A férfiak tényleg azt hiszik, hogy a házimunka a nő dolga?

"Szokásod"

Hogy lenne szokásom, ha havonta egyszer, ha megfordulok ebben a témában?! Agyam eldobom.

Én honnan a fenéből tudjam, hogy miért lettél lepontozva, de most őszintén?? Nem én pontoztalak le, kérdezd meg azoktól, akik pirosat nyomtak.

De mondtam én, hogy az böki a csőröd, hogy le lettél pontozva. Csak nem értem emiatt miért másokba kell beleállni.

Az pedig nem az én hibám, hogy Edricus nem talál normális kapcsolatot, de nagyon kedves tőled, hogy egy depressziós embernek ilyen roppant együttérző dolgot kívánsz. :)

Jó éjt.

"Hogy lenne szokásom, ha havonta egyszer, ha megfordulok ebben a témában?! Agyam eldobom."

Uhuhuhuuuuu. Na, most szakadt le a plafon. Ugyanúgy írsz, ugyanolyan százalékkal. A havonta egyszer ebben a hónapban már legalább háromszor megvolt.

Ennyire vagy hiteles.

Tényleg jóéjt, ez már ovis szint nekem.

Edricus nem is tudom mit mondjak. Rossz ilyet olvasni.

Rossz, hogy nem tudsz szakembertől segítséget kapni, mikor valószínűleg arra lenne szükséged. Munkát váltani esetleg egy új szakmát kitanulni, ami talán jövedelmezőbb lehet, nem opció? Mert ha jól értem ez az egyik fő indok a szakember ellen, hogy nem tudnád finanszírozni.

De egyébként ha volt már kapcsolatod, több is, akkor láthatod, hogy nem vagy reménytelen se esélytelen egy kapcsolatra, benned is van érték, amit a korábbi barátnőid minden bizonnyal felfedeztek. Ez jusson eszedbe, mikor értéktelennek titulálod magad és esélytelennek gondolod azt, hogy legyen párod.

#43 Jól van oké, szia. Ilyen szánalmasan gyenge és undorító rágalmazásra nem igazán vagyok vevő, ha eddig még nem esett volna le. Itt te vagy az egyetlen, aki ovis szinten van.

Fogalmad nincs ki vagyok, csak bele akarod lovalni magad valamibe, ami valójában nem létezik és ehhez keresel valakit, akire aztán razúdíthatod. Hagyjuk, de tényleg, nem fogom egy frusztrált kisfiúnak bizonygatni az igazamat, bőven elég, hogy én tudom, hogy hülyeségeket beszélsz, te meg higgy, amit akarsz.

Az azért megvan még, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ennyin áll a százaléka? :D vág szerinted nem létezik olyan, hogy valakinek azonos a százaléka? Oké, ezzel mindent megmagyaráztál. Kötekedj mással és rágalmazz mást alap nélkül.

44.

Váltani nem tudok (vagyis de, csak nem éri meg, mert azok sem fizetnének jobban, itt meg már - fogalmazzunk úgy - elviselnek, ami nálam általában nem evidens. Kellett már otthagynom munkahelyet, mert a kollégáim közölték, hogy "kivégeznek" ha nem megyek el. De ott nem is éreztem jól magam egyáltalán, mert nem ment jól maga a munka. Iszonyatosan rossz kézügyességem van, születésemkor csak a szerencse mentett meg attól, hogy bénának szülessek. Így is egy kicsit az lettem, a lábujjaim egyáltalán nem éreztem soha (még ha beütöm akkor sem), és nem tudom úgy megfogni a dolgokat, ahogy mások. Ez néha komikus, néha elegáns hatást ad, de sokszor rossz vége van. És lehülyéztek érte régebben. Pedig én értem azt, hogy hogyan kellene megfogni, de nem tudom. Egyszerűen hiányzik ez a képességem. (Sportok is hasonló okokból nem működtek, a sakk kivételével, ahol több érmet szereztem még régebben). A technikaóra a rémálmom volt, 45 perc tömény szenvedés. Meg is buktam volna, ha nincs elméleti rész, illetve nem ad kegyelemkettest a férceléseimre a tanár (csak azért, mert kedvelte a humoromat).

Új szakmát kitanulni, már reálisabb - de nem tudom, hogy mit. Anno tanultam egy dolgot - pénzhiány miatt be kellett fejeznem a főiskolát (már megint az a k***a pénz, egész életemre rányomja a bélyegét ennek a hiánya) és nem tudom mi az amiben igazán jó lennék. Amit most csinálok abban jó vagyok - de ez nem jelent semmit, mert ez egy alulértékelt munka amit a többség lenéz, egyedül a kollégáim ismernek el, mert én vagyok a legjobb benne a környéken. (De alapvetően unom, mert nem nyújt kihívást).

