Mit tehetek, ha nem hívő a barátnőm?

Először is leszögezném, hogy nem akarok semmit ráerőszakolni. Hívőként viszont egyszerűen belátható, hogy miért szeretném, ha ő is az lenne. A hit jó nekem, akit szeretek, annak pedig szintén szeretném, hogy jó legyen. (Én az örök életet céloztam meg, elég önző dolog lenne, ha nem akarnám ezt mással megosztani.) Másrészt nehezen tudok elképzelni egy házasságot, amiben ekkora különbség van a felek között.

(Tudom, ez későn derült ki, mert már összejöttünk. Kórussal énekelt templomban, innen gondoltam, hogy ő is hívő.) Nem is ateista, inkább agnosztikus.

Szerintem, aki komolyan veszi a hitét, az nem mehet el szó nélkül a kérdés mellett. Hitem szerint azzal lesz neki a legjobb, ha találkozik Jézussal. Innentől kezdve ez nem a másik elfogadásának kérdése. Ez nem egy szokás, stílus, öltözködés stb. Ez az egész életre (földi + örök) vonatkozó kérdés.

Egy durva és faragatlan párhuzam: ha valaki, akit szeretsz, öngyilkos akar lenni, akkor hagyod, mert az ő döntése, és elfogadod úgy, ahogy van?

Megtérítésről nem beszéltem. Azt, hogy hozzásegíteném a megtéréshez, nem úgy kell elképzelni, hogy naphosszat Bibliát olvasok neki, és cseszegetem, hogy miért nem tér már meg. Nyilvánvalóan semmi értelme nem lenne. De azon kívül, hogy imádkozom érte, csak tehetek még valamit.