Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Valóban szemétség elhagyni, mivel kvázi neki köszönhetem az életem, vagy igaza van a barátnőmnek abban, hogy ez bántalmazás, amit csinál?
A történetünk: Amikor összejöttem a párommal, egy 0 voltam. 22 voltam, és hiába volt diplomám, kb. kitörölhettem volna, nem volt munkám. Ő vállalkozásba kezdett, ami pár év alatt nagyon bejött neki, végül ő adott nekem munkát. Ő fizette ki a nyelvtanfolyamot, aminek segítségével nyelvvizsgám lett, posztgraduális képzést is fizetett nekem. Ő segített abban is, hogy a szorongásaim ellenére ki merjek mozdulni. Fogaim rendbetételében, alakformálásban is segített, meg amikor a nagybátyám halálos beteg volt, akkor ő keresett neki magán hospice intézményt és ő intézte el protekcióval, hogy bekerülhessen.
Már 8 éve vagyunk együtt, és már normális felnőttnek érzem magam.
Viszont, jön a következő probléma: Már nem szeretem a páromat. Maximum barátként tisztelem, de már minden idegesít benne, már a csámcsogása, beszédje is, egyszerűen azt érzem, nem szeretnék vele lenni. Egyáltalán nem vonz szexuálisan sem, már vagy 2 éve nem volt orgazmusom. Minden létező módon próbáltam jelezni és megoldani, de nem megy, mert ott a probléma, hogy semmit nem érzek iránta. Az sem segít, ha "randizunk", kimozdulunk, az sem, ha elmegyünk nyaralni.
Ráadásul olyan irányba fejlődött szét a világnézetünk, hogy bizonyos véleményeitől épphogy az idegroham nem kap el.
Ezeket finoman megpendítettem neki, és nem érdekelte, hogy érzem magam, csak azzal jött, hogy ha elhagyom, az nem lesz nekem egyszerű és erről ő fog tenni, mert igazságtalan, hogy ő embert faragott belőlem, én meg hálátlan vagyok és faképnél hagyom. Neki megfelel a kapcsolat, ő soha nem vert, nem kiabált, nem szenvedélybeteg és minden, tényleg mindent megadott nekem, akkor én mégis mit gondolok, hogy lelépnék a semmiért.
Ez úgy fél éve volt, kvázi meg is győzött, egy ideig magam is meggyőztem, hogy soha többé ilyen normális, rendes pasit nem találok, de aztán megint csak szenvedek.
Egyetlen egy barátnőmnek elmondtam kendőzetlenül a dolgokat, ő pedig teljesen felháborodott, azt mondta, hogy érzelmileg bántalmaz a párom, anyagi és érzelmi függésben akar tartani és tojik rá, hogy én hogy érzem magam, a lényeg, hogy el ne merjek menni. Szerinte amit mondott, amikor felhoztam a témát, fenyegetéssel ér fel.
Meglepett, hogy ezt mondja, szöget is ütött a fejembe, de ugyanakkor attól tartok, ő elfogult, mert sok tapasztalata nincs 33 éves szingliként úgy, hogy a leghosszabb kapcsolata 2 év volt, ráadásul önkénteskedni is szokott bántalmazott nőkkel foglalkozó alapítványoknál, szóval benne van a pakliban, hogy már mindenhová ezt vizionálja.
Esetleg mégis igaza lehet, vagy inkább az az igazság, hogy egy idő után minden kapcsolat kihűl, de ha tényleg ennyit köszönhet az ember a másiknak, akkor megérdemli a hűséget?
válasza:"Ahhoz képest, hogy hogyan leszólod a barátnőd két éves kapcsolatát, te sokkal nagyobb szarban vagy."
Tudom. Csak próbáltam több szemszögből vizsgálni, mert erősnek tűntek a szavai.
"Szerinted a te "remek" kapcsolatod a követendő példa?+
Úgy nézek ki, mint aki ezt gondolja?
" Láthatóan rengetegen azért boldogok, mert a másikból nyereségük van. Aztán, ha elérnek egy szintet, másznának másra. Nincs ezzel gond, csak leírtam, hogy ennek ára van."
Nem azért voltam vele boldog, mert "nyereségem" volt belőle. És mi az, hogy másznék másra? Nincs semmilyen más. Szívem szerint egyedül lennék.
A párommal azért jöttem össze, mert tetszett. Aztán bele is szerettem. Ő pedig azt állította, szeretetből ad meg nekem mindent, amit csak tud.
Nem azért nem szeretem már őt, mert "elértem egy szintet", köze nincs ehhez az egészhez.
És mi az ára? Hogy vagy a qrvája leszek, elfogadom, hogy őt nem is érdekli, hogy nem vagyok boldog, vagy pedig majd ezt meg azt teszi ellenem? Ő ettől boldog, és joga van hozzá?
Arra még mindig várom a választ, hogy mit tudna elvenni mégis.
válasza:Addig mit csináltál amíg neki nagyon bejött a vállalkozás? Mi az ok amiért elkezdted nem kívánni a párodat? Miért idegesít?
