Miért vannak olyan nők, akik az egyenjogúságért sírnak, de a kezdeményezést a férfi dolgának tartják? Ez milyen logika? És miért r|bancozzák le sokan ezek közül a nők közül azokat, akik mégis kezdeményezésre vetemednek nő létükre?

79: Egyfelől egyet értek: nem a férfiak démonizálása a lényeg. Én hiszem, hogy rengeteg normális férfi van. De! Ha az arányoknál tartunk, mint írtam, minden ötödik nő olyan családban nő fel ahol az anyját veri/verte az apja. Te meg azt állítod, 10-ből 8-ra ez nem igaz és még mindig azt reméled, a cigányok rontják ezt a statisztikát. Nem. Ettől függetlenül nem potenciális agresszorként tekintek a férfiakra. DE! Ki kéne alakítani azt a nézőpontot, hogy az emberek egyenlőek nemtől függetlenül, hogy a gyengébbet tilos bántalmazni (nemtől függetlenül) és hogy a másik nemet ne szimplán csak szexuális tárgynak tekintsük. De ez a szemléletváltás nem megy máról holnapra. A feminizmusnak is ez lenne a célja, bár néha elszalad velük a ló.

A másik: azt írod,a férfiak elleni erőszakkal a feminizmus nem foglalkozik. Dehogy nem! Csakhogy, a statisztikák szerint is az a helyzet hogy nagyon kevés férfival esik meg ilyesmi, az a kevés is szégyelli, titkolja. És meglepő módon pont férfitársaik nézik le őket, gyávának, "puncinak" hívják akit egy nő irányíthat, hogy ő nem is férfi ha nem tudja magát megvédeni stb. Tehát pont a férfitársaik miatt nem mernek ezek a férfiak segítséget kérni, a nők velük sokkal empatikusabbak, ahogyan a homoszexuálisokkal szemben is.

Én feminista vagyok, és sosem engedem, hogy meghívjanak, nem kérek semmit nőnapra, ha akarok valamit egy férfitől/nőtől kezdeményezek, viszem a nehéz szatyrokat, költözésnél pedig magam cipeltem fel a dolgaimat a tizedikre. (Jó, persze segített a lift is).

Nem minden feminista nő ilyen. Tény, hogy vannak ilyen nők akik egyenjogúságért sírnak, aztán pedig szidnak, ha nem fizettél az étteremben nekik. De mindenhol vannak ilyenek. Az ilyeneket én sem szeretem, de nem kell olyan emberekkel foglalkozni, akik felidegesítenek.

21/L