Hogyan értethetném meg a barátommal, hogy képtelen lennék most anyuka lenni? Ennyit érek neki?
Terhes lettem, de én nem akarok még anya lenni, nem akarom feladni az életemet. Egyetemre járok, most lettem 21 éves. Jövőre szeretnék kimenni egy félévre ösztöndíjjal, a diploma megszerzése után a szakvizsgát is megcsinálnám, de azt is fontolgatom, hogy visszajövök az egyetemre tanítani. Tehát ezek nem olyanok, amiket az ember egy újszülött mellett csak úgy, a kisujjából kiráz... Pl. vizsgaidőszakokban napi szinten 8-10 órát tanulok, és folyton hulla fáradt vagyok. Ha most itt lenne egy baba, vagy kisgyerek, akivel még foglalkoznom kéne, megőrülnék. Ráadásul nem is szeretem a gyerekeket, nem akarnék egész életemben együtt élni valakivel, akit azért hibáztatnék, mert elszúrtam az életemet. Viszont a párom azt mondja, hogyha szeretem, nem megyek abortuszra, mert azzal tőle is elbúcsúzhatok...
De ő könnyen beszél. 36 éves. 25 éves koráig nem dolgozott, 3 évet pl. csak utazással töltött. Mindent megkapott a szüleitől, neki köszönhetően van most ott, ahol. Azt mondja, hogy bármit megadna nekem/nekünk, de semmire sincs garancia... Ha mondjuk fél év múlva azt mondja, hogy vége, akkor mit csinálok? Visszakönyörgöm magam a szüleim kegyeibe, és már nem csak engem tartanának el, hanem a nem várt, nem tervezett gyerekemet is? Anyagilag nem lenne gond, ez igaz, de képtelen lennék így élni. Egy gyerek és valami borzalmas munka mellett ezt az egyetemet pedig sosem végezném el...
Szeretem a barátomat nagyon, de nem tudnám feladni miatta az életemet.
válasza: válasza:#54 juuuuj elírtam, most ettől igazad lett, ügyes vagy, tessék egy nyalóka. Te sosem gépelsz el semmit, igaz?
#58 nem azt mondom hogy mindenkinek igaza van de ez ilyen farkast kiáltás dolog hogy már annak se hiszünk akinek neadj isten tényleg védekezés mellett csúszott be
válasza: válasza:A pasi sem védekezett! Az ő felelőssége hol van? Ha tudom, hogy a szerelmem nem akar gyereket, teszek én is érte, hogy véletlen se állítsam ilyen helyzet elé.
Továbbá még mindig ott tartunk, hogy egy középkorú pasas összeszedett és felcsinált egy 20éves egyetemistát egy 4 hónapos kapcsolatban.
Itt a legtöbb esze a lánynak van(igaz kicsit későn jõtt meg), hogy belátta, hogy a helyzete rémes és nem akarja erősem mínuszból kezdeni sem a saját, sem az esetleges gyermeke életét.
Itt jó döntés az abortusz, normális ember pedig lelkiismeretfurdalás nélkül helyezi magát egy embrió elé. Mondom ezt úgy, hogy teljesen megértem azokat is, akik megtartják, mert úgy gondolják, nem tudnának élni az abortuszuk gondolatával.
Ők is magukat helyezik előtérbe. Az ember tegyen meg mindent azért, amiről úgy gondolja, előnyére válik és persze tegyen meg mindent az ellen, amiről úgy gondolja elrontaná az életét.
válasza: válasza:Kérdező, itt a ő kérdés, hogy a barátod szeret-e téged. Ha igen, nyilván nem várja el tőled, hogy alárendeld a saját életed egy embriónak, meg ő se rendelné alá kettőtök kapcsolatát egy kora-terhesség sorsának.
Jósolni persze nem lehet, pláne úgy, hogy egyikőtöket se ismerem, de annak van nagyobb esélye, hogy csak próbálkozik a számára szimpatikusabb irányba terelni a dolgokat, de valójában esze ágában se lenne otthagyni egy abortusz miatt, ha kitartasz a döntésed mellett, végül el fogja fogadni, meg fog vele békélni...
Azt meg végképp nem értem, miért írják többen, hogy te hagyd el, amikor nem akarod, hisz erről szól a kérdés. A te döntésed itt az abortusz, az meg az ő döntése, hogy végül ezt el tudja-e fogadni, vagy nem, számára ki-mi a fontosabb.
(ha esetleg lelép, azzal meg tényleg nem sokat veszítesz, mert akkor valóban nem te magad vagy fontos számára)
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!