Tényleg nehezebb megtartani az elért súlyt, mint fogyni?

Emberfüggő. Nekem fogyni nagyon-nagyon nehéz, gyorsan (pl. 5 kg/év) hízni teljességgel lehetetlen (pedig rengeteget tudok enni, keveset nem, ezért is nehéz fogynom), súlyt tartani pedig triviális. Extrém erőfeszítés kell, hogy ne tartsam a súlyom. Óriási sávban bármennyit s bármit eszem, súlyt tartok.

Kalóriaegyensúlyban enni nekem sokkal-sokkal könnyebb, mint deficitben, ez utóbbit a szervezetem nagyon jól érzi és szabotálni próbálja a dolgot, pici deficitnél is. Ha éppcsak jóllakásig eszem, akkor annyit viszek be, amennyit kell, ebben vakon megbízhatok, hacsak nem extrém az étrendem, aminél ez nincs meg.

Természetesen vannak másfajta emberek, akik simán esznek rengeteget, amivel ők már simán híznak is. Ha valaki fegyelmezetten fogyózik, majd felszabadulva lelkes zabálásba kezd, mert valamiért nem ismeri a középutat, nem kap jóllakottságjeleket, amikor eleget evett, annak nehéz lehet a súlytartás.

S van, akinek könnyű fogyni...

Igen, de ez egyszerű pszichológia.

Fogyáskor van egy kitűzött cél, és nagyjából látható, hogy meddig kell szigorúan figyelni az étkezésre. Van pozitív megerősítés, sikerélmény, amikor fogynak a kilók.

Ám miután megvan a kitűzött cél, utána jönnek a "szürke hétköznapok", amelyeknek nem lehet látni a végét.

A psziché úgy viselkedik mint egy katona: a fogyás időszaka a harckészültség - a megtartás az unalmas hátországi helyőrségben töltött szolgálat.

Harckészültségben felpörög, minden idegszála a túlélésre és a győzelemre fókuszál - a helyőrségben azonban ellustul, a morál alábbhagy.

Szerintem kinek mi. Egyébként akinek nem kell odafigyelnie arra mit és mennyit eszik, netán még nassol is, kis péksütike, kis csipszecske, kis fagyika, és mégsem hízik az genetika. Egyszerűen mázlista és kész.

Én kisgyerek korom óta küszködök a súlyommal, több 10 kiló ugrál rajtam le-fel, de az áhított 69 kilómat még soha a büdös életben nem sikerült elérnem. Vagy 65, ezt még nem tudom. Egyszer sem sikerült elérnem.

Szóval nekem fogyni a legnehezebb. Egy saját módszer kidolgozása mellett mostanában arra is rájöttem mi volt a legnagyobb baj nálam. Kicsit a türelmetlenség, de sokkal inkább az, hogy nem tudom milyen alak rejtőzik a háj alatt, semmi viszonyítási alapom nincs arról, kb hogy kellene kinéznem, milyen paraméterekkel lennék mondjuk átlagos testalkatú, picit telt, de semmiképp sem túlsúlyos, duci vagy kövér. (Modell vékony sosem akartam lenni) Szóval nálam nem az a cél, hogy csont sovány legyek.

Nekem kellett valami kapaszkodó, valami támpont, és nem rég neten bogarászás közben véletlenül rátaláltam egy ruhaméret táblázatra. Milyen ruhamérethez kb milyen csípő, derék és mellbőség tartozik. Na ez adott egy nagyon erős löketet. Hogy századjára, de újra megpróbáljam.

Amúgy szerintem a súlytartás is egy kitűzött cél. Vagy mondjuk ha elérte az ember a kívánt súlyt, akkor ezt az egész új életmódot alakítsa ki úgy, hogy állandóvá váljon, már fogyás nélkül, és ne is szedjen vissza plusz kilókat. Vagy aki akar izmosodjon stb.

Annak nehéz, aki egy kiadós fogyókúra után úgy gondolja, most már mindent ehet úgy, mint régen.

Aki hosszabb ideig egészségesebb összetételű étrenddel fogy, amiben megvan minden szükséges tápanyag, és ezt megszokja, sőt megszereti, annak nem nehéz nagyjából ugyanazzal az étrenddel súlyt tartani, főleg, ha az a súly az egészséges, optimális testsúlya.