Apósom nem érti meg miért nem jöhetett babát látogatni .. Én reagálom túl?

Maguktól is tudniuk kellene,hogy betegen (vagy akár csak betegség gyanújával..) nem megyünk csecsemő közelébe,pláne nem puszilgatjuk össze.Amúgy is percenként riogatnak minket a kitudja hányadik korona hullámmal,ne szórakozzunk már,hogy megsértődnek azon,hogy gyógyultan menjenek oda egy ilyen picikéhez..

Semmi immunrendszere nincs még,egy sima nátha vagy egy kis láz is veszélyes lehet rájuk.

Ne érezd rosszul magad,nagyon jól tetted,hogy szóltál! Tartsák tiszteletben azt az alapvető magától értetődő kérésedet,hogy tisztán,józanon,és természetesen egészségesen érkezzen mindenki aki a picit látogatja.

És ez nem ellenük szól,senki ellen nem szól az ilyen jellegű kérés.A baba mellett szól!

Aztán mehetne a sírás-rívás vagy lehetnél te a rossz anya ha bármi baja esne,mert utána többnyire az a következő,hogy ha baj van te nem vigyáztál rá..

Plusz,még egy halk megjegyzés: eleve nem illik csecsemőhöz az első hetekben jönni.

Én megértem az ő szempontjukat is teljesen,gondolom nekik meg első unoka,vagy csak ugyan úgy fontos,de tipikus minden lében kanál emberek akik meg vannak sértődve rajta,ha valaki valamiben nem kéri a segítséget vagy a részvételt.

Após hiába nem beteg vagy tünet mentes MÉG bármikor átvihet rá valamit amit otthon szedett össze anyóstól.Kezet mosni tud,de arcot vagy teljes ruházatot nem fog cserélni,pedig azt is érik a kórokozók ám rendesen.Elég ha anyós letüsszenti vagy orrotfújt és kézmosás nélkül a ruhához ér,már át is adhat valamit ami terjedhet tovább.

Ez nem játék egy ilyen kicsinél.

A párod egy kicsit gyerekes,de valószínüleg azért,mert fel sem fogja a helyzet súlyosságát.Rajta nincs akkora nyomás mint rajtad.Épp,hogy a baba kijött belőled te abban a pillanatban egy óriási felelősséget kaptál a kezedbe,anya lettél aki ösztön szerűen mindentől és mindenkitől óvja a gyermekét,mert ez a dolgunk.Onnantól az a baba csak akkor eszik ha te megeteted,csak akkor lesz tiszta ha te tisztán tartod és csak akkor fog aludni ha te elaltatod.

Kívülről csak egy egyszerű dolognak tűnik: anya cicire teszi,baba eszik,büfizik,majd alszik.

De anyának lenni ettől több.Tele van stresszel (főleg az ilyen anyós-após dolgok miatt..),aggodalommal,kétellyel anyának lenni minden szépség mellett.

Látod lélegezni a gyermeked ami csodálatos dolog,szépen szuszog ahogy alszik.De akkor sem hagy teljesen nyugodni,hogy már végre alszik főleg akkor,ha 3 óra helyett hirtelen 4-et alszik.100x is felkelsz megnézni abban az egy bónusz órában hogy baj van-e,pedig megtehetnéd és szükséged lenne rá,hogy pihenj,de nem,percekig felette állsz,hogy lásd mozog-e a paplan és levegőt vesz-e.Akkor is,ha van légzésfigyelőd.

50x is megnézed,hogy nem-e csúszott a paplan az orra elé,nem-e kúszott feljebb alvás közben,nem-e nyomja a cumi az arcát ha már elfordulva vagy hason alszik..

Ha el is sikerül aludni tegye fel az az anyuka a kezét,aki még nem ugrott fel riadtan álmából sose arra,hogy vajon vissza tette-e a babát az ágyba aludni.

Tudod,hogy vissza tetted,mert emlékszel rá,hogy büfiztetés után még a helyére raktál mindent amit használtál.De akkor se hagynak az aggodalmaid aludni se.

Millió egy dolog van ami egy nőben megváltozik amikor anya lesz.Ösztönök,fontossági sorrend,alvási és általános otthoni szokások,minden a baba köré fonódik szép lassan.

Ezeknek ki kell alakulnia,ezért sem megyünk az első pár hétben látogatóba,másrészt van elég gondja és aggodalma egy (főleg első babás) anyukának,nincs szükség a betegség kockáztatásával növelni a stresszt az anyukában.Még azért is felugranál álmodban minden hülyeség mellett,hogy ordít a fejedben a gondolat,hogy 100x is nézd meg nem-e lázasodott be ameddig pihentél..