A liszt cukorrá alakul a szervezetben. Igazából minden szénhidrát cukorrá alakul?

Igen, minden CH D-glükózként (dextróz, szőlőcukor, vércukor) kerül felszívódásra. Kivéve fruktóz, de az egy másik fejezet.A vér glükóz tartalmát (vércukorszintet) a szervezet igyekszik azonos szinten tartani. Ha ennél alacsonyabb, "kifogy az üzemanyag", teljesen erőtlenné válik az ember és rosszul van. Ha magasabb, az mindent tönkretesz a szervezeten belül. Ha a szükséges CH menyiséget alacsony GI-vel veszed magadhoz, az ideális esetben olyan ütemben szívódik fel, ahogy elhasználódik. Kisebb ingadozásokat a szervezet kigyenlíti, máj képes glukózt termelni ha csökken a vércukorszint, ha emelkedik az inzulin eltakarítja.

Magas GI esetén ugyanez a CH mennyiség 1/2 óra alatt mind a vérbe kerül, mivel nem erre készült föl a szervezetünk az evolúció során, kisebb fajta sokkot okoz. Hasnyálmirigy veszettül elkezd inzulint termelni, hogy minél hamarabb megszabaduljon a fölösleges cukortól, ez nyilván csak zsírrá alakításként lehetséges. Mivel egy pánikszerű reakció zajlik le, ezt lehetetlen pontosan szabályozni. Vércukorszint lecsökken (lejjebb mint kellene), az inzulinszint egy ideig még magasan marad ami blokkolja a glükagont, addig a máj nem képes emelni a vércukor szintet. Az emberre rátör a farkaséhség, enni kell, elsősorban CH-t kíván. Attól megint felszökik a vércukorszint és ismét ott vagyunk ahol a part szakad.

Hosszú távon ha folyamatosan feszegeti az ember a cukor-zsír anyagcsere határait, szelektív inzulinrezisztencia alakul ki (izomszövetek kevésbé lesznek érzékenyek az inzulinra mint a zsírszövetek) idővel hízékonyabbá és fáradékonnyá válik az ember.

A keményítők összetett cukrok, amik egyszerű cukrokra bomlanak. Vannak nem hasznosuló szénhidrátok is s persze az eleve egyszerű cukrok (s akadhat más is, de nem fontos).

Ahogy a fehérje aminosavakra bomlik, úgy a szénhidrát glükózra, fruktózra, a test már csak ilyen, szereti az apró építőkockákat.

Inkább a GL számít (ahol a GI mellett a mennyiséget is figyelembe vesszük), fogyásnál pedig főleg a kalória (ha nem nézzük az egészséget, de persze sokunk érzékeny az inzulin megdobására. de bármit tesz az inzulin, a kalóriadeficit a döntő).

Ha özön cukrot eszel, de elégeted, nem hízol.

Én biztosra akarok menni (na jó, nem, a biztos stagnálást akarom elkerülni) és semmilyen szénhidrátot nem viszek túlzásba. Van, akinek ez a tuti, pont az inzulinválasz miatt. Nem igazán azért, mert könnyebben raktározódik, hanem mert könnyebben megéhezik (vagy eleve jól sem lakik).

Az első hozzászóló leírta általánosan a dolgot az inzulin megdobása miatt. Ez persze egyénszinten nagyon más is lehet. Egyáltalán nem biztos, hogy ha valaki csupa gyors ch-t reggelizik, az ne lenne pompásan jóllakott 8 órán keresztül, azért az energiamennyiség is ott van :)

A szervezetnek elvileg szükséges élelmi szénhidrátmennyiség pedig pontosan nulla. Persze érdemes egyénszinten kitapasztalni, mi a jó érték. Van, akinek sokszáz gramm kell naponta, van, akinek 20 gramm alatt az ideális, ez nagyon egyéni.

Nem tartom rossz forrásnak a rizst, az legalább gluténmentes, de ez is egyéni. Én mindkettőt kerülöm, van, aki a fehér rizst igen, a tk kenyeret nem, van, aki inkább fordítva. De barnarizs is létezik, az sem mindegy, hogy mivel eszed s főleg, mennyit.

Amúgyis rengeteg embernek bevált már a rizs, szálkásításkor és máskor is. Alapvetően nincs vele gond. Van, akinek kerülnie kell, de a legtöbbeknek nem.