Két idézet a Bibliából, ami teljesen leomlasztja a szentháromságot?

Sziasztok!

Véleményem szerint teljesen feleslegessé, meddővé és értelmetlenné vált ez a vita. Egyértelmű - ami már az elején is látszott, hogy olyan ember tette fel a kérdést - jelen esetben egy muszlim hívő - akinek sok köze nincs a Bibliához. Kiragadott két olyan példát, amit önmagában nézve félre lehet magyarázni, és ebbe belekapaszkodva támadja a kereszténység tanításait. Ráadásul nem is hisz ezek hitelességében, csak a hecc kedvéért - hogy lám még a hiteltelen szövegek is ellentmondanak a keresztény istenképnek - felfogással akar bennünket megszégyeníteni. Végezetül - mintegy kegyelemdöfésként talált egy szövetségest is Jehova tanúja személyében aki melléállva ugyanazt fújja mint ő.

Nos ezek alapján mindenki döntse el, hogy szerinte milyen lelkületre vall ez az eljárás. Mert ez rég nem arról szól, hogy esetleg megértsük azt, hogy a másik mit, miért és hogyan ért...

Üdv. Péter

Sziasztok!

A kérdezőre reagálva: hogy melyikünk egyenes, megítélik a fórumozók. Én korrekt válaszokat adtam a kérdéseidre, amiket te nem fogadtál el. Sajnálom. részemről ezt a beszélgetést befejezettnek tekintem. Isten áldjon!

Üdv. Péter

"A János 14:31 pedig szintén a te ideológiádnak csap oda, hiszen e szerint Jézus az Atya iránti szeretetében jelölte meg az engedelmesség okát, nem pedig valamiféle ontológiai alacsonyabbrendűségben."

A kettő együtt jár. A háromság dogmája abszolúte felesleges ahhoz, hogy Jézus természetét magyarázni tudjuk, csak érthetetlenné és misztikussá teszi a képet (persze az egyház ezt is felhasználta a saját érdelében), ez mellett szerintem ami sokkal fontosabb, hogy istenkáromló tanítás!

Én Jézus mindenkori és mindennemű alacsonyabb-rangúságát vallom, mint ahogy minden írásszöveg és maga Jézus tanúsága is. A háromság viszont nem ezt mondja. Senki sem érhet fel a Jézus által is imádott Mindenhatóval. Az Ő helyzete sohasem változott, erre a Biblia is felhívja a figyelmet, de Jézusé viszont igen!

"A Biblia szerint ezen túlmenően a Fiút úgy kell tisztelni, mint ahogy az Atyát (Jn 5:23). Az Atyát pedig imádjuk, és akkor eszerint a Fiút is, mégpedig nem csak valami emberi hódolati minőségben."

De ez a vers sem azt mondja, amit te bele költesz, tisztelni viszont Mindkettőjüket kell!

"Szerintem ABBAN van, hogy az istenség fogalmát az Írás nem szorítja az Atya személyére."

De viszont teljesen önkényes az "isten" szót csak kettőjükre, + a szent szellemre kényszeríteni és ezzel egy háromság ideológiáját rájuk aggatni. Ha Jehovát Istennek is nevezi a Biblia, ez nem a tulajdonneve, neki nem véletlen van egy mindenkitől megkülönböztethető neve. Jézust sem a Mindenhatóval azonosítja az, ha Istennek nevezik, ezenkívül neki is van saját neve. A szent szellemnek viszont egyáltalán nincs neve! Sőt a szent szellemet nem mondják Istennek, csak logikusan isteni tulajdonságokkal rendelkezőnek írják le és legtöbb esetben nem valaki, hanem valamiként.

"Abban kendnek igaza van, hogy Isten nem kényszeríti az embert, de ez csak részben igaz, hiszen ez arról szól, hogy pl. az embert nem üdvözíti, ha az nem akarja, ámde ez az Isten döntése. Tehát a teremtett lények csak annyiban szabadok, amennyiben Isten ezt jóváhagyja, a Fiú pedig éppenséggel teljesen szabad döntéséből adta oda az életét, pedig ha egy angyalka lett volna, akkor erről nincsen szó."

Ezt mire alapozod? Miben is tér el Jézus szabad akarata, bárki másétól?

