Mikor kell, illetve lehet bukásig menni pl súlyemelésnél?

Nem. A bukás egyenlő az RPE10-zel.

De ennyire ne rágd túl a dolgokat. Eddzél bukás közelében, törekedj a nagyobb és nagyobb súlyokra, progresszív szemlélelettel állj a dolgokhoz. Emellett legyen egy változatos étrended, célnak megfelelő kalóriabeviteled, továbbá kielégítő regenerációd (elegendő alvás, elegendő nyújtás, stb.), és pár év múlva izmos leszel és erős. Ennyi.

Bukásig ajánlott menni, viszont ezt is okosan kell csinálni.

Alapvetően 2 féle bukást különböztetünk meg.

Van technikai bukás, amikor már csak úgy tudsz kipréselni magadból ismétléseket, hogy az a forma/kivitelezés rovására megy.

Van mechanikai bukás, amikor már ténylegesen az izmod nem bír el többet, bárhogy próbálkozol.

Alapvetően én azt tudom tanácsolni, hogy minimum RPE 8-9 legyen minden szetted, viszont nehéz súlyos alapgyakorlatoknál nem kell bukásig edzeni.

Egyrészt azért, mert egy nehéz súlyos guggolást teljesen bukásig vinni konkrétan életveszélyes, illetve nagyon leterheli az idegrendszered. (ide tartozik a lábtoló gép, felhúzás, fekvenyomás stb.)

Teljesen másképp terhel le téged egy guggolás, mint pl. egy izoláló tricepsz gyakorlat.

Az izoláló gyakorlatokat nyugodtan vidd el bukásig, akár bukáson túl is (amikor már a másik kezeddel segítesz be pl egykezes tricepsz nyújtásnál), viszont a nehéz súlyos alap/összetett gyakorlatokat butaság teljesen bukásig vinni. Balesetveszélyes, és regenerálódni sem fogsz a következő edzésedre (feltéve, ha heti 2x edzel meg egy izmot), azaz fejlődni sem leszel képes.

Én bukásig edzek mindent, (összetett gyakorlatnál RPE 9, utolsó 2 szett viszont minden, ami a csövön kifér, de csak azért, mert van edzőtársam és megmerek ilyeneket csinálni) de bármilyen másik út járható. A lényeg, hogy progresszíven fejlődj és kihívás legyen az edzés.