Valóban szemétség elhagyni, mivel kvázi neki köszönhetem az életem, vagy igaza van a barátnőmnek abban, hogy ez bántalmazás, amit csinál?

Leírom, mi történt végül, és ki is emelem a kérdést. Ha akár egyvalaki is tud belőle okulni, már megérte.

Nos, azoknak volt igazuk, akik azt mondták, hogy bántalmazó.

Valóban az.

Először is, lebuktam előtte, hogy munkát keresek, és akkor elvette a laptopom és a telefonom is. Akárhogy könyörögtem, nem adta vissza, mert ez a két eszköz az övé, azt csinál velük, amit akar, egyik se volt meg, amikor összejöttünk, szóval ha én tényleg el akarok menni tőle, miután neki köszönhetem az életem, menjek csupasz fenékkel szépen az utcára, pont, ahogy jöttem.

El akarta venni a bankkártyámat is, csak azt felfogta végül, hogy nem teheti.

Másnap a munkahelyről léptem le kérdezés nélkül, mikor ő el volt foglalva, és vettem magamnak új telefont.

Utána pedig találtam albérletet, pánikszerűen kerestem olyat, ami azonnal költözhető, még az sem zavart, hogy nincs jó helyen és drága.

A költözésnél elkövettem azt a hibát, hogy bejelentettem neki, hogy elmegyek. Megpróbáltam normálisan megbeszélni a dolgokat, elmondtam, hogy sajnálom, hogy kihasználva érzi magát, de az nem old meg semmit, ha maradok, mert szerintem neki sem felel meg olyan kapcsolat, ahol már a másik nem érzi azt, amit kellene. Kértem szépen, hogy nyugodjon meg, a jóra emlékezzünk és köszönjünk el egymástól. Nem hatott, csak tovább sorolgatta, hogy miket tett értem, lek--urvázott, és azt mondta, hogy munkaerőnek is rossz voltam mindig is, tehetségtelen vagyok és semmihez nem értek, nélküle maximum kisbolti eladó lehetnék, csak sajnált emberileg, azért tűrt meg, meg hát nála nem számít annyira, hogy a nő mennyire okos és milyen a munkahelyén. Erre már visszaszóltam, hogy a munkaerőpiac majd ezt megmondja. Hatalmas sz--ardobálós veszekedés lett, ami azzal zárult, hogy lekevert két pofont, majd lökdösött, taszigált, én meg egyből sikítottam, hogy "segítség", meg "könyörgöm, ne üss". Ő retteg a külvilágtól (feljelentgetős szomszédaink voltak), szóval azonnal riadtan abbahagyta, és kért, hogy maradjak csöndben, de én még folytattam egy kicsit direkt még hangosabban, erre befogta a számat. A szomszédok hívták ki a rendőrséget. Sírás határán könyörgött, amikor kopogtak, hogy ne mondjak semmit, és én így tettem, azt mondtuk a rendőröknek, hogy minden rendben.

Miután elmentek, adtam neki egy ultimátumot: Azonnal fel szeretnék mondani a cégénél, egy percig nem akarok ott dolgozni tovább, el szeretnék menni közös megegyezéssel, szóval adja ezt meg nekem, cserébe nem jelentem fel a rendőrségen. Belement, de még azt is kérte, hogy az önéletrajzomba ne írjam bele, hogy nála dolgoztam. Belementem.

Másnap meg is tette, amire kértem, elköltöztem, utána viszont megszegtem a szavam, és elmentem a rendőrségre őt feljelenteni. Azt mondtam, hogy csak nem mertem mondani semmit, amikor odajöttek előző nap. A szomszédok pedig ott voltak tanúnak.

A sérüléseim nem voltak 8 napon túl gyógyulóak, szóval a súlyos testi sértés vádja nem állta meg a helyét, de a könnyű testi sértés és a garázdaság igen. Nem ültették le, felfüggesztett járt csak neki.

De ekkor sem állt le egyszerűen, pénzt követelt rajtam, feltépkedte a leveleimet, amiket véletlenül még az ő címére küldtek, zaklatott, undorító üzeneteket írt, pszochopatának, betegnek nyilvánított, kinyomozta, hol lakom (azóta se tudom, hogyan), megjelent nálam követelőzni. Kiderült, hogy az zavarja, hogy a HR-ese megtalált engem, és benne van az önéletrajzomban, hogy nála dolgoztam, pedig azt is megígértem, hogy nem lesz. Nem akarja, hogy hasznot húzzak belőle, mivel sokkal jobb munkákra van így esélyem, meg azt sem akarja, hogy lejárassam a cégét másoknál, hogy ilyen ember dolgozhatott ott.

Tudom, hogy szemétség, de körbeküldtem az alkalmazottjainak egy emailt, amiben leírtam, hogy miket csinált, hogyan kobozta el az eszközeim, hogy akart erőszakkal maga mellett tartani, hogyan ütött meg, hogyan követelte, hogy próbáljak munkát keresni 8 évnyi lyukkal az önéletrajzomban, és csatoltam a rendőrségi jegyzőkönyvet is.

Végül távoltartásit is kértem rá.

Ő feljelentett becsületsértésért, személyes adatokkal való visszaélésért, és pert is indított ellenem, hogy óriási anyagi károkat okoztam neki, mert a sz--arkavarásom miatt kritikus időszakban ment el csomó alkalmazottja. Ez valóban így van, csak a nagyon közeli haverjai/csicskásai maradtak. Az egyik női alkalmazottját súlyosan sértegette, amikor felmondott. Valaki köpött a NAV-nálpont az "ügyeskedéseiről", valószínű, hogy ez a nő volt. Szóval már az is lehet, hogy kinéz neki pár év börtön.

Rólam annyit, hogy azóta is egyedül élek, immáron másik albérletben. 6 interjún voltam, mire találtam állást. Pont jól jött ki, mert szinte az utolsó fillérig feléltem az összes pénzem, amit félre tudtam tenni mellette. Elment a telefonra és az albérlet kakucióra.

A munkahelyemen majdnem pont a 3x-osát keresem annak, amennyit ő adott. A kollégáim elégedettek velem és lejárt már a próbaidőm is. Szóval nem volt igaz, hogy egyedül semmire se megyek. És nem is neki köszönhetem ezt, mert azt a sok évet én nála keményen ledolgoztam, nemcsak dísznek volt a CV-ben annyi év tapasztalat, és a nyelvtudásaimat is értékelik. Egyáltalán nem gondoltak gáznak, a 6 helyből 2-től is kaptam ajánlatot. Csak az önbizalmam akarta elvenni és tartani a kiszolgáltatott helyzetet. Felvettem még akkor a kapcsolatot egy nőjogi alapítvánnyal, és ők szépen levezették nekem, hogy hogyan is volt ez az egész bántalmazás felépítve még úgy is, hogy sok éven át nem ütött és nem bántott még verbálisan. Nagyon sokat segítettek abban, hogy tudjak küzdeni a démonjaimmal, ami sajnos még mindig tart. Még mindig bűntudatom van, és még mindig önbizalomhiányos is vagyok. Most arról szól az életem, hogy ezekből ki tudjak jönni örökre.