"Csakugyan nem arról van szó ebben a versben (hol mondtam ilyet?), ellenben ha a „fajukat”, vagy természetüket érintő különbség bizonyítékául akarod felhasználni emezt..."

Nem tudlak követni. Nem én foglalkozom a fajukkal, természetükkel. Én elmondtam, hogy az érintett vers a főségi rangsort ismertei, te akarsz ebből fajkérdést csinálni, holott erre semmi szükség.

"E tekintetben pedig a fizikai és a szellemi lényforma az, ami eltérő az emberek és Jézus, valamint Atyja között. – Na de nem csak az...Anyagi lények az embereken túlmenően sokfélék vannak, hiszen vannak különféle fajú állatok növények. Így ha a szubsztanciáját („miből” van?) akarod itt előrántani, akkor itt ez nem elég."

Ahogy az imént mondtam, nem én foglalkozom ezzel. Az anyagi világból csak az emberrel foglalkozik a vers és csak és kizárólag a főségi rangsort értelmezi. Nem foglalkozik azzal, hogy mekkora faji különbségek vannak a négy szereplő között, nem erről szól a szöveg.

"Sátánról nem is állítja, hogy kezdetben vala..."

Sokféleképpen le lehet írni, hogy valaki kezdettel bír, Jézus esetében ezt többféleképpen meg is teszi.

"...hogy mindent tud..."

Hol is mondja ezt az Írás Jézusról?

"hogy úgy kell tisztelni, mint az Atyaistent"

Sátánról várnád esetleg, hogy ezt írja a Biblia?

"tehát a Sátán nem is VALÓSÁGOS Isten, úgy mint pl. Jézus"

Na ez már viszont a fenti "érveid" alapján, egy hamis következtetés!

Az "isten" címmel kapcsolatban helyesen jegyzi meg a Biblia, hogy "van sok isten és sok úr". Ennek a címnek a birtoklása még nem tesz senkit a Mindenhatóvá, akit szintén gyakran illetnek ezzel a címmel.

"Ha a Háromság azért lenne "titok", mert zavaros lenne, akkor senki sem ragaszkodna hozzá."

Hogy valójában hányan is ragaszkodnak ehhez a tanhoz az ún. "kereszténységben", lehet hogy nem lenne olyan nehéz megszámolni, mivel először is meg kéne érteni azt, amihez "ragaszkodik" valaki. De ha őszinték vagyunk, akkor elismerjük, hogy nincs ember, aki értené, mivel a teológusok is elismerik, hogy egy "hittitok" - vagy te talán már érted?

Valójában ez tan semmivel nem járul hozzá egy valódi keresztény értékrendjéhez, csak elhomályosítja azt!

A legtöbb ember csak elfogadja, mint a készpénzt, csak mert forgalomban van és sohasem vette a fáradtságot, hogy meggyőződjön személyesen az igazáról.

"Istennek egyébként „nincs” kora, hanem kezdetben vala, és ezt mondja az Igéről, vagyis Jézusról is, ld. János evangéliumának legeleje."

Tehát azt állítod, hogy ott azt lehet kihámozni a szövegből, hogy a "Szónak", vagyis Jézusnak nincs kora, vagyis hogy nem volt kezdete?

Ezzel csak az a baj, hogy a többi írásszöveg ugye...

"Először is, ha „Jehovára” használja, akkor Jézusra is használja, hiszen Jézus nem „Jehován” kívüli Isten, hanem maga JHVH egyik létalanya."

Mintha a hindukat hallanám, végül is ott sincs "több isten", csak egy, akinek rengeteg a megnyilvánulása...

És persze a "bizonyító" versek:

(Mát 28:18) Azáltal, hogy Jézus először azt közli, milyen nagy a hatalma, jelzi, hogy a következő kijelentése nem javaslat, hanem parancs. Bölcsen tennénk, ha engedelmeskednénk, hiszen a hatalmat nem magához ragadta, hanem Istentől kapta (1Korintusz 15:27). "Mert az Isten „mindent a lába alá vetett”. De amikor azt mondja, hogy ’minden alá lett vetve’, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki mindent alávetett."

