Azért látjuk a csillagokat, mert a fényük eljött a szemünkig?

Nem a Rigel, a köd maga.

Ami a "félreértést" illeti, az attól függ, ki. A jelzett félreértéshez kell némi ismeret, amit nem tételezhettem fel.

A "nem látás" oka sokféle a takarástól a nem is létezésen át egyebek. A kérdés eléggé egyértelmű. Egyfelől szeretné érteni a "látást". A látás pedig valahonnan érkező fotonnak a szem által történő érzékelése. És érdemes hozzátenni, a szem nem végtelen tökéletességű, csak bizonyos mennyiségű egyidejűleg érkező fotont képes érzékelni. Ahonnan kevesebb jön, arról nem fog tudni (pedig van). Kizárólag ezért nem látjuk a többi létező csillagot.

Az más kérdés, hogy a többi létezőről is szerzünk valahogy tudomást, például (de nem csak) távcsővel.

Általában szeretek annyit mondani, amennyit kérdeztek. További kíváncsiság egy másik helyzet.

#7: "2 millió fényévre az Androméda köd van"

Inkább 2,5-re. Ezért írtam, hogy talán a legtávolabbi szemmel látható távolság (létező látható fényforrás esetén) olyan 2,6 lehet, már ha az a fényforrás ereje univerzumléptékben kb. átlagos léptékű.

[link]

[link]

[link]

#7: "A legtávolabbi csillag, ami szabad szemmel látható kb 16 ezer fényévre van."

Nem az egyes csillagokról volt szó (mint írtam, a szabad szemmel látható csillagokról túlzásokba estem), hanem arról, hogy meddig látunk el általuk.

#7: "A legtávolabbi csillag, ami szabad szemmel látható kb 16 ezer fényévre van."

Hát, ha nagyon szőrözni akarunk, és azt mondod, ne tekintsük csillaglátásnak a több csillagot együtt, akkor vannak bőven olyan fizikailag kettős csillagokból álló rendszerek-, de akár több csillagból álló együttesek is, amelyek sokát szabad szemmel csak egy pontként láthatjuk, még a legélesebb szemű emberek esetében is. Ilyen alapon nem lehetünk biztosak egy ilyen égi pontban se (ha nem nézünk utána szakirodalomban, vagy távcsőben), hogy szabad szemmel éppen csak egy csillagot látunk-e, vagy se.

Azt mondjuk jó lenne tudni, hogy akik nullázták a #3-at, azt mire fel tették.

Már az ókorban kialakult az a látási elv, amit ma emisszióelméletként tartunk nyilván, vagyis mely szerint valamiféle fénysugarak áradnak ki a szemünkből, és megvilágítják azokat a tárgyakat, amelyeket nézünk, és nem igazán tisztázott módon az információ ez alapján kerül vissza a szembe.

[link]

A @Kérdező ezt írta a felvezetőjében: "Nem pedig mi látunk el odáig."

Neki nyilvánvalóan egyik lehetőségként hasonló elképzelés jutott az eszébe, mint amit az ókori emisszióelmélet árul.

Amúgy megjelent a lényegesen átgondoltabb ősi intromissziós elv is, amely szerint a tárgyak részecskéket bocsátanak ki, és amelyek a szembe érkezve alkotnak képet abban. Persze ez utóbbi se teljesen kerek, ahogy azt ma már pontosan tudjuk, de ha a lenullázók kimennének egy forgalmas térre, és megkérdeznék a rengeteg sétálgató embertől, hogy szerintük az ő szemük hogyan lát, akkor meglepve tapasztalnák, hogy nem is kevés felnőtt az elavult emisszióelmélet tükrében válaszolna, csak mert az hirtelenjében olyan kézenfekvőnek és logikusnak tűnne számukra.

Bizony, manapság is többen mondanák azt, hogy azért látnak át az autó utastérből a sötétített üvegen, mert belülről kifelé az kiengedi a fényt, míg a kintiek azért nem látnak be, mert az ő irányukból nem megy át a fény az üvegen.

#9: "Sajnos a nagyszerű válaszokkal kis baj van. Nem azért látjuk, amit írtak."

De azért. Mert mindenki azt írta, amit te.

#9: "És az összes csillagot látod, amelynek a fénye a szemedbe jut."

Ki nem ezt írta?

#9: "Csak némi pontosítás."

Én is megtenném. A @Kérdező két változatot írt le a látásra a felvezetőjében (hivatkozva a #14-re is közben), amelyről azt kérdezi, hogy melyik a helyes. Következésképpen nincs olyan, hogy ő írta jól. Csak az egyiket írta jól.

"Nem a Rigel, a köd maga."

Bocs, akkor ezt félreértettem. (Mondjuk az Orion az maga a csillagkép.)

"Ami a "félreértést" illeti, az attól függ, ki. A jelzett félreértéshez kell némi ismeret, amit nem tételezhettem fel."

Attól még, hogy a kérdező vélhetően nem ismerie ilyen mélységben a jelenséget, lehet precízen fogalmazni. Ha mást nem, azért, hogy ne hülyeséget tanuljon meg. (Ha meg nem akarsz belemenni, akkor egyáltalán minek írtál fotonokról. Ha csak simán a fény energiájáról írsz, tudományos szemszögből is teljesen korrekt lett volna az állítás.) A látás rzékenységének magyarázatához sincs semmi szükség a foton fogalmára. (Ha ilyen szinten akarod elmagyarázni.)

"Általában szeretek annyit mondani, amennyit kérdeztek."

Akkor minek írtál fotonokról?

#12: "Általában szeretek annyit mondani, amennyit kérdeztek."

Te voltál a #9 is? Mert ha igen, akkor fontos lenne az is, hogy megértsd, mi a kérdés. Sőt! Alkalmasint érdemes arra is figyelni, hogy hátha egy kérdésben valójában több is van. Sőt! Arra is érdemes lenne koncentrálni, hogy rajtad kívül mások mit válaszoltak, mielőtt ítéletet mondasz azokról.

Ettől a néhány apróságtól eltekintve, amúgy teljesen korrekt a hozzáállásod.

"Nem tudom pontosan megfogalmazni, de ha a fenti mondat igaz, akkor az összes fényt látnunk kellene, ami már "itt van". Nem?"

De, elvileg.

Magadtól kifundáltad az Olbers-paradoxont.

Íme a leírása és hogy miért nincs így.

[link]

@18

No, igen, és ennek szellemében adott választ szépen a #2-es, csak nem nevesítette a paradoxont.

#18:

nemigazán.

a csillagok fényét alapvetően azért látjuk, mert az égbolt sötét.

az égbolt pedig pont a vöröseltolódás miatt sötét.

a távoli csillagok fényét alapvetően nem azért nem látjuk, mert haloványok a távolság miatt (az csak abból a szempontból érdekes, hogy egyedi csillagokat tudunk-e azonosítani), vagy mert porködök eltakarják őket, hanem azért mert az távoli csillagok fénye vöröseltolódott és már nem a látható tartományban van.

ha nem így lenne, akkor az égbolt ragyogna. baromi sok, baromi halvány(nak látszó) csillag fényének összege nem nulla és akkor még az ősrobbanás utáni első szabad fényről, ami most ér ide hozzánk a látható univerzum pereméről (kozmikus háttérsugárzás) még nem is beszéltünk.