Mit tennétek a helyemben? Ugy érzem, hogy már nem szeretem a feleségem, csak mint barátot!

Az elején arról beszélsz, hogy már nem kívánod a feleségedet, aztán az egész arról szól, hogy el akarod küldeni az egyéves kisbabátok mellől dolgozni.

És arról, hogy igenis, egyedül akarsz üdülni, nélkülük.

A fizetésed pedig jogilag valóban közös.

3 éves korig nagyon fontos, hogy az anya otthon maradjon a gyerekkel. Az első 3 évben alapozza meg a szellemi, érzelmi, testi, intellektuális, szociális nevelését.

A feleséged dolgozik= ellátja a háztartást, mos, főz, takarít rád is, gondoskodik a közös gyereketekről.

Ő biztosítja a munkádhoz a családi hátteret.

Tudnod kell, hogy a törvény is így látja, váláskor bizony kiemelten beszámítja.

És igen, együtt gyertek látogatóba, a szüleid biztos látni szeretnék az unokájukat és a menyüket is.

Amikor a kicsi betölti a 3-at,akkor már szüksége van a közösségre, az ún. szociális kapcsolat megtanulására, közösségi létre, közös játékokra, az iskolát előkészítő fejlesztésre.

Akkor már a feleséged tud részidős, majd teljes idős munkába állni.

Nálad van a probléma, nem nála. Anyagias vagy, s ha szeretnéd, akkor az a pár kg, ami természetes, nem zavarna. 1-3 év alatt az is lemegy, visszaalakul szépen.

Hogy nélkülük akarsz elutazni, az nagyon durva.

Itt az elképzeléseitek nem egyeznek egyáltalán! Hány évesek vagytok? Milyen sokáig ismerkedtetek, mielőtt összejöttetek?

Voltatok jegyesoktatáson? Vallási felekezeti hovatartozás? Ismerted a szüleit, mielőtt egybekeltetek? Ő ismerte a Tieidet?

Jól értettem, hogy külföldön vagytok? Mióta? Melyik országban?

"Ellenben ő nem igazán törte magát hogy munkát keressen és csak részidős állásai voltak a szülés előtt, pedig tudja hogy én egyedül nem keresek olyan jol."

Ezzel tisztában voltál, de azért csak összehoztál gyereket vele. Hülyeség ellen nincs gyógyszer apukám. Arra sincs, hogy te is vàrtad a csodát, ami lássuk be az Istennek sem jött össze a te esetedben sem.

Egyébként nem is tudom mit vártál egy olyan nőtől, aki ezt látta otthon is, és ez neki a követendő példa?

Ülj le vele, aztán közöld, hogy neked ez így nem fog menni, hogy ő évekig otthon vakarja, amíg te dolgozol egyedül. Ezt még a terhesség előtt kellett volna megbeszélned vele, de úgy látszik erre nem terjedt ki az agyi kapacitásod neked sem.

És teljesen megértem, hogy egyre több nő nem akar már gyereket sem, pont az ilyen fillérbszók miatt, mint amilyen te is vagy.

Teljesen igazad van kérdező. Én lépnék a helyedben mert ez egy pióca. Hiba volt a gyerek is. Arra készülj, hogy ha válnál és a gyereket támogatod azt is magára fogja költeni.

A #2 pedig egy femináci csak.

Ezeket meg kell tudnotok beszélni. Most mindegy itt ki mit tart igazságosnak, bár én is leírhatom :) De alapjában véve nem beszélgettek, az a baj, csak mondjátok a magatokét, nem gondoltok bele a másik helyzetébe empátiával, nem kerestek kompromisszumot.

A fizetés, hitel és minden, amit házasság alatt vetettek, jogilag közös. Amikor elvetted, ezt írtad alá.

Aztán szoktál otthon maradni a gyerekeddel egyedül mondjuk legalább fél napot? Mert akkor szoktak rájönni az apukák, hogy mekkora szívás. Nálunk két évesen mentek bölcsibe a gyerekek. Szerintem ez jó köztes megoldás. Ott ez megoldható lenne vagy rámenne egy fizetés?

Egy csapat vagytok, nem ellenségek. Ne az legyen a cél, kinek van igaza, mert akkor válni fogtok, ha egyikőtök győz a másikon, hanem hozzatok valami közös döntést.

Az meg hogy nem kívánod... Hát ha nem figyeltek egymásra, nincsenek új közös, izgalmas élmények, az ide vezet. Újra randiznotok kellene, várni a másikra, felöltözni csinosan, pozitívan gondolni rá, mint egy ajándékra... Nem a plusz kiló számít. Az számít, hogy mi van a fejedben. Van-e távolság, amit le kell küzdened vagy elég a karod kinyújtani. Sajnos amit birtokolsz már, azt nem értékeled, ilyen az ember.

Mi is úgy vagyunk, mint ti, hogy csak én keresek, a feleségem pedig elkölti. :)) De annyi vér azért van a pucámban, hogy a fizetésem nem a közös számlánkra landol, és a pénzt én osztom be, én adagolom neki. Simán költök magamra amit akarok, megveszek magamnak ruhát, kütyüt, amire szükségem van. Nem kérek rá engedélyt. Igaz, az én asszonyom nem is ilyen vérszívó, hogy ragaszkodna ahhoz, hogy ami nekem jár, az neki is (de ugyanakkor szerintem valahol ő is így gondolja, és szokott is erre hivatkozni).

Egy kicsit papucs vagy szerintem, de nehéz ebben okosnak lenni. Az világos, hogy már nem szereted, ő se téged.

Hát végigolvasva eléggé vegyes gondolatok vannak bennem.

Elsősorban azt gondolom kifogtál egy ingyenélő nőt, akit eltarthatsz életed végéig.Ha meg válni mersz akkor biztos lehetsz benne hogy jó alaposan megakar majd "csapolni".

A másik gondolatom viszont az, hogy egy család vagytok és úgy is kéne viselkednetek.Mert elvileg közös az életetek, közös a jövőtök. Így közösen kell megoldani a problémákat, anyagiakat, a gyerek jövőjére is gondolni kell.Így azért van némi beleszólása a dolgokba, még akkor is ha nem keres.És az tényleg durva hogy őt is megilleti egy utazás, már hogy így gondolkodik...én ebbe úgy gondolkodnék, hogy egy család vagyunk, ha meglátogatjuk a gyerek nagyszüleit, akkor nem egyedül megyek,hanem családostul, pláne ha 1 évbe egyszer van találkozás.Mert egy család vagyunk.És amúgy is biztosan örülnének és kíváncsiak a gyerekre,nem csak videón vagy képen szeretnék látni.Ha magadra tudtál költeni egy nagyobb összeget hogy könnyebb legyen az életed, akkor egy évbe egyszer ki tudnál fizetni utazásra is egy nagyobb összeget, hogy elvigyed a családod a szüleidhez.És azt lássák azok, akik felneveltek hogy normális család benyomását keltitek és rendben van az életetek.