Létezik olyan család ahol valóban olyan egy karácsonyi összejövetel mint ahogy az amerikai filmekben van bemutatva?

Elváltak a szüleim, anyámékkal (férje, tesóim) szűk körű szentestéink voltak, hasonlítottak egy sima, jó hangulatú szünidei napra, de a fenyőillat, ajándékok és sok jó kaja csinált valami karácsonyi hangulatot. Szerettem. Előtte (még talán 24-én délelőtt is) anya idegbeteg hulla volt a főzés-takarítás kombótól, azt nem szerettem (neki segíteni nem lehet, mert "az úgy nem jó"). Másnap meglátogattuk az anyai nagyszüleimet, ott is volt süti, beszélgettünk, béke, nyugi. Az a meghatott ünnepi nyakbaborulás sehol nem volt, a mi családunk amúgy sem volt olyan szentimentálisan érzelgős, nekem az nyálas is, szóval nem hiányzott, hogy nincs.

Az apai karácsonyon összegyűltek az "évente kétszeri" rokonok. Teljesen különböző mentalitással, életstílusokkal. Nem volt felszabadult, néhány témánál látszott, hogy egymás agyára mentek. Én sem tudtam velük mit kezdeni, ráadásul mikor ott voltak, az nekem gyermekkoromban folyamatos cseszegetéssel járt, hogy "így ülj, úgy egyél, most nem mehetsz be a szobába, nem illik". Azóta is herótom van a rokonozásoktól. Ja, és a szedjél-vegyél-egyél-igyál etetéstől is.

Később voltam a leendő férjem rokonozós karácsonyán, amit hagyományosan szenteste tartottak. Náluk közvetlenebb volt a hangulat, egy kicsit jobban tartották a kapcsolatot évközben, de azért nem túl szorosan, és inkább csak az idősebbek. A fiatalabb generáción, akik nem saját indíttatásból karácsonyoztak így, csak "vitték őket", ott is kicsit meglátszott, hogy nekik ez csak "muszáj". Ez is a gondom a rokoni karácsonyokkal, hogy az újabb generációkat, akik már ezerfelé vannak, és nem fonódik össze az életük, kötelező jelleggel viszik bele ebbe, aztán megy a sértődés, ha felnőttként ki akarnak belőle szállni, mert részükről ez félidegenekkel való kényszerű bájolgás.

A férjem rokoni karácsonyán szintén erőszakos ételtukmálás, plusz még alkoholtukmálás is ment (töményet muszáj, "ne sértsél meg"). A férfiak (főleg miután leitták magukat) remekül szórakoztak, a nők kiszolgálószemélyzetként, pengeszájjal hozták-vitték a tálcákat, mint valami megkeseredett pingvinek, ettől mondjuk a hátamon felállt a szőr. A gyerekek tévéztek vagy mobiloztak.

Már házasok vagyunk, született gyerekünk. Kikötöttem, hogy a 24-ét hármasban töltjük otthon (mert én nem akarom a gyerekemet rögtön a karácsony első estéjén ezzel szívatni. Előbb a karácsony, aztán a másik 2 nap a kötelező köröké), a férjem családja nem volt elragadtatva, de tudomásul vették.

A nők karácsonyi szerepét tekintve a korábban látottak alapján elhatároztam, hogy nem csinálok magamból sem idegbeteg roncsot, sem cselédet valami "kötelező" karácsonyi menüért meg körülményekért. Lesz a polcokon egy kis por, főzök valami egyszerűt, amihez épp kedvem van (idén vagy marhapörkölt lesz, vagy bedobok a sütőbe egy oldalast, és csókolom, süti nincs), és inkább pihenek, élvezem a nyugalmat a családommal, megajándékozzuk a pöttömöt, lazulunk, nézünk valami karácsonyi műsort. Kicsit hétköznapibb, nem egy terüljasztalkámos-szuperdekorációs-mindegyüttvagyunkszeretetben karácsonyi idill, de még mindig inkább ez, mert olyat még én sem láttam. Idilli legfeljebb olyannak volt, aki dolgozni nem dolgozott vele, csak ült az asztalnál, evett és piált.

Örülj hogy van kire főzni,és zajlik az életed!!

Persze később tanul meg mindent értékelni az ember.

Kb. mindent leírtatok már előttem.

Mindazzal együtt, hogy én is imádok sütni-főzni, és sajnos sokszor túlvállalom magam, TISZTÁBAN VAGYOK azzal, hogy ez egy saját magam által magamra vállalt teher. Senki nem várja el tőlem!

Nyugodtan lazíthatnék, és szoktam is... Nem kell hatfogásos kaja, és egy csomó édességet le lehet gyártani már két héttel előbb is.

A főételnek meg olyat kell választani, amit csak be kell tolni a sütőbe.

A családi viszálykodás szerencsére nálunk abszolút nem jellemző. :) És alkoholisták sincsenek a családban.

Sose hasonlítanám magunkat amcsi filmek negédes bájolgásaihoz.

Teljesen normálisan ünnepelünk, beszélgetünk, zenét hallgatunk, társasozunk, stb.

Jaj, hagyjuk már ezt, hogy örülj, hogy van kire főzni. Azért, mert neked szar és egyedül maradtál, pedig a lelkedet kidolgiztad másokért, még nem kell a másik nő fejét visszanyomni a sz.rba. A kerdező nem örül, mert nem tudja, hogy lépjen ki az önsorsrontó cselédszerepből, ugyanis ha valtoztatni próbál, a másik három nekitámad, mert feltik a jó kis kényelmes semmittevést az anya kárára.

Kérdező, ez nem megy konfliktus nélkül. Fel kell vallalnod, higy neked így semmi elvezet nincs a karácsonyban, te is ember vagy és élvezni akarod. Kevesebb es egyszerűbb kaja lesz, ha "palotaforradalom" van, akkor várod a javaslatokat, hogy hogyan lehet megoldani anélkül, hogy te robotolnál egyedül a konyhában. Igen, be fognak dühödni, mert elveszed tőlük a kényelmüket. És? Dühösködjenek nyugodtan, legalább megtanulják, hogy anya is ember. Ha meg a férjed hisztizik, az külön szanalmas.

Hát én felmosok meg porszívózok, azt minden hétvégén szoktam, amúgy csinálok egyfajta sütit, mert úgyis mindenki annyit hoz, hogy a végére már egymásra lőcsöljük a szomszédnénivel is a süteményt, mert ki a szr eszik ennyit..

Kaját meg ugyanannyiba telik megfőzni, mint bármelyik napon, max többet csinálok belőle, a rokonoknak meg szólok, hogy beszállhatnak egy-egy fogással, amúgy sem jönne senki üres kézzel.

A fát díszíteni nekünk nem kín, berakunk egy filmet mellé, meg mondjuk a családomra sem mondanám, hogy elviselhetetlenek... 🫣

#49: ja-ja.... nem kell túltolni a takarítást, hiszen alapesetben nem évtizedes kosz van egy lakásban.

Ahogy nagymamám mondta bölcsen, már sok évtizeddel ezelőtt: a Kisjézus akkor is eljön, ha nincs megpucolva az ablak. :-D

A fa díszítéskor nálunk a Fábry Oh Tannenbaum-ja megy minden évben. :))) Még mindig tudunk rajta röhögni. :))