, aki mondta, hogy pluszpont, ha szeretek főzni vagy tudok varrni, mert az ő nőképében ez szexi volt, ez viszont olyasmi, ami szerintem kifejezetten aranyos, hiszen nem elvárás, hanem preferencia.

Egyébként meg ki mit szakít, azt szagolja. Apám kifejezetten abban a közegben nőtt még fel, ahol ez a nő dolga volt. Anyukám pedig tovább maradt otthon velem, mint a szokásos és vitte a háztartást egyedül, amíg apám dolgozott. Mégis, meg lehetett kérni apámat is, hogy indítson mosást, porszívózzon fel, készítsen kaját, mikor épp anya szülőire ment. Megcsinálta, még talán élvezte is. Aztán van barátnőm, valami herétlen fickóhoz hozzáment és 6 év kapcsolat után csodálkozik, hogy a fickót pelenkázni kell, mert az elmúlt 6 évben lement rongyba, hogy elvegye valaki. Lol