Ti csináltok 30-sok hetesen álló házimunkát, mint pl. vasalás, vagy inkább "hanyagoljátok"?

Igen.

Biztos kimoderálták!

Nem tudom hány százalékos vagyok most így, ennyi tökéletes kismama között, gondolom már nem 66.

Gratulálok. Tehát ha én azt mondom jogom van pihenni, akkor ti azonnal fújtok rám, mert nektek a kötelesség az első. Nekem nem.

A gyerekeim pedig élnek és virulnak még így is, hogy anya nem átall ledőlni mikor elfárad.

Mivel név nélkül megy az ócsárolás, ezért nem tudom már melyik olvasni nem tudó írta rám, hogy lusta vagyok, meg a többit. Javaslom fene nagy tökéletessége mellett tanuljon meg ne csak minden két sort végigbogarászni, hanem lássa meg mi van leírva.

Igen, a babavárás kemény munka. Ha ezt valaki cáfolja, az nem ismeri a terhesség anatómiáját.

Nekem beindult 25 hetesen, örülök, hogy nem lett meg, a kórházi bentlét nem volt egyszerű, telefonon neveltem gyereket és telefonon vezettem a háztartást, mert nem akartam, hogy csak azért, mert anyuci a kórházi ágyon tesped infúzióval a kezében, addig a többi gyerek lássa kárát.

Nekem olyan gerincsérvem van, amitől más összef.sná magát, én mégis megcsinálom azt, ami a már megszületett gyerekeimnek kell, de nem többet. Ha kell, leülök és ha kell ,le is fekszem és ha nagyon kell, akkor még alszok is, fényes nappal! Na bumm!

De teljesen biztosan nem fogom feláldozni a házimunka oltárán sem a babám, sem a magam egészségét. Azt inkább rátok hagyom.

Ha sérved van akkor az nem egy átlagos terhesség. Nyilván ez egy más téma. De annál aki komplikáció nélkül terhes, simán belefér a házi munka. A te szavaidból meg az jött le, hogy veszélyezteti a babát az aki nem pihen, hanem házimunkát végez.

Szerintem ez itt egy félreértés volt.

A név nélküliséget meg ne vesd más szemére, mert te is név nélkül vagy.

jó ég... azért durva ezeket olvasni. én egyetértek szinte mindenkivel. van egy három éves fiam, aki még nem ovis, majd szeptembertől. iszonyatosan önfejű és pörög egész nap, csak az apja tudja fegyelmezni, mert nekem hisztizik, csapkod. igen, én rontottam el. nem bánom, mert első gyerek, majd most a másodiknál igyekszem máshogy csinálni. utána is futkosni kell egész álló nap, kivéve délután azt a másfél-két órát, amíg alszik, már ha hajlandó. na nekem pontosan ennyi időm van, hogy kitakarítsam a két szintes házat. nem vagyok egy rendmániás, de a koszt egyáltalán nem szeretem. főleg, hogy mindenki zokniban van itthon, így később akkor azokat is súrolnom kell, hogy kijöjjön belőlük a dzsuva. minden nap lépcsőzök (szobák az emeleten), nem is egyszer. vasalni hetente egyszer szoktam, porszívózni szintén, főznöm majdnem minden nap kell. a férjem nem tud segíteni, ugyanis reggel 5-kor elmegy itthonról és este fél7-7kor ér haza, amikor már neki is csak enni és fürdeni van ereje. ugyanúgy megcsinálok mindent, mint előtte, csak több időbe telik és nem gyötröm magam, hogy seperc alatt kész legyek. nem értem miért fáj az valakinek, ha az ember lánya el tudja és el akarja végezni a dolgát. nem fogom szarul érezni magam, amikor már segítségre fogok kényszerülni, mert biztos eljön az az idő is, amikor nem tudom majd ezeket megcsinálni ilyen könnyedén. viszont amíg megy, addig miért ne? addig mit heverésszek? az élet nem áll meg azért, mert én terhes vagyok, ahogy a kosz sem fog eltűnni és a ruhák sem mosódnak ki maguktól azért, hogy engem segítsenek, mert áldott állapotban vagyok. én nem szólom le azt, aki pihen és alszik is napközben, inkább irigykedem, hogy van erre lehetősége. sokunknak nincs és ezért minket kell leszólni? gratulálni tudok csak és reménykedni, hogy te sem komolyan gondoltad ezeket az ócsárolásokat kedves 66%-os. boldog babavárást mindenkinek és sok erőt, kitartást!

34hkm

Ez egyre jobb.

Tegnap elmeséltem férjemnek, hogy milyen témában ment a vita. Ő csak nevetett és azt mondta, hogy nem kéne ilyenekkel foglalkoznom.

Ő örömmel segít. Mosogat, ha kell, mert tudja, hogy nem férek oda. Takarít, ha kell, mert tudja, hogy a porszívózás sem sikerül már. De ha olyan van, akkor megkérem a lányom, hogy szedje fel a földről ami épp leesett és megkérem a fiaim egyikét, hogy hozzák már ki a mosógép elől a frissen mosottakat.

Hajjaj, most bevallottam, hogy még ki is használom a kiskorúakat.

Férjem kérdezte, hogy miért adok olyanok véleményére, akiknek egyértelműen segít senki és maguk kínlódnak? Van nekik elég bajuk. És ezzel leültetett a kanapéra, megsimogatta a pocakom és elmosta a mosogatóban lévő tányérokat.

Igaza van. További jó munkát mindenkinek és jó mocskolódást.