Egyedülálló nők, nektek azért nincs párotok mert nem kelletek azoknak a férfiaknak akik nektek kellenének?

Hát, figyelj, én egy nő vagyok, nem tudom, hogy a másik X milliárd hogy gondolkodik. Nekem volt már több előnytelen külsejű pasim, de soha nem azért, mert összejöttem vele, hogy legyen valaki. Minddel olyan helyzetben találkoztam, hogy "kénytelen" voltam megismerni, mert össze voltunk zárva (pl.munka). Ezért akarattalanul megismertem a személyiségét, és amikor érzelmileg közel kerültem hozzá, már "megszépült", tehát nem volt ott az akadály, hogy nem jövök össze vele, mert nem tudom elképzelni, hogy hozzám érjen. Ha viszont nem lenne ilyen "kényszer", pl.társkeresőznék(sose tettem), akkor eleve nem ismerném meg a külsőleg engem taszító férfiakat, mert ott ugye az lenne a cél, hogy a párom legyen, de arra nem felel meg, hisz nem tetszik, tehát nem is randizom vele. Érted a különbséget?

Nem tudom, hogy a "nőknek" számít-e, mert nem ismerem mindet, de nekem igen és sok nőismerősömnek is.

Valahol számít a külső, mert olyan, aki totál nem az esetem 10 évig is lehet velem összezárva, akkor sem látnám szebbnek. De egyezzünk meg abban, hogy van egy határ, amin segít a jó belső és van egy szint, amin nem.

34-es vagyok, nyilvánvaló,hogy X idő után majd szeretnék párkapcsolatot mivel az ember társas lény de az a jövő,én meg most itt vagyok éppen és jelenleg nem szeretnék párkapcsolatot 😃

Nagyon is szàmít a külső a nőknek is :)