Mire gondolnátok ebben a helyzetben? Elhinnétek a magyarázatot? Szerintetek megcsal?

Egy ideig figyeltem, hátha történik valami. De csak a szokásos dolgok. Telefonok rejtegetése, küldtem neki valamit facebookra, de előttem nem nyitotta meg gépen (pedig azért küldtem át, hogy nagy méretben meg lehessen nézni), mert akkor láttam volna, hogy kikkel beszélget, aztán telefonról kitörölt beszélgetéseket. A telefonjait már inkább otthon hagyta, amikor hozzám jött, vagy éppen "le voltak merülve".

Többször próbáltam úgy lebuktatni, hogy kocsival éppen arra mentem, ahol éppen volt, de ez sem volt egyértelmű.

A lakásban már túlzottan odafigyelt mindenre, és alig voltam nála.

Volt olyan is, hogy éppen munka után mentem haza, de nem a megszokott útvonalon, és az egyik utcából kikanyarodott, egy csaj ült mellette, de ezt is megpróbálta kimagyarázni, hogy csak az egyik munkatársa, és lerobbant a kocsijuk az út szélén, ő meg nem akart bunkó lenni, és különben is a férje is ott volt, csak a hátsó ülésen, azért nem láttam (sötétített a hátsó rész).

Év végén még úgy voltam vele, hogy kell valami kézzel fogható bizonyíték, mert mi van, ha tényleg én látok bele ezekbe többet. Próbáltam vele normálisan megbeszélni a dolgot, a problémákat, de nem lehetett. Amikor veszélyben érezte a helyzetét, akkor megint jött az összeköltözéssel, mert az szerinte megoldana mindent. Úgy gondolta, hogy ha együtt laknánk, akkor újra meg tudnék benne bízni, mert ideje sem lenne mással lenni. Ez persze nem igaz, mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.

Aztán úgy alakult, hogy az egyik régi osztálytársammal összefutottunk, újra jóban lettünk. Neki régóta van kapcsolata, éppen év végén született gyerekük, és elkezdett mesélni, hogy náluk mi hogyan működik. És akkor megvilágosodtam, vagy nem is tudom mi a helyes szó erre. Átgondoltam ezt az egész kapcsolatnak mondott dolgot, és rájöttem, hogy elég volt. Ennél még a semmi is jobb. Nem úgy akarom leélni az egész életemet, hogy állandóan gyanakodnom kell. Az alap dolgok hiányoztak ebből az egészből, és így semmi értelme tovább erőltetni azt, ami nem működik, és ezek miatt a dolgok miatt már elmúlt minden, nem szeretem, legfeljebb valami ragaszkodásféle volt a régi szép idők miatt. Szóval nem kellett semmi kézzel fogható bizonyíték, vagy hogy rajtakapjam valakivel olyan helyzetben.

Próbáltam normálisan lezárni, nem akartam vele rosszban lenni, de annyira nem sikerült. Most időszakosan írogat, pár napig semmi, már kezdek örülni, aztán újra nekiáll, és nem fogja fel, hogy vége. Szerinte nekem csak idő kell és rájövök, hogy vele akarok lenni. És úgysem találok jobbat, vagy olyat aki jobban szeretne nála. De ha így is lenne, az sem érdekel. Most jól érzem magam egyedül, senki nem szól bele semmibe. Nem gondolom, hogy el vagyok késve bármivel is, nem fogok az első szembe jövővel összejönni, mert úristen most azonnal gyereket akarok, és ezért bármivel beérem... Még nem érzem a biológiai óra ketyegését. És nem gondolom, hogy annyira rossz állapotban lennék, hogy ne találnék magamnak mást. Jelentkező akadna bőven, ezen meg is lepődtem eléggé. De előbb ki akarom pihenni ezt az utóbbi pár évet, hogy ha véletlenül találok egy megfelelőt, akivel minden szempontból összeillünk, akkor tiszta lappal indíthassunk, és el tudjak vonatkoztatni ettől az egésztől.