Voltatok már anorexiások/bulimiások?

Én igen.

Számolj kalóriát! Akkor nincs bűntudat, mert tuti csak annyit eszel, amennyire szükséged van. Így nem kell hánytatni magad. Szükséged pedig nem annyira van, amit a hülye kalkulátorok ajánlanak. Az csak egy kiindulási alap. Szükséged annyira van, amitől stagnál a súlyod.

A többletbevitel/kalóriaplusz racionális mennyiségű edzés és megfelelő arányú makronutriens társaságában pedig izommá konvertálható, ami megintcsak jó dolog. A racionális azt jelenti, hogy nem azért futsz 3 órát, hogy lemozogd a milka csokit, hanem azért súlyzózol heti 3-szor 1 órát, hogy megadd az izmaidnak a növekedéshez szükséges ingert. Aztán pihensz + helyesen táplálkozol + az élet fontos dolgaival (család, barátok, munka) foglalkozol.

Aztán, majd, ha a dili engedi, elhagyod a számolgatást és élsz normálisan.

"Szükséged annyira van, amitől stagnál a súlyod. "

Nem feltétlen. Ha kórosan alacsony a súlya, akkor bizony többre lenne szükség. És az anorexia nem fog elmúlni attól, hogy kalóriát számlálgatsz.

Kérdező!

Kérj orvosi segítséget! Ez nem szégyen, felismerted, hogy beteg vagy, mert ez egy betegség. Nem te tehetsz róla, ahogy arról sem, ha elkapod az influenzát. Viszont te vagy az egyetlen, aki megteheti az első lépést a gyógyulás felé azzal, hogy megfelelő segítséget kér.

Az anorexia és a bulimia halálos betegségek. És ezt sokan el szokták felejteni, amikor elkezdenek jótanácsokat osztogatni, hogy mit kéne csinálnod. Egy dolgot kéne tenned, szakszerű segítséget kérni.

Nagyon bátor vagy, hogy képes voltál rájönni, mi a baj. Remélem, hogy össze rá tudod szánni magad, hogy orvoshoz menj!

A 2. hozzászólóval értek egyet (kivéve abban, hogy olyan ártatlan az ember anorexia esetén, mint influenzakor... ez nem totál így van, de én sem hibáztatom szegényeket, akiknél összejönnek a dolgok, sokszor a társadalom és a család is erősen felelős).

Azonkívül a kalóriaszámolás is veszélyes, van, akinél pont az okoz táplálkozási zavarokat. Sokszor rosszul is ítélik meg a szükséges kalóriamennyiséget, ha éhesek és esznek, akkor bűntudatuk van... Nekem védettségem van a komoly táplálkozási zavarok ellen, de a kalóriaszámolás azért komoly teher, szerintem nem embernek való. Egy ideig hasznos lehet, de sokaknak rossz.

Mivel ezek lelki betegségek, segítséggel vagy anélkül, de helyre kell tenni az ember fejében a dolgokat. Ehhez én nem értek, így hagyom is, de nagyon komolyan kell venni az ilyesmit. Remélem, sikerül kilábalni belőle, ha abban vagy, kérdező.

" (kivéve abban, hogy olyan ártatlan az ember anorexia esetén, mint influenzakor... ez nem totál így van, de én sem hibáztatom szegényeket, akiknél összejönnek a dolgok, sokszor a társadalom és a család is erősen felelős)"

Köszi a felvetést, ha már reagáltál, én is fogok arra, amit írsz.

Az anorexia nervosa kialakulása nagyon bonyolult és még mindig vajmi keveset lehet róla biztosan tudni. Pszichés betegség, aminek a hátterében szociális, biológiai okok is lehetnek. Általában súlyos testképzavarral jár, azaz a páciens egész egyszerűen másnak látja magát, mint amilyen. (Miközben más emberekről hajszálpontosan megmondja, hogy túlsúlyosak vagy soványak-e, saját alakját tükörben látva, egyszerűen nem azonosítja, hogy ő is sovány. Ehhez hasonló elképesztő percepciós jelenségekről ír Oliver Sacks a könyveiben, érdemes elolvasni, rettentő szórakoztató, amellett, hogy elgondolkodtató is.)

Én ettől függetlenül felmenteném a betegség kialakulását tekintve az érintetteket. Egyrészt mert általánosságban egy áldozatot (akár egy pszichés betegség áldozatát is) hibáztatni semmiképp sem etikus és nem is célravezető a megoldás szempontjából. (Praktikusan mert még mélyebbre nyomjuk vele azt, aki amúgy is bajban van...) Ráadásul általában annyira fiatal korban kezdődik, amikor semmiképp nem felelősségre vonható egy ember, mert egyszerűen nem is lehet azon az önismereti szinten, hogy rájöjjön, milyen örvénybe került.

Ezek miatt gondolom, hogy sokkal fontosabb bátorítanunk azokat, akikben megjelenik a betegségtudat, hogy kérjenek segítséget, és értsék meg, hogy nem tartjuk "hisztinek" vagy "hülyeségnek", amit tesznek. Mert a betegség kialakulása nem az ő döntésük. De ha felismerték, hogy bajban vannak, akkor csak ők dönthetnek úgy, hogy változtatnak ezen!