Ti mit, miket, milyen tulajdonságokat tartotok fontosnak egy olyan emberrel, akiben párkapcsolatban éltek/szeretnétek élni?

Kedves #71!

Igen, pontosan értem, mire gondolsz. :) Pont ezért is végzek előre piackutatást, és képzeld, amúgy meglepő, de van ilyen egyed, 4 is. Persze ez 250 megkérdezettből jött össze, vagyis 0.4% (és korukat tekintve kb csak a célcsoportból, valamint főleg egyetemistákat kérdeztem meg, szóval az arányok még rosszabbak). Ha tényleg nagyon nehéz lesz (mondjuk 1 év után sem találok senkit, aki nekem is igen, meg én is igen vagyok neki, és nem jön össze egy darab randevú sem, akkor újrakonfigurálom és újraalkotom a rendszert, ez bőven bele van kalkulálva az időmbe. igen, erre is gondoltam, hogy mi lenne, ha túl sokat várnék el.). De nagyon köszi, tetszett a példa, jó az analógia, és persze, hogy leesett, önmagában is értettem volna, mit akarsz mondani. :D

*javítás: természetesen az előző kommentemben az 1.6% akart volna lenni, de nagyon benéztem (fogalmam sincs, hogyan... biztos a szédülés meg a láz, elnézést még egyszer)

Kedves #72!

Az illető nemi szervének mérete a legkevésbé sem érdekel.

Gyerek létrejöhet asszisztált reprodukcióval is. :)

Nem mondom, hogy tökéletesen érzelemmentes vagyok - ez hazugság lenne, a családomat természetesen szeretem, és van 4 olyan barátom is, akikre szintén azt tudom mondani, hogy szeretem őket. Innentől kezdve egyértelmű, hogy a gyermekemet is szeretném. (meg a partneremet is, de hát ugye ez meg közelebb állna a baráti szeretethez; csak a szerelemre való képességemben kételkedem, ha van megfelelő ember, akivel elég időt töltök és elég jól kijövünk, stb, szóval ha tényleg mély barátságról van szó, akkor egy idő után meg tudom őket szeretni)

Igen, oké, végül is mondhatjuk, hogy félek az érzelmektől, mert nagyon sok mindent megnehezítenek, és könnyebb is úgy, ha nincsenek, vagy nem veszem őket számításba. Ilyen szinten picit szerencsém is van, alapból sincs sok érzelmem így általában, szóval könnyű őket kezelni (vagy hát végül is "lekötözni" vagy eltüntetni vagy akármi). De az való igaz, hogy jobban tetszik, biztonságosabbnak tartom az érzelemmentességet. Persze vannak, akikért megéri vállalni ilyen kockázatokat. :)

Gyerekkoromban nem történt amúgy semmi különös, oké, a suliban folyton kihasználták, hogy okos vagyok, meg ilyesmi, és folyamatosan hazudtak nekem arról, hogy barátok vagyunk, meg ilyenek. Aztán persze mindig kiderült, hogy nem. Ezért nyilván kevésbé bízom elsőre az emberekben, de szerintem ez nem magyarázza meg teljesen, hogy miért vagyok ilyen. Szerintem ez nem akkora trauma, hogy ilyen következménye legyen.

Rendben, mindenképpen megkeresem azt a jelenetet, köszönöm az ajánlást.

Najó, ez a magázódás tetszik. :D De persze inkább csak a Mr Darcy - Lizzie Bennet módon, ott működik és tök jó, de már nem azt a kort éljük. Mondjuk nekem is szimpatikusabb lenne, ha rögtön mindenki magázódna, de a párkapcsolatomon belül el sem tudom képzelni ezt tartósan. Ez már nekem is kívül esik a határokon azért. (bár mindig is akartam rendezni egy elegáns vacsorát a barátaimmal, ahol magázódunk és minden olyan fennkölt :D de hát ez is inkább egy este, és azért, mert miért ne, nem egy egész életen át tartó távolságtartás)

Amúgy persze, nem is az lett volna a dolgod, hogy elolvasd az összes hozzászólást, azok inkább nekem tanulságosak, de ha nem bánod, bemásolom az egyik válaszomat, amiben kifejtem, hogy mi miért fontos nekem:

"Legyen fiú - mindenki kizárja a populáció 50%-át a nemek kiválasztásával, nem vagyok bi, szóval a lányok nem érdekelnek. Én lány vagyok, szóval ez a kritérium rám nem teljesül.