Egyébként annyira tipikus forgatókönyv ez. Leírásod alapján tényleg kikupált a barátod, a kapcsolat önbizalmat adott neked egyre jobb lettél, mint nő is gondolom. Az nagyon szép, hogy tisztában vagy vele, hogy sok mindent köszönhetsz neki, de ahogy előttem mondták ennek az az ára, hogy minden tekintetben tőle függsz. Bocsi, de nem vagy felnőtt, mert az amiben az elmúlt 8 évet töltötted az minden csak nem egy normál felnőtt lét hiszen úgy dolgoztál éveken keresztül, hogy annak az esélye, hogy munkanélküli leszel zéró volt még akkor ha hibát hibára halmozol. Mielőtt nekem esel, nem gondolom, hogy rosszul végezted a munkádat. Felnőtt az majd most leszel amikor egy olyan fizuból kell megélned és fenntartanod magadat és egy lakást ami nem a párod jóindulatára van bízva. Az ő szemszögéből igen én is úgy érezném, hogy hálátlan vagy, persze ha már nem szeretsz valakit akkor tényleg nem sok értelme van maradni. Próbáltad jelezni a problémát....A buszon kell jelezni amikor le akarsz szállni. A párkapcsolati problémákat meg kell beszélni és nem hónapokig enni magadat rajta amíg kiszeretsz a másikból mondván, hogy nem nyújtja azt amit elvársz. Hát honnan tudná a szerencsétlen, hogy mi a baj és az mekkora ha viragnyelven jelezgetsz? Bárhogy lesz a hozzáállasodon abban a tekintetben biztosan valtoztatnod kell majd, hogy olyan nincs,hogy három interjú után neked elmegy a kedved, de ezt le is írtad. Nem ismerlek,de ha tippelnem kellene akkor rövid idő alatt összeállsz valakivel, mert fogalmad nem lesz róla miként állj meg a saját lábadon és általában sikerül ilyenkor egy nagyon hasonló kapcsolatot összehozni. Teljesen természetes az az ismerős közeg. Azért drukkolok.
"amikor egy olyan fizuból kell megélned és fenntartanod magadat és egy lakást ami nem a párod jóindulatára van bízva"
De baszki, én pont ezt akarom.
". Próbáltad jelezni a problémát....A buszon kell jelezni amikor le akarsz szállni. A párkapcsolati problémákat meg kell beszélni és nem hónapokig enni magadat rajta amíg kiszeretsz a másikból mondván, hogy nem nyújtja azt amit elvársz. "
Honnan veszed, hogy ez így volt?
Évek óta próbálom megbeszélni, csak az elején még nem lengettem be a szakítást, mint opciót.
Le volt sz*arva.
"úgy dolgoztál éveken keresztül, hogy annak az esélye, hogy munkanélküli leszel zéró volt még akkor ha hibát hibára halmozol. "
Ja, meg úgy, hogy zokszó nélkül megtettem mindent, volt, hogy 16 órákat dolgoztam hónapokon át, mert épp úgy álltak a dolgok. Meg volt, hogy hétvégén is füttyentésre csináltam mindent. Ezt nem sok alkalmazottal tudta megtenni.
válasza:Nem értem miért fizette ki ezeket, ha sejtette azt, hogy ez lesz a vége és most szívózik.
Az emberek viselkedése minimálisan sem logikus vagy következetes.
válasza:" ha sejtette azt, hogy ez lesz a vége és most szívózik."
Miért kellett volna sejtenie? Lehetett volna olyan forgatókönyv, hogy együtt maradunk örökké, vagy olyan is, hogy ő lép ki.
Nem lehet előre tudni.
"A férfi joggal érezheti úgy, hogy csak kihasználtad, és addig volt jó neked, amíg szükséged volt rá."
Miért érezné joggal? Utána írod, hogy ha elmúlt a szerelem, akkor nem lehet erőltetni. Akkor miért érezné joggal? Ha minimálisan is jogos, akkor megint ott tartunk, hogy ha lekenyerez, akkor a testemmel és az életemmel kell hálálkodnom, különben én vagyok a szemét.
Én soha nem kértem tőle szívességeket, ő ajánlotta magától, ódzkodtam is tőle, de azt mondta, hogy csak szeretetből teszi és szívesen is.
válasza:Igen pont ezt akarod csak fogalmad nincsen róla,hogy a munka és pénz szempontjából kényelmes buborékon kívül milyen a világ. Ettől még ne maradj benne nem ezt mondom csak szólok, hogy elég nagy meglepetések fognak érni.
Te első sorban a párja voltál, másod sorban az alkalmazottja. Bár azt erősen kétlem, hogy a fizud ugyanolyan lett volna mint az alkamazottaké. 16 órát dolgoztál ja tényleg sok. De miért is csináltad? A kettőtök boldogulásáért, hiszen egy pár voltatok effektíve közös vállalkozással közös mindennel. Az a helyzet, hogy a világlátásod pont egy olyan emberé aki még nem nőtt fel. Amúgy meg ha sok volt a munka akkor miért nem mentél el máshová dolgozni? Az még nem szakító ok. Úgysem fogod beismerni, de ku*va kényelmes volt ez neked így egészen addig amíg bele nem untál ebbe. Most majd jöhet a 30 éves nő szindróma. Egyedül leszek és önmegvalósítok. Aztán rájössz majd szépen, hogy buborékon kívül mások a szabályok és rövid időn belül támaszt fogsz keresni. Remélem rám cáfolsz!
"Igen pont ezt akarod csak fogalmad nincsen róla,hogy a munka és pénz szempontjából kényelmes buborékon kívül milyen a világ."
Hát azért bocsi, de nem barlangban élek. Van fogalmam róla.
"Amúgy meg ha sok volt a munka akkor miért nem mentél el máshová dolgozni?"
Fel sem merült, teljesen elhittem, hogy sehová máshová nem kellenék.
"16 órát dolgoztál ja tényleg sok. De miért is csináltad? A kettőtök boldogulásáért, hiszen egy pár voltatok effektíve közös vállalkozással közös mindennel."
Nem volt közös semmi, a kegyeltje voltam végig.
". Bár azt erősen kétlem, hogy a fizud ugyanolyan lett volna mint az alkamazottaké"
Kevesebb.
"Egyedül leszek és önmegvalósítok. "
Nem egyedül szeretnék lenni, hanem egyenrangú kapcsolatban.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!