Tehát itt a "minden" teljesen nyilvánvalóan és értelemszerűen csak viszonylagos. Sőt, nem csak viszonylagosságot, hanem ez a vers és mások is, alacsonyabb-rangúságot is tükröznek. De ezt már annyiszor leírtam... Miért hozakodsz elő annyiféle hamis érvvel és "bizonyítékkal"?

A Jn 3:35 szerinted különbözik ebben a tekintetben az előzőtől?

(János 5:19) "Jézus azért még ezt mondta nekik válaszul: „Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből, hanem csak amit lát, hogy az Atya tesz. Mert amiket Az tesz, azokat teszi hasonlóképpen a Fiú is."

Ez azt jelenti tán, hogy hatalomban a "minden" abszolút és nem viszonylagos? Ne kábítsuk már egymást!

A Zsid 1:3-t külön tárgyalom.

A Zsidókhoz írt levél azzal kezdődik, hogy a Krisztus felsőbbrendű állására összpontosítja figyelmünket. Ő most megdicsőített szellem, "Isten lényének pontos képmása". Ez egyáltalán nem vonja maga után azt az állítást, hogy az Atya és a Fiú egyazon isten, mert a Zsidók 1:3 hozzáfűzi, hogy Jézus "helyet foglalt az isteni Fölség jobbján" [Katolikus fordítás], más szavakkal: "a magasságban a Felség jobbjára ült" (ÚV.)

Az olyan írásszövegek, mint a Zsidók 2:10 és 5:5, 8, szintén azt mutatják, hogy Jehova felsőbbrendű a Fiúnál. Ámde Krisztus még így is „kiválóbb nevet rangot vagy hírnevet visel, mint az angyalok” (Zsidók 1:4).

"Mert illő volt, hogy az, akiért van minden, és aki által van minden, sok fiat vivén dicsőségre, megmentésük Főközvetítőjét szenvedések által tegye tökéletessé." (Zsidók 2:10)

Vagyis mit tett a Mindenható, vagyis Jehova, Jézus érdekében? "megdicsőítette" és "tökéletessé" tette a szenvedések által. Vajon Jézus rászorult a "tökéletessé" tételre? Jehovában vajon van-e valami "tökéletlen". Ha a háromság szerinti, "ugyanannak az Istennek egy másik személye" lenne Jézus, akkor igenis lenne benne olyan, amit csiszolni, tökéletesíteni kell - de ez nem igaz!

"Így a Krisztus sem maga dicsőítette meg önmagát azzal, hogy főpap lett, hanem az dicsőítette meg őt, aki így beszélt róla: 'Te vagy az én fiam; én atyáddá lettem a mai napon.'" (Zsidók 5:5)

"Jóllehet Fiú volt, engedelmességet tanult azokból, amiket elszenvedett" (Zsidók 5:8)

Tehát ezek szerint Jézusnak "tanulni" kellett?

Vajon hogyan fér ez össze azzal, hogy az előző válaszomban vizsgált "minden" kifejezés abszolút hatalmat és ezzel együtt, a Mindenhatót jellemző abszolút tudást, stb. feltételez Jézusnak?

Nem sokkal egyértelműbb, hogy ténylegesen van kettőjük között rangbéli, hatalombéli és tudásbéli különbség is, mivel NEM alkotnak egy istenséget, mint különböző személyek? Abszurdum a gondolat is.

A Zsoltárok 97:7-ből idézve (ahol egyébként a Károli szerint "meghajolni" van), a Zsidók 1:6 azt mondja: "Isten összes angyalai hódoljanak neki." Más fordítások szerint az angyalok "boruljanak le", "hajoljanak meg", vagy "fejezzék ki tiszteletüket" a Fiú előtt. A kapcsolt szövegrész azt sugallja, hogy ez azt jelenti: még az angyalok is kötelesek kifejezni tiszteletüket Jézus mint Isten fő képviselője és felmagasztalt Fia iránt.

A Zsidók 1:6-ban az „imádja” kifejezéssel fordított görög pro·sky·ne′o szót a Zsoltárok 97:7. versében a Septuaginta fordítás a héber sha·chah′ kifejezéssel adja vissza, ami azt jelenti: „meghajolni [leborulni].” Az emberek iránti tisztelet elfogadható megnyilvánulása lehet ez (1Mózes 23:7; 1Sámuel 24:8 [24:9, Károli]; 2Királyok 2:15). De az igaz Istennek bemutatott imádatra, vagy a hamis isteneknek helytelenül bemutatott imádatra is vonatkozhat (2Mózes 23:24; 24:1; 34:14; 5Mózes 8:19).