Ne legyen jelenleg párkapcsolatban - korrekt embernek tartom magam, előbb azt zárja le, aztán kezdjen velem bármibe is, ha úgy gondolja. (de ezen nyilván lehet változtatni) A másik meg, hogy én biztos nem veszek részt egy házasság tönkretételében. Én sem vagyok kapcsolatban, ezt a korrektséget tudom nyújtani.

Ne legyen homoszexuális - mert akkor nem engem keres, akkor én nem vagyok neki való, mivel lány vagyok. Ez a másik érdeke, nem (csak) az enyém. Én sem vagyok homoszexuális, miért házasodnék össze egy amúgy (biztos nagyon kedves) meleg sráccal?

Ne legyen komolyabb öröklődő betegsége - mert gyereket szeretnék, és nem akarok neki felesleges nehézségeket okozni. Nekem sincs ilyen betegségem.

Ne legyen büntetett előéletű - ezer bocs, hogy nem akarom egy volt sittessel összekötni az életem. :D Én sem ültem, ő se üljön.

Ne legyen olyan, ami kitudódhat és ami alapján büntetett élőéletű lehetne - jól menő maffiózó/droghálózat tulaj felesége sem szeretnék lenni. Nem bonyolódom piszkos üzletekbe, ő se tegye (vagy tegye, de akkor nem őt keresem, ennyi). Nem akarom az életem állandó rettegésben élni, hogy vajon mikor csukják le és maradnak a gyerekek 4,5 évesen apa nélkül.

Ne dohányozzon - én sem dohányzom és nem bírom a szagát. A nagyi is miattam tette le a cigit 60 év után, mert undorodom tőle. Sajnálom, ha ettől valaki kiesik, de nem szeretnék undorodni a jövendőbelimtől. :/

Ne legyen alkoholista - vagyis ne legyen átlagban heti háromszor részeg (nálam ez ezt jelenti). Én sem csinálom ezt, ő se tegye. Heti kettő még belefér, fiatalok vagyunk, ez később kevéssé okozhat problémát.

Legyen 19-24 év közötti - a kort bővítettem. 20 éves vagyok, korban hozzám illőt keresek, nem egy 15 évest vagy egy 30 évest. Biztos nagyon jó emberek, de ennyi korkülönbséggel inkább kockázatos lenne.

Legyen minimum 170 centi - én 163 vagyok, általában egy kis fekete cipőt hordok, aminek nagyjából 3-4 centi sarka van, és ahhoz hogy ehhez képest is magasabb legyen érezhetően, kell a 170. Szerintem ez mindenkinek kényelmesebb így, de hát még az is lehet, hogy leviszem 168-ra. Bár szerintem ez sem világvége kívánság.

Sejtem egyébként, hogy nem a fent felsoroltakkal van a probléma, hanem a többi 10-zel.

Legyen intelligens - én az vagyok, és egy tök buta embert nem tudok elviselni. Viszket tőle az agyam (nem vicc). Persze, nálam a "buta" máshol kezdődik, mint a legtöbb embernek, sajnos picit magasan van a léc, de hát mit csináljak, ha velük nem érzem jól magam, nincs összhang? Biztos ők sem szeretnének olyan lányt, aki folyton szakszavakban beszél, meg (még az intelligens, egyetemista barátaim számára is) alig érthető metaforákat és párhuzamokat használ, hogy eligazodjon a szociális világban, amely számára nagyon nehéz? Még az intelligensebb embereknek is nehéz néha elmagyaráznom, hogy ez vagy az miért nem jó úgy, miért zavar, stb, szerintem egy butus ember nem tudna megérteni. És nem, ettől nem rossz emberek, kellenek a világba, és értékelem a munkájukat is, de párkapcsolat szempontjából nem vagyunk kompatibilisek, ez van. :)

Ne legyen arcszőrzete - mert én nem szeretem. Ez az egyetlen külsőre vonatkozó konkrét kritérium, hát ennyi ízlése hadd legyen már az ember lányának, ha egyszer nem tudja, ki helyes és ki nem. :D Meg amúgy apum adott borostával/szakállal puszit régen, és nagyon zavart. Azóta ha ránézek valakire, akin van, szúúúr az arcom ott, ahol apu puszit szokott adni.

