Terhes vagyok és a gyerek apjának én csak a szeretője vagyok. Mi lesz a babával? Ki lesz az apja?

Először csak gyanakodtam, hogy talán terhes lehetek. Utána azonban csináltam tesztet, ami egyértelmű volt és természetesen ahogyan lehetőségem volt, személyesen közöltem vele. Mind a ketten megijedtünk valamilyen szinten, de mivel én már korábban is gondolkodhattam erről, amíg csak sejtettem, már akkor elhatároztam, hogy el nem fogom vetetni. Ő is azt mondta, hogy úgy akarja ahogyan én, nem fog semmit rám erőltetni. Mondtam neki, hogy nagyon szeretném. Persze ő sem tudja viszont azt, hogy mi lesz ezután, erről még nem döntettünk, ahogyan a kérdésemből is kiderült.

Egyébként pontosan tudom, hogy mit gondoltok rólam. Valaha én is ilyen értetlenül néztem a dolgokat. Kísértetiesen hasonló dolog volt a környezetemben. Amikor 16-17 éves voltam egy 30 éves nő került az életembe, érzelmileg nagyon közel hozzám. A tinikorom végén anyámmal nem jöttem ki túl jól és valamilyen szinten ő helyettesítette egyes dolgokban, rá mindenben hallgattam, határozott volt, követtem a tanácsait, bármit elmondtam neki. Csodáltam úgy, mint azóta is senkit. Olyan gyönyörű volt (ma is az), hogy az kimondhatatlan. Annyira egyedi stílusa volt, kitűnt a tömegből az eleganciájával, soha nem volt smink nélkül, a haja tökéletes volt, hosszú, csodaszép volt. Annyit keresett egy hónapban, hogy abba beleszédült az ember, nagyon tanult nő. Mégis egyedül élt. Sokan pletykáltak róla, én mégsem foglalkoztam vele. Aztán évekkel később megtudtam, hogy a szeretője egy 2 családos apának évek óta. Elképzelni nem tudtam, hogy miért, amikor azt a férfit kapta volna meg, amelyiket akarta. Nem kérdeztem meg tőle soha, mert tiszteletlenségnek gondoltam, mindenről beszéltünk csak erről nem. Ma ő az egyetlen, akivel erről beszélni tudok. Pontosan tudom, hogy el nem ítél, és amit mond azt tapasztalatból teszi. Rohadt nehéz, hogy 10 éve senkivel nem beszélhetek őszintén. Úgy teszek, mintha nem lenne senkim, a többiek is úgy tesznek pedig tudják, hogy van. Most már kézzelfogható bizonyíték is lesz rá.

Mégis szeretem. Nem tudok mit mondani. A 10 év alatt nyilván mi is vesztünk össze mint egy kapcsolatban szokás. Volt, hogy titokban randiztam egy másik férfivel. Úgy voltam vele, hogy én miért ne? Nagyon sokára tudott elhívni randira, végül belementem. Azóta is bánom. Egyszerűen nem tudok mást szeretni, másra nézni sem tudok. Pedig lenne jelentkező, esküszöm, és mégsem! Vele lehetek csak boldog.

Továbbra is hiszem, hogy igazán engem szeret. Ez nem egy futókaland. Ha annyira csak a vére hajtaná, akkor már továbbállt volna. De olyan figyelmes, figyel arra amit mondok, most 10 év után is meglep, érdekelem. Meghallgat, törődik az érzelmeimmel. Nem vagyok egy buta nő. Befolyásolható sem. Soha senkinek nem hagytam, hogy irányítson. Csak neki meg annak a nőnek, akit említettem, de csak azért mert rajtuk éreztem azt, hogy szeretnek igazán.