A Jézusnak címzett pro·sky·ne′o rendszerint a királyoknak és más személyeknek bemutatott hódolatnak felel meg. (Vö. a Máté 2:2, 8; 8:2; 9:18; 15:25; 20:20. verset az 1Sámuel 25:23, 24; 2Sámuel 14:4–7; 1Királyok 1:16; 2Királyok 4:36, 37. verssel.) Gyakran nyilvánvaló, hogy a hódolatot Jézusnak nem mint Istennek mutatják be, hanem mint „Isten Fiá”-nak, vagy a messiási „Emberfiá”-nak (Máté 14:32, 33; Lukács 24:50–52; János 9:35, 38).

A Zsidók 1:6-os verse Jézusnak, Isten alatt betöltött állására utal (Filippi 2:9–11). Az itt használt pro·sky·ne′o szót a különböző fordítások ’boruljanak le a lába elé’ (Csia fordítás), vagy ’hódoljanak neki’ (Új Világ fordítás) kifejezésekkel fordítják. Ha valaki szívesebben használja az „imádni” kifejezést, nos, ez az imádat viszonylagos, mert Jézus ezt mondta Sátánnak: „Jehovát, a te Istenedet imádd [a pro·sky·ne′o szó egyik formája], és csak neki végezz szent szolgálatot!” (Máté 4:8–10).

Egyáltalán nem jár együtt Jézus esetében a szeretetből fakadó Önalávetés egy lényegi-ontológiai alacsonyabbrendűségben. Természetesen ilyen IS fennáll Jézusban, ez pedig az ő emberi természete, ti. amit az ő Mária méhében való foganásakor vett fel.

„ A háromság dogmája abszolúte felesleges ahhoz, hogy Jézus természetét magyarázni tudjuk…” – Ez a „szükségesség”, mint kategória itt értelmezhetetlen. Itt arról van szó, hogy a Biblia több személyt állít-e valóságos Istennek. Ha igen, akkor máris „szükség” van a háromságra. Püff.

„…csak érthetetlenné és misztikussá teszi a képet…” – Dehogy is, ezek a kifejtések legfeljebb a kend eszét haladják meg (éppen azért alkalmazták őket, hogy érthetővé tegyék a Biblia üzenetét, miszerint Jézusban az istenség teljessége lakozik, és mégsincs két Isten, csak egy) - de egyre inkább úgy látszik, hogy a kend értelmét nem oly nehéz meghaladni. A Szentháromság tana NEM értelmetlen, csak értelemfeletti, a teremtett világban példátlan: Isten ui. nem hasonlít emberi elképzelésekhez (vö. Csel 17:29). Sőt, inkább úgy lenne helyes fogalmazni, hogy egy értelmet meghaladó titok emberi kifejezési formája, amely önmaga nem értelem feletti, tehát szükségképpen közelítő jellegű. A „misztikus” szónak itt különösebb értelme nincsen, gondolom kend afféle riogatószónak szánta.

„…ez mellett szerintem ami sokkal fontosabb, hogy istenkáromló tanítás!” – Na hát, ha még több felkiáltójellel írod, akkor nyilván ezektől a hűbelebalázs hitvallásoktól el fogom hinni, püff. De annyiban igazad van, hogy egy tanítás értékelésénél csakugyan fontosabb az igazsága, mint a róla való humanista-racionalista okoskodás (amit kend itt az imént leművelt), csakhogy itt kend lő bakot: ha istenkáromló tanítás, hogy Jézus valóságos Isten, akkor az Újszövetség nagy részét ki kéne hajítani, mint istenkáromló művet. Erre is adódott precedens: egy enyhébb a kend felekezete részéről, ahol ugye Jézus angyallá lefokozása érdekében elég sok helyen átfogalmazzák a szöveget, hogy így a jehovista-ariánus krisztológiát becsúsztassák az Írásokba.