Tervezzen 12 év múlva gyereket - ez persze nagyjáboli. De hány olyan sztorit hallok, hogy összejöttek, nagy szerelem, 3,5 év után tönkrement mert a pasi nem akar gyereket/akart volna, de a nő nem. Bocsánat, én inkább megelőzöm ezt, nem szeretnék 3,5 évet egy kedves, aranyos fiatalemberrel eltölteni, akiről utána kiderül, hogy a vágyaink nem kompatibilisek egymáséival. Megint, biztos nagyon jó ember, nem vitatom, de én szeretnék gyereket és inkább keresek olyat, aki szintén akar.

Ne legyenek beszédhibái - mert ezek az őrületbe kergetnek. Raccsolás, selypítés, kikészülök tőlük. 2 éves koromtól kristálytisztán beszélek, sosem voltak ilyen problémáim, ettől a másik még lehet nagyon jó ember, de hosszútávon tuti kiidegelne és 1,5 év utn váláshoz vezetne egy tányércsapkodós veszekedés után.

Dolgozzon természettudományos területen később - ezzel én is így vagyok, és olyat keresek, akivel közös az érdeklődés és a tudomány szeretete. Én úgy képzelem el a házasságot, hogy ha nem egy terület az érdeklődési körünk (az enyém a biológia), akkor ő megtanít arra, amit ő tud, én megtanítom arra, amit én tudok, és így kvázi egymást képezzük, amíg el nem jutunk arra a szintre, hogy értjük, hogy a másik pontosan mivel foglalkozik, mit csinál. Én tudományos dolgokról szeretnék érdekes vitákat és beszélgetéseket folytatni, és elnézést, de szerintem erre nagyobb esélyem van olyannal, aki hasonló területen dolgozik, mint Mikivel, a bolti eladóval (aki tutira nagyon kedves ember és biztos nagyon szereti a két kutyáját, Bolhást és Morzsit), vagy Sanyival, a kőművessel (aki biztos remek ember, mert ételt oszt a szegényeknek).

Legyen doktorija/akarjon doktorálni - ugyanaz, mint az előző. Egyébként nekem is lesz. Nem azt mondom hogy a többi ember nem intelligens, de ha az alaphalmazt veszem, akkor arányaiban kevesebb intelligens embert találok, mintha a doktorokat, doktoranduszokat és wannabe doktorokat veszem.

-ba/be, -ban/ben ragok - Önmagában emiatt még senkit nem zárok ki, de ez is nagyon, nagyon idegesít. Hosszútávon nem tudnék vele együtt élni, ha nem tanulja meg. Én is jól használom, és ez az, amivel ki lehet engem kergetni a világból.

Valentin nap - a hányinger kerülget ettől az ünneptől, ne erőltesse rám.

Pí nap - már a SW napot is elfogadom. :D Csak tartson valamit, nekem ez fontos. Akár annyi is elég, hogy segít pí alakú pitét sütni, vagy rajzolgat velem píket, vagy mit tudom én. Én sem ünneplek nagyon, ennyi az egész.

Szervek formalinban - biológus leszek, szeretném néhány agymetszettel dekorálni a házamat majd. Nem szeretném, hogy 2 év randizás után összeköltözzünk, aztán a nappali közepén elaájuljon, majd arra kényszerítsen, hogy a nehezen beszerzett preparátumaimat tüntessem el. Inkább olyat keresek, aki ezt el tudja fogadni és tolerálni tudja."

Kedves #74!

Írtam privát üzenetet.:)

Kedves #77!

Köszönöm a hasznos választ! :)

Wow, igen, amiket leírtál, azok nagyon-nagyon fontos szempontok szerintem is, kár lett volna ezeket nem belekalkulálni, nagyon köszi! :D

Köszönöm szépen a történetet is, nagyon inspiráló, és örülök, hogy megtaláltad azt, aki ennyire passzol hozzád! :)

Nagyon szépen köszönöm a bátorítást és ezt a pozitív hozzáállást, tényleg reményt ad, és nagyon kedves vagy! :)

Nyilván igyekszem majd ismerkedni, és picit jobban megismerni embereket, a félelmet igyekszem hátrahagyni, és megőrizni a türelmemet (utóbbi lesz talán könnyebb :D).

Hát, őszintén remélem, hogy igazad van.

És de igen, amúgy bak vagyok a születési dátumom alapján.