Mi lenne a helyes döntés?

Drága Kérdező! Tartsd meg légyszi!!

Én anno elvetettem, és soha nem fogom megbocsátani magamnak.

Pedig lett gyerekem később 3 is.

A babával kapcsolatban mindenképp az a helyes, ha megtartod, mert ő egy ártatlan kis emberke (aki szerintem annyira akart jönni, hogy egy meddőnek mondott anyukát választott, hogy örömet okozzon neked - én így látom).

Arról semmit nem tud és nem tehet a babád, hogy a szülei rosszban vannak egymással.

Megtartani csak most tudod, ha máshogy döntesz, utána már késő a bánat. Ezt sajnos nagyon jól ismerem...

Elmondani az apukának viszont ráérsz picit később is, mikor talán már kevésbé őrjöng, te meg kevésbé rettegsz. Addig mondd el azoknak, akikben feltétlenül megbízol, hogy ne legyél egyedül a titkoddal! (Az édes kis Titkoddal - ezt megint én látom így, talán te is...)

Engem itt biztos lepontoz meg agyonkritizál majd pár lelkes abortuszpárti, engem nem zavar, csak téged ne zavarjanak össze! Ezt most nekik üzenem: Az ember az ember, nem ebihal stb., az élet az meg élet és nem az anya sejtburjánzása.

A kisbabák pedig a világ legédesebb és leggyönyörűbb csodái. Most is itt van egy két éves csoda a karomban, és minden nap, mióta megszületett, annyi boldog percet okoz nekünk. Ismerek jó pár nőt, aki egyedül is megtartotta a babáját, van, akinek később szuper párja lett, van, aki egyedül neveli a gyerekét, de mindegyikük egyetért abban, hogy nagyon jó, hogy a baba élezte mellett döntöttek.

Sok erőt és bátorságot kívánok!!

Kedves Kérdező!

Egyetértek az előttem szólóval - beszélj egy barátnőddel vagy anyukáddal, akiben megbízhatsz, aki melletted áll. Most mindennél fontosabb, hogy meg tudj nyugodni és hogy visszanyerd az egészségedet, a lelki békédet amennyire lehet.

Te szereted a babádat, örülsz neki ez nem kérdés!

Nagyon nehéz lehet, hogy a párod épp most hagyott ott és ennyi veszekedést, félelmet kell átélned, de ne ettől tedd függővé a jövőtöket! Valószínűleg, a kapcsolatotoknak vége - vagy ha újra tudnátok kezdeni és újra meg tudnál benne bízni, akkor nem lenne jó, ha az a baba miatt lenne...

Van hol laknotok vagy neked kell elköltöznöd tőle?

Ha dolgozol, akkor csomó ellátást fogsz kapni, hidd el, az anyagiakkal nem lesz gond. Rengeteg mindent használtan szereztem be én is a kisfiamnak, tök jó állapotú cuccokat, ez egyáltalán nem gáz.

Ami viszont fontos, hogy békében, szeretetben tudd várni és nevelni őt.

A legjobb az lenne, ha az apukájával együtt tudnátok nevelni, de ez nem tűnik lehetségesnek... esetleg ha még később próbálkozik az apa, kérjetek szakember segítségét, semmiképp ne tudjon visszaélni a függő helyzeteddel!!!

Saját tapasztalat: én apa nélkül nőttem fel, anyukám 0 évesen vállalt, apám lelépett. Azóta már három diplomát szerzett, sokat dolgozott, hogy el tudjon tartani, de nagyon boldog gyermekkorom volt, nem éreztem hiányát semminek.

Most, hogy már felnőttem és férjem, gyermekem van, azt mondanám, hogy még ennél is jobb lett volna, ha mondjuk van egy élettársa, aki szereti őt és nekem a pótapukám, de az tuti, hogy egy rossz, veszekedős apánál jobb a semmi!

Bátorság, keress támogatást egy megbízható emberél és hallgass a szívedre!!

Nagyon drukkolok Nektek!!!

Szerintem meg sokkal súlyosabb dolog egy életet elvetetni, csak azért mert az apa nem szeretné, mint megtartani az apa ellenzése ellenére. Egyáltalán nem ez az aljas kategória, hanem abortuszra rákényszeríteni, rávenni egy olyan nőt, aki szeretné a gyerekét megtartani, főleg így, hogy lehet, ez az egy esély adatott meg neki a gyermekre, az igen! Az élet joga szerintem sokkal nagyobb dolog mint az apa joga, az apa kényelme.

Persze, hogy sokkal jobb teljes családban felnőni, de apa nélkül is boldog gyermek és felnőtt válhat belőle.

Én sajnos túlestem egy abortuszon. A megromlott házasságom utolsó időszakában fogant a baba. 2 kicsi gyermek mellett, úgy, hogy tudtam, egyedül maradok, nem mertem bevállalni. A mai napig nagy fájdalmam és nagyon bánt, hogy nem jöhetett hozzánk... Az abortuszt az esetek többségében örökre bánja az ember, míg a gyermek megtartását szinte mindenki az élete legjobb döntésének tartja.

Szerintem az apa lemondhat apai jogairól, de szemétség és nincs joga rávenni egy anyát a gyermeke elvetetésére! Fordítva is hasonlóan lenne, hogy ha az anya nem akarja a gyermeket, de az apa igen, de az sokkal bonyolultabb helyzet sajnos... Ha egyik szülő sem akarja a gyereket, akkor szükséges rossz az abortusz, de ha egyik akarja (biológiai, fizikai okokból főként ha az anya), akkor nem helyes szerintem.

3 évig jól megvoltak, most gondolom a feszültségek, szakítás miatt "idegbeteg", ideges a pasi, nem volt arról szó, hogy fizikailag bántalmazná. Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni és az ördögöt festeni a falra. Nem derült ki igazán, hogy valóban idegbeteg, agresszív barom lenne. A kiabálás még nem jelenti azt... Persze, lehet, hogy tényleg az, de a leírtakból szerintem még nem lehet tudni, ne vegyük ezt tényként...

Kedves kérdező! Sikerült már elmondanod valakinek? Esetleg az apának? Mi volt a reakció? Van aki támogat?