„Én Jézus mindenkori és mindennemű alacsonyabb-rangúságát vallom, mint ahogy minden írásszöveg és maga Jézus tanúsága is.” – A mondat első felét kár volt leírni, mert azt amúgy is tudtam felekezeti hűségéből fakadóan, odakiáltó hitvallást meg csinált kend amúgy is eleget. A második felével meg kend nem sokra megy, hiszen mint mondottam az ön-alárendelésből (szubordináció) amúgy sem következik az ontológiai-alacsonyabbrendűség (ez szimpla logika), továbbá ezek magyarázhatók azzal, hogy Jézus emberi természetére vonatkoznak. Vagy akképp, hogy a Fiú alárendeltségét inkább üdvtörténeti-kegyelmi szempontból nézzük, nem a lét síkján, vagyis csak a teremtett világban, a mi világunkban jelentkezik. Látod, számtalan megoldás létezik, amely elégséges és helytálló, és nem kerül szembe Jézus istenségét állító igehelyekkel. Kendteknél ez úgy néz ki, hogy ezt a kettőséget (nézz utána a hüposztatikus egység kifejezésnek) nem veszik figyelembe, hanem csak az egyiket (Jézus emberségére illőket), majd azokat abszolutizálják, teli torokból harsogják, és ezekre, mint „tágabb összefüggésre” hivatkozva a Jézus istenségét állítókkal elsinkófálják. Ez az Őrtornyos bibliakezelés.

De, hogy a szalmabáb érvelés hibájába ne eshess, röviden kifejtem, hogy mit kell itt Jézus két-természetűsége és hüposztatikus egysége alatt érteni:

Jézus „tökéletes Isten és eszes lélekből és testből való tökéletes ember; istensége szerint az idők előtt az Atyától született, embersége szerint pedig a napok teljesülésekor érettünk és a mi üdvösségünkért Szűz Máriából. Egylényegű az Atyával istensége szerint, és egylényegű velünk embersége szerint. A két természet egységben egyesül: ezért egy Krisztust, egy Fiút, egy Urat vallunk.”

„…a mi Urunk Jézus Krisztus egy és ugyanaz a Fiú, Ugyanő tökéletes az istenségben és tökéletes az emberségben, Ugyanő valóban Isten és valóban értelmes lélekből és testből álló ember, Ugyanő az Atyával egylényegű [homoúsziosz] istensége szerint és velünk egylényegű [homoúsziosz] embersége szerint, „minden szempontból hasonló hozzánk, a bűnt kivéve”. Aki az idő kezdete előtt az Atyától született istensége szerint,, Ugyanő született a végső kor napjaiban az Istenszülő Szűz Máriából embersége szerint, érettünk és a mi üdvösségünkért. Egy és ugyanazon egyszülött Fiú Úr Krisztust kell vallani két természetben, össze nem elegyítve, változhatatlanul, meg nem osztva és szétválaszthatatlanul, anélkül, hogy az egyesülés által a két természet különbözősége bármi módon eltűnnék, hanem inkább úgy, hogy mindkét természet sajátossága épségben maradjon, amelyek egy személlyé kapcsolódnak össze, nem tagozódik és nem osztódik két személyre, hanem egy és ugyanaz az egyszülött Fiú, Isten, Ige, Úr Jézus Krisztus…”

„…a mi Urunk Jézus Krisztus, Istennek Fia, egyenlően Isten és ember; Isten, aki az Atya lényéből örök idő előtt született: és ember, aki anya lényegéből időben született. Tökéletes Isten: tökéletes ember, aki értelmes lélekből és emberi testből áll. Egyenlő az Atyával istenség szerint: kisebb az Atyánál emberiség szerint. Aki noha Isten és ember, mindazáltal nem kettő, hanem egy Krisztus. Egy pediglen nem az istenségnek testbe való átváltozása által: hanem emberi voltának Istenbe való felvétele által. Teljességgel egy; nem a lényeg összeelegyedése: hanem a személy egysége szerint. Mert valamint az értelmes lélek és a test egy ember: úgy az egy Krisztus Isten is, ember is.”

„A háromság viszont nem ezt mondja. Senki sem érhet fel a Jézus által is imádott Mindenhatóval.” – Kivéve persze Jézust, aki az Írások szerint éppúgy Isten, mint az Atya, éppúgy tisztelendő, mint ő, akinek minden hatalom a kezébe van, stb. stb.

