Mi lenne a helyes döntés?

Beszéltem exemmel és iszonyúan dühös lett a hír hallatán. Azt hitte csak kitalálom, hogy magamhoz láncoljam valamivel.

Lényegében előtte kellett a tesztre pisilnem, hogy higgyen nekem.

Kiabált, aztán pár óráig nem szólt hozzám.

Arról, hogy megtartsan, hallani sem akar.

Én szívem szerint megtartanám, mindig is vágytam gyerekekre. Viszont félek nem lenne fair exemmel szemben.

Párom lakik nálam. Most úgy viselkedik, mint aki gyűlöl. Nem szól hozzám napok óta és csak 2 nap múlva tud elköltözni.

Természetesnek veszi, hogy ebből abortusz lesz.

Mellesleg Crohn-betegségben szenvedek már egy pár éve és most elég rendesen kínoz. Nem meddő vagyok, csak az orvosok szerint nagyon nagyon nagyon nehezen jön össze a baba ezzel így...

És nekem pont a legrosszabbkor.

Írták, hogy a 3. év a kritikus egy kapcsolatban. Én is abban reménykedek, hogy talán nincs minden veszve. Volt párom sokat dolgozik, sokszor egymás után napokig reggel 6-tól este 10-ig és szeretném azt hinni, hogy fáradt, nyűgös és csak emiatt tört rá ez, hogy magányra és időre vágyik.

Előtte minden szuper volt köztünk, ő volt az én hősöm, mindenben támogattuk egymást. Imádtam a határozottságát és hogy velem mégis milyen gyengéd tudott lenni. Igaz voltak viták, de ilyen a természete...Mindent megoldottunk, mert szerettük egymást. Egy éve el is jegyzett és 2 éve együtt is élünk.

Talán ezért is ért váratlanul ez az egész. Reménykedem abban, hogy ha egyedül lesz egy ideig, talán átgondolja, de nem merek erre alapozni.

Szia! Nagyon sajnálom, hogy a párod még jobban kiborult a baba hallatán. De mivel a baba keletkezése kettőtök műve, emiatt nem haragudhat Rád, max a világra.

Te szíved szerint megtartanád, és amúgy is vágysz gyerekre. Hidd el, az abortusztól utólag akkor is ki lehet készülni, ha eredetileg tényleg nem akartad a babát. Ez sajnis tapasztalat. Hát még akkor, ha szeretted volna!

Ha esetleg tényleg nem lehet később gyereked, akkor ezzel az abortusszal nem csak a babádnak lesz annyi, hanem lehet,hogy az egész életednek is.

A párodnak biztos, hogy időre van szüksége. Simán lehet, hogy akár hónapokra is. Aztán lehet, hogy nem fogja akarni a babát, és lehet, hogy téged se, de ha eddig tényleg szerettétek egymást és mégis együtt maradtok, annál jobb.

De ha miatta elveteted, attól ő lehet, hogy rövid távon nyugodtabb lesz, de köztetek boztos bem fogja a konfliktust megoldani, sőt!!

#63, és az exeiddel mi van, ők hogy vannak? Hogy viselték, hogy csak spermadonornak nézted őket? Fosztogatod még, vagy a csodaférjed legalább örökbe is fogadta az első kettőt, jogilag is átvéve minden kötelezettséget?

Szóval bocsi, de én meg úgy vagyok vele, hogy embriók jönnek-mennek, ha kell, ha nem, de az embernek a párja az első.

Kérdező!

Itt most csak te számítasz és a baba, hogy veletek mi fair.

Egy ártatlan kis élet megölése semmiképpen sem az.

Ha már úgyis szakítottatok, nem érdekes, mit gondol az EXed.

De szerintem ha megtartod, bocsánatot fog kérni és örülni fog, hogy él a saját húsa és vére.

A 65-ös vajon miért akarja a másik gyerekét megölni?!

Ne öld meg a babád! Menjen a pasi, jobb, ha elpusztul a hasadból, de sürgősen az ilyen kreten! Csak nehogy bántson titeket az az idota!

Bánni fogod, ha elveteted! Ez a pasi NEM FOG VÁLTOZNI! De benned mindig fájdalom lesz, ha elveteted, mert AKAROD EZT A BABÁT, ahogy írtad. Mi van, ha nem jön össze legközelebb? TARTSD MEG! Ez a kreten nem lesz melletted, de a GYEEKED IGEN! Feltétel nélkül szeretni fogjátok egymást! Ezt a fajta szeretetet egy pasi se adhatja meg Neked az életben! EGY SE!