Kortársaim, csak én vagyok kétségbe esve, hogy mennyire kilátástalan a helyzetünk?

Van pár lehetőség, mindenki döntse el, melyiket akarja!

- Jó szakmát szerez és sok pénzt keres

- Külföldön dolgozik (ideiglenesen) és sok pénzt keres

- A várostól távol vesz házat, és nagyon sokat ingázik

- Barátokkal összeköltözik és spórol

- Párral összeköltözik és spórol

- Szülőknél lakik és spórol

Aki nem kapott saját lakást, a fentiek körül valamelyiket csinálja. Jah, nehéz saját lakáshoz jutni a nagyobb városokban (Budapest, Bécs, Berlin), mert minden munka odakoncentrálódik, emiatt mindenki oda akar menni, és felmennek az árak.

Meg ez a spórolás is olyan...

Én olyan ember vagyok, aki igazán még életében nem utazott, csak akkor veszek új ruhát, ha kell, van ugyan költséges hobbim, amire legutóbb 2015-ben költöttem 50 ezer forintot. Nem szórom a pénzt.

De az, hogy egy kifőzdében, vagy a húspult előtt ne kelljen nézni az árakat, szerintem alapnak kellene lennie. Pláne, ha valaki baromi sokat tanul ezért.

"De az, hogy egy kifőzdében, vagy a húspult előtt ne kelljen nézni az árakat, szerintem alapnak kellene lennie. Pláne, ha valaki baromi sokat tanul ezért."

A magyarok szerint ha kifőzdébe jársz az már urizálás. Illetve a heti kettőnél több húsevés is.

Az a baj, hogy a jelenlegi oktatási rendszer olyan képességekre alapoz, ami hát, a magyarországi népesség jó része tekintetében nem megalapozott.

Mit mond a mai oktatás? Peeersze, tanuljál csak azt amit akarsz, aztán hogy az állam fizeti vagy te, az nekünk tökmindegy, csak valaki fizesse! Ez az egyetemeknek érdeke.

Ezzel szemben a tipikus magyar hallgató azt várja, hogy ha már felvették valahova, azzal el tud helyezkedni majd olyan helyen, ahol nem kell éhen halni.

Nos, nem. Ez a két elvárás nem egyeztethető össze.

Te nyugodtan tanulhatsz tengerbiológusnak, még akár államilag támogatott képzésben is.

Viszont ez nem jelenti, hogy majd ilyenként alkalmaznak a Hortobágyi Nemzeti Parkban is.

Viszont, ha te kimész mondjuk Kaliforniába, ott hasznát veheted az itthon megszerzett képzettségednek is.

Ezt nem ártana már tudomásul venni, meg felnőni ehhez, hogy az, hogy van valamilyen képzés, az nem jelenti azt a kommunizmusban magától értetődő dolgot, hogy ezzel téged itthon bárhol is alkalmazni fognak.

Viszont ugyanakkor ha NEKED van valami életképes elképzelésed, hogy mit tudsz kezdeni ezzel a szakkal akár külföldön, azt könnyen lehet, hogy itthon olcsóbban megszerezheted, mint odakint.

Szumma szummárum: a legtöbb esetben az van, hogy FEL KÉNE NŐNI. Nincs az, hogy majd Állam Bácsi megment, ha elvégeztél valamit. Előtte kell gondolkodni.

Van igazság abban amit írsz valóban.

De nézzünk utána hány "jól fizetett" állás van jelenleg az országban. És hogy ezeken belül is kezdő diplomás mennyit kap. Valamint az sem lehet egy jó élet, ha az ember valójában nem azt csinálja ami érdekli, hanem rákényszerül egy adott pályára. Abból sosem lesz jó szakember.

Továbbá az országon belül elmondható, hogy kollektívan jellemző az alulfizetettség sajnos.

Az, hogy minek kellene alapnak lennie, vagy milyennek kellene lennie az életnek egy tök jó kocsmai filozófiatéma néhány korsó sör vagy néhány pohár bor mellett. Ezen tök jól el lehet filozofálgatni, de az élet olyan, amilyen. Akár tetszik nekünk, akár nem, akár hisztizünk, dühöngünk, bosszankodunk rajta, akár nem.

Nézzünk körül kicsit! Magyarországon vagyunk.

Igaz, hogy itt van egy köpésre Ausztria a több ezer eurós bérekkel, de itt van egy köpésre Ukrajna a háborúval és a bombázásokkal, és Románia is a földutakkal és a lepusztult, elnéptelenedett falvakkal. Mi valahol a kettő között vagyunk, nyilván szívesebben gondoljuk azt, hogy hát mi már majdnem Ausztria vagyunk, mint azt, hogy mi már majdnem Románia/Ukrajna vagyunk. Nem vagyunk Nyugat, nem vagyunk fejlett állam, és nem vagyunk jóléti állam. Egyáltalán nem alap az, hogy az átlag magyar egyedül a fővárosban lakást tudjon venni. Lehet 50 vagy 100 évvel ezelőtt az volt, nem tudom, de most biztos nem az. Úgyhogy persze, elvárásokkal lehet élni, de ettől még ez nincs így.

Ahhoz, hogy valaki saját lakást tudjon birtokolni, valamilyennek lenni kell.

- Vagy szerencsésnek, és akkor örökölt egyet (vagy nyert a lottón)

- Vagy okosnak, tanultnak, kitartónak, ambiciózusnak (és szerencsésnek) kell lennie, hogy felépítsen egy jól fizető karriert

- Vagy bátornak és talpraesettnek, és akkor kimegy külföldre, ott elboldogul, keres egy halom pénzt, és hazajön, aztán abból házat vesz, vagy legalábbis az önerőt állni tudja

- Vagy vonzónak, jó partnernek, akivel összejön egy jó egzisztenciájú illető (ez inkább nőknél lehet opció)

- Vagy kitartónak és jó tűrőképességűnek, aki eltűri az esetleges albérlőtársakat, a spórolást (akár a húspultnál is) és/vagy a napi több óra ingázást

Nem mondom, hogy ez jó vagy helyes, azt mondom, hogy ez van.