Miért vannak olyan nők, akik az egyenjogúságért sírnak, de a kezdeményezést a férfi dolgának tartják? Ez milyen logika? És miért r|bancozzák le sokan ezek közül a nők közül azokat, akik mégis kezdeményezésre vetemednek nő létükre?

Az egyenjogúság nem azt jelenti, hogy megváltozik valakinek a személyisége.

Pl. azt jelenti, hogy mehessek dolgozni. Ettől függetlenül vannak olyan nők, akik háztartásbeliként látják magukat, és nem akarnak dolgozni. És? Nekem nem kell otthon maradnom, ez benne a jó. Szabad választás. Az, hogy nekem jogom van dolgozni, nem fogja annak a véleményét megváltoztatni, aki 3 gyerekkel akar otthon lenni.

Miután egyes férfiak még mindig lenézik és könnyűnek tartják a kezdeményező nőket, ez így nekünk sokkal nehezebb. Ha a férfi kezdeményez akkor ugye tökös csávó, de ha egy nő....akkor 50% esélye van arra, hogy pont a kezdeményezéssel rontja el.

Amúgy erre én azt mondom nőként hogy az egyenjogúságnak ehhez semmi köze, az kezdeményezzen aki így érez. Sosem ribiztem le ezért lányokat, hajrá nekik. Viszont én nem teszem, mert nekem a férfi attól férfi hogy kezdeményez. Nálam ez a mérce. Ettől még egyenjogúság van.

"Viszont én nem teszem, mert nekem a férfi attól férfi hogy kezdeményez. Nálam ez a mérce."

Kettős mérce. Ha azt mondanám, hogy nálam meg attól nő a nő hogy szül 3 gyereket minimum, akkor hímsoviniszta állat lennék.

"Ettől még egyenjogúság van."

Csak a logikádban nincs.

Egyébként nem tudom melyik alternatív univerzumban férfiasabb az, hogy a férfi kezdeményez, mint az, hogy a csávóra nyomulnak a nők.

De a gyk-n minden máshogy működik, megszoktuk.

Tehát ha mindent fizetek, nem kell főzni, szopni?

Szerintem lottózni is elkezdek, és másodállást is vállalok.