„Az Ő helyzete sohasem változott, erre a Biblia is felhívja a figyelmet…” – Istennek nem csak a „helyzete” nem változott, hanem ő maga, a lénye is változhatatlan.

„…de Jézusé viszont igen!” – Bizonyy, de nem istenségére, hanem emberségére nézve.

„De ez a vers [Jn 5:23] sem azt mondja, amit te bele költesz, tisztelni viszont Mindkettőjüket kell!” – De bizony, ez éppen azt mondja: azt a hódolati fokot terjeszteti ki a Fiúra, mint amit az Atyához kell viszonítani: ÚGY-AHOGY. Ha ez kendnek nem tetszik, akkor sakkozza le az evangalistával, ill. az ő ihletőjével. A tisztelés (timé) az imádásnál tágabb fogalom, így hát minden imádás egyben tisztelés is, de nem minden tisztelés imádás. Vagyis ha így általánosan azt olvassuk, hogy a Fiút úgy kell tisztelni, ahogy az Atyát, abba az Atya mindenfajta tisztelése beletartozik, így az imádás is. Másrészt az Atya mindenféle tisztelése imádó tisztelés, hiszen nem képzelhető olyan tisztelés, ami neki nem mint Istennek szól. Elvégre az Atya nem más, mint Isten: nem ember és nem állami szerv, hogy polgári értelemben lehetne tisztelni. Mivel tehát mindez a tisztelet Jézusnak is jár, azonnal adódik az ő imádatraméltósága, és így az Atyáéval egylényegű istensége is.

„De viszont teljesen önkényes az "isten" szót csak kettőjükre, + a szent szellemre kényszeríteni és ezzel egy háromság ideológiáját rájuk aggatni.” – Nem, általában csupán az „ISTEN” szót, hanem a VALÓSÁGOS istenség állítását, ezt pedig bizony csak erről a három személyről állíthatjuk. Mert ugye mi nem osztjuk fakkokba a verseket, stb. Olvasd szépen el a tegnap 21:57-i hozzászólást a 6. oldalon.

„Ha Jehovát Istennek is nevezi a Biblia, ez nem a tulajdonneve, neki nem véletlen van egy mindenkitől megkülönböztethető neve.” – Nem is tulajdonnévről beszéltem, hiszen Isten vonatkozásában a lénye, és nem egy őt jelölő jel a lényeges, ti. hogy ő Isten. Azt meg nem tudom minek említi, hogy „nem véletlenül”, mintha én állítottam volna valaha is olyasmit, hogy Istennek „véletlenül” van JHVH-nak nevezve az Ószövetségben. Annak bizony célja volt, hogy pediglen mi, az itt ki van fejtve: [link]

„Jézust sem a Mindenhatóval azonosítja az, ha Istennek nevezik…” – De bizony, hiszen nem-mindenható valóságos Isten nem létezik. Az "istenség" szó (fogalom) is eleve akként határozható meg, mint az Atyában, Fiúban és Szentlélekben közös, mással közölhetetlen vonások összességét. Ilyen pl. a mindenhatóság, a mindentudás, az örökkévalóság, a mindenütt jelenvalóság, az abszolút jóság, és egy tovább. Isten (mind)az, aki lényege folytán rendelkezik ezen tulajdonságokkal. Vagyis itt az istenség jelöli egyúttal az istenséget magát, mint lényeget (amely teljességének birtoklása az örökkévalóságban csak három személy esetében tény), és ebből lényegileg fakadó tulajdonságok összességét, amelyet a három személy közösen rendelkezik (ezzel nem azt mondtam, hogy megosztva, egyenként 1/3 mértékben!!).

„…ezenkívül neki is van saját neve.” – Ha a Jézus névre gondolsz, akkor remélem tisztába vagy, hogy ez csupán az ő emberi neve, elvégre ezt a nevet csupán akkor kapta, mikor emberré lett, amikor megtestesült.