Exeimmel az a baj, hogy egyikük engem "nem számít". Később olvastam tőle írást és ott a második barátját írta elsőnek, rólam pedig azt, hogy én nem számítok. Nagyon rosszul esett. Még akkor is, ha van oka utálni. Biztosan van. Nem viselkedtem kiválóan, magamba fordultam, ahogy általában. De sosem volt igazán "vita" vagy bármilyen sértegetés.

Második esetben teljesen átlagos volt az egész, távkapcsolat, szakítás is olyan békés volt, tipikusan olyan személy volt a másik fél akit most meghívnék egy kávéra és megkérdezném mi történt vele azóta, mert jobb életet érdemelt volna (ahogy én is szerintem, csak hát - az élet nem igazságos).

Mondjuk ez a befelé fordulás nálam nagyon gyakori, sokszor nem vagyok ott lélekben ahol "fizikailag".

#45: Annyit elárulok, hogy negyvenes nő vagy. Semmi rágalmazás nincs ebben. És arról sincs szó, hogy csak a százalékodról írnék. A stílusod, bizonyos szókapcsolataid. Ahogy eljátszod, hogy középen állsz, aztán szépen kiszúrogatsz 1-1 szélsőség felé. Ahogy előadod, hogy egyből mindenki kötekedik, aki nem esik hasra a mondataidtól. Meg frusztrált, ezt is szereted hangoztatni. Ahogy próbálsz kicsúszni a saját szavaid alól. Ahogy az éjszaka bármelyik pillanatában fél perc alatt zöld lesz a válaszod és a neked ellentmondóé piros. Furcsa, hogy ez késői órákon más kérdéseknél ebben a kategóriában elég ritkán fordul elő...

Hidd el, elég egyedi a stílusod ahhoz, hogy bárki röhögve kiszúrja, aki pár estét fent volt az elmúlt pár napban és olvasgatott esténként. Hazudhatsz itt, azt úgyis szereted csinálni, de magadnak nem tudsz.

#45, végigolvastam az összes irományod itt, leírsz egy konkrét férfitípust, neked milyen nem jön be, és állítólagosan a barátnőidnek sem, meg kb úgy jellemzed a típust, mint aki a férfi nem legalja.

Te az a tipikus elnyomó nő vagy, aki dominálni akar a kapcsolatban, rossz hír, hogy elég kevés faszi bír elviselni hozzád hasonló nőt.

Ha mégis, elég szr élete lehet.

Viszont mi, férfiak, had tudjuk már, milyen típusra bukik a nők többsége, elvégre mi keresgélünk nőket, és kapjuk a visszajelzéseket kismillió nőtől, nem pedig 3 darab barátnőcske visszajelzése alapján, akik szintén legutóbb 20 éve fogtak kukit utoljára.

Csak nézz szét pár híres amerikai színész közül, akik nagy nőfaló hírében álltak, milyen természetük volt.

Nem, nem az a visszahúzódó, elnyomható, otthon mosogató szürkeegér...

Szóval ha nyilatkozol, lehetőleg ne az összes nő nevében tedd.

Erre nincs általános válasz, minden az adott kapcsolat viszonyaitól függ.

Abban az esetben, hogyha ugyanannyit keres, mint én, ugyanannyit tesz bele a közös költségekbe, és közös a ház, akkor feleződhet a házimunka, semmi kifogásom ellene, viszont a kerti munka is felesbe megy akkor, lesz szíves ő is 40 fokban kimenni füvet nyírni, vagy minusz 10-ben fát vágni.

DE:

én például 37 éves férfi vagyok.

Saját, hitelmentes kertes házam van, amit egyedül teremtettem elő, viszonylag jól is keresek.

Ha épp nincsen csajom, tökéletesen el tudom látni magam is a házimunkát, a kerti munkát.

De ha már egy nő beköltözik a házamba, azaz kvázi ingyen-albérletet kap tőlem, miközben nekem megnő a rezsiköltségem, ráadásul kevesebbet is keres nálam, tehát nyilvánvalóan nem fele-fele arányban oszlanak meg a közös költségeink, hanem az oroszlánrészét én állom, akkor bizony azt mondom, hogy igen, az ő dolga lesz a házimunka.

Mosson, mosogasson, főzzön, takarítson, vasaljon, és akkor ezzel kompenzálja, kiegyenlíti a fentieket.

Mert az nem megy, hogy ingyen lakik, fogyasztja a vizemet, áramomat, nyaralgatunk ibizán az én pénzemen, de emellett legyen közös a házimunka is? :D Na ilyen nincs, akkor mégis mit tesz ő bele a kapcsolatba? A p-nát? Hát az édeskevés, azt megkapom bármikor anélkül is, hogy beköltöztetnék egy nőt a házamba.

Jöhetnek a feminácik lepontozni.