Amit aztán itt előadsz, arról azt tudom csak mondani, hogy itt megint a saját logikádat látod bele a háromságtanba. Igaz, hogy a zsidók Istenének a neve Jahve vagy Jehova. Az is igaz, hogy Jézus az Atyát Istennek, és Istent az Atyjának nevezte. De ebből csak a Társulat számára logikus a Jehova / Isten = az Atya képlet. A háromságtan hívei számára az isteni Jahve vagy Jehova név nem csak az egyik személyt jelöli, hanem magát az Istenséget (theotész, Kol 2:9), akiben három személyt tudnak azonosítani. A második személy neve "a Fiú" (ho hüiosz), emberi neve "Jézus", a küldetése szerint pedig "Krisztus.". A harmadik személynek igenis van neve, hiszen a Bibliában csak egy "Szent Lélek" van, ezért sokszor egyszerűen csak "a Lélek" (to pneuma). A keresztények tehát ugyanazt az Istent ugyanazon néven (Jehova / Jahve) imádják, mint Jehova Tanúi, csak azt állítják, hogy Jehova Isten több mint Atya: Fiú és Szentlélek is. Aztán a Szentlelket igen is azonosítják Istennel, hiszen Péter apostol szerint viszont, amikor Ananiás a SzentlélekNEK hazudott, nem embernek hazudott, hanem az IstenNEK (tó theó, Csel 5:3-4). Mielőtt kend nekiáll ezzel spekulálni, emlékeztetném, hogy a magyarázat nem bizonyítás, továbbá ellenőriztem, hogy még a nyelvtani nemük is egyforma, tehát ugyanarra vonatkozik.

A Szentlélekről pedig minden lényeges isteni tulajdonság ki van jelentve, ebből pedig következik az ő valóságos istensége is, még ha esetleg így nincs is kijelentve az Írásban, hogy „a Szentlélek Isten vala”. Bővebben: [link]

Bővebben a Szentlélekről:

* [link]

* [link]

„Ezt mire alapozod? Miben is tér el Jézus szabad akarata, bárki másétól? ” – Hogyhogy mire? Egyszerű logikai tény, hogy a teremtmények természetüknél fogva lényegileg alacsonyabbrenűek a teremtetlen Istenhez képest, így annak a „szabadságát”, hogy adott esetben megpróbáljon Istennel szembeszegülni, azt azért teheti meg, mert Isten megengedi. De persze itt mindjárt képbe jön az, hogy a szabadság nem az, hogy dönthetek a jó és a rossz mellett is, hiszen akkor Isten se lenne szabad, hiszen ő nem dönthet a rossz mellett, az abszolút jóságot birtokló lénye miatt. Jézus természeténél fogva szabad döntésű volt, ezt ki is hangsúlyozza ezt a tényt, ti. hogy maga adta oda önként az életét.

„Nem tudlak követni. Nem én foglalkozom a fajukkal, természetükkel.” – De bizony, hiszen te – még ha nem is fogalmaztad meg így, teoretikusan – ebből a „rangsorból”, ami itt természetesen egy önalávetést jelent Jézusnak az Atyához képesti lényegi (természetbeli, „faji”) alacsonyabbrendűségét akartad bizonyítani. Attól, hogy te ezeket a szavakat nem használtad, értelmezésedből mégis ez következett: így én nem tettem mást, mint kibontottam a logikádat és rámutattam annak ellentmondásos voltára, hogy ti. abból, hogy „X feje Y” nem következhet az, hogy X és Y különböző fajú/lényegű stb.

„Sokféleképpen le lehet írni, hogy valaki kezdettel bír, Jézus esetében ezt többféleképpen meg is teszi.” – Na, akkor tessék egyetlen példát mondani a Szentírásból, ami bizonyítaná, hogy Jézus (időbeli) kezdettel bír. János 1:1a éppenséggel ennek ellenkezőjét bizonyítja: Jézus nem kezdetben lett/teremtett, hanem kezdetben vala, tehát időbeli kezdete nincs, hanem örökkévaló.

„"...hogy mindent tud..." Hol is mondja ezt az Írás Jézusról?” – Keresd ki ezeket: k 2:46-47, Jn 2:25, 4:19,29, 16:30, 21:17, Kol 2:3, Mt 25:31-45, Zsid 4:12-13. Ezek között persze nem csak explicit, hanem implicit állítások is vannak, úgyhogy ne köss bele.

„"hogy úgy kell tisztelni, mint az Atyaistent" Sátánról várnád esetleg, hogy ezt írja a Biblia?” – Én nem „várok”, hanem ezen példákkal rámutattam, hogy Jézus istensége több, mint a sátáné: ti. valóságos, az Atyáéval egy.