Van rajtam kivül még olyan 30 feletti nő aki nem akar gyereket? Ugy erzem csak nyüg lenne. A férjem akar hogy beszéljem le rola?

A gyerekpártiak nem fogják (nem akarják?) megérteni, hogy ami az egyik embernek öröm, a másiknak nem. Igen, még ha egy pici cuki babócáról is van szó.

Azt hiszitek, hogy a gyerekvállalás önzetlen dolog??? Egyáltalán nem. Hisz önként vállalod a gyereket, szabad akaratból. A te döntésed. Aki gyereket akar, szül. Aki nem akar, az nem szül. Mindenki megkapja, amit akar. Akkor mindenki önző.

Aki akar, azt úgysem lehet lebeszélni róla. Sehogyan sem. Ez egy vágy.

Aki nem akar, az meg jobb is, ha nem szül.

Maradhattok házaspár, s csináljon más nőnek közben gyereket.

Hogy a kérdésre válaszoljak (mert eléggé megy itt a mellébeszélés és az ítélkezés):

Persze, hogy van ilyen, két nagyon jó barátnőm például nem akar, soha nem is akart, és ez nem is fog változni, egyikük 30 felett van, a másikuk közel 60. Mindketten boldog és teljes életet élnek a párjaikkal. Már nem száz évvel ezelőtt vagyunk - még ha a hozzászólások némelyike nem is ezt mutatja -, már senki sem kényszeríti rá a gyermekre nem vágyó nőket, hogy nagy eséllyel rossz anyja legyenek egy nem kívánt gyereknek.

Régen én magam is meg voltam győződve arról, hogy nem akarok gyereket soha, és nagyon dühös voltam, ha valaki azt mondta, hogy majd megváltozik a véleményem. Ma már jót nevetek ezen, mert tényleg megváltozott, és lelkesen szagolgatom az ismerős babákat, és alig várom, hogy nekem is legyen. DE. Eszem ágában sincsen azt mondani, hogy ez minden nőnél szükségszerűen így kell, hogy történjen. Akik nekem bizonygatták, hogy "majd meglátom", ők sem azért mondták, mert minden nőnél így kell, hogy legyen, hanem mert jól ismertek engem, és tudták, látták, hogy bennem van az "anyagén".

Másik DE: Ebben a férjeddel ugyanazt kell gondoljátok, különben valamelyikőtök boldogtalan lesz... Nem tudod lebeszélni róla, ugyanúgy, ahogy gondolom ő sem tudna rábeszélni téged egy gyerekre...

Mondd el neki őszintén, hogy nem akarod, ezért és ezért. Ha szeret téged, meg fogja érteni.

Egyébként pedig: a világ legönzőbb dolga gyereket vállalni! Gondoljatok bele: miért szül a legtöbb nő? Azért, hogy megfeleljen a társadalmi vagy szülői elvárásoknak. Azért, hogy legyen kire támaszkodjon öreg korában. Azért, hogy legyen kit babusgatni, szeretgetni, legyen aki feltétel nélkül viszont szereti, stb. Ez mind-mind az anyukának jó. Persze, ha szeretek egy gyereket és elhalmozom minden jóval az neki is jó lesz, de elsősorban mindenki azért szül, hogy saját magának jobb legyen, teljesebb legyen az élete.

Én nem ítélek el egyáltalán senkit, aki nem szül. Azt már sokkal inkább, aki felelőtlenül gyereket vállal, aztán várja a csodát, hogy valaki majd csak eltartja őket vagy felneveli helyette. És nem vagyok a nagy család ellensége, nekem is három gyerekem van, de valljuk be, hogy egy gyerek teljesen megváltoztatja az ember életét. Munka után minden nap rohanok a kicsikért. Nincs idő plázázni, nincs idő beülni valahova a barátnőkkel, nincs idő elolvasni egy jó könyvet. Hazaérve vár a takarítás, a főzés, a fürdetés és természetesen foglalkozni is kell a kicsikkel. Nekem ez nem teher és tudatosan vállaltam a gyerekeket, de még így is fárasztó és néha a legszívesebben kiszaladnék a világból. Rengeteg az olyan program is, amihez a legkevésbé sem fűlik a fogam, de mivel a gyerekeknek fontos, így megyünk. Mióta ők megvannak, alig van időm magamra, de engem ők tesznek boldoggá. Könnyen el tudom képzelni viszont, hogy mások másképpen érik el a boldogságot.

Tényleg van olyan, aki (csak) azért szül, mert babázni akar?

A babázós rész, az egy nagyon nagyon picike időszak, szóval, jócskán nem ebből áll a gyerekvállalás. Szerintem.

Egyébként nem tudom, mármint, oké, hogy nem az a gyerek akar világra jönni, hanem te döntesz (elvileg), na de kérem, ha a legtöbb embert megkérdezik, hogy akar e maradni ezen a világon, vagy esetleg szeretne inkább meghalni, vagy meg sem születni? Szerintem igen nagy % az életet választja...

Ááá, na mindegy, ez csak egy gondolat volt részemről... :) Úgyis lepontozzák a gyerekre nem vágyók..

Na jó, ez már keményen filozófia. Hogy választhatna egy létező ember a létezés és a nemlétezés közt, ha a nemlétezésnek nincs tudatában?

Ki emlékszik, milyen volt, mielőtt megszületett? Az nem egy negatív állapot, hanem semleges.

És igenis nagyon önző dolog dönteni valakinek az életéről. Pláne úgy, ha megnézitek, milyen emberek szülnek. A Híradóban volt egy állatmenhely, ahol tesztet töltettek ki az emberekkel, hogy jó gazdik lesznek-e vagy sem, gyereket meg szülhet boldog-boldogtalan. Úgy is néz ki a világ.

Ó, hát nyugodtan lehet az a béna szöveg mögé bújni, hogy "jaaaj szegény gyerek, biztos nem akarna erre a világra születni", ahelyett, hogy ezek az emberek inkább bevallanák, hogy saját magukat is azzal a marhasággal áltatják, hogy a gyerek érdekében nem szülnek, mert milyen sorsa lenne. Pedig csak saját magukkal foglalkoznak, és csak a saját puccsos kis életüket féltik, és az, hogy nem akarnak gyereket, szimplán csak a saját önzőségükből fakad!!!

Ugyan már! Még, hogy a születendő gyermeküket óvják ettől a rémes világtól...

A többi szülő meg egy genya, hogy szülni mer erre a pocsék világra... Mit tesznek szerencsétlen gyerekükkel!

Mily szép is lenne, ha minden ember ilyen önző lenne! Kihalna az emberiség..

Én 31 éves vagyok és nagyon sokáig úgy éreztem nem akarok gyereket. Két nővérem van, mindegyiknek van gyereke, sokat vigyáztam rájuk amióta megszülettek, és akkor eldöntöttem nekem soha sem lesz, annyi "gond" volt velük. De most másképp gondolom. Én úgy érzem - nőként - nem lennék boldog ha nem születne gyerekem. A női lét értelme az hogy életet adjunk, és én nem szeretnék ebből kimaradni! Pedig nagyon félek a terhességtől (egyéb betegségeim vannak), szüléstől, meg az első hónapoktól, meg a testem változásaitól is, de akkor is szeretnék!!!Ahol lakom sok párnak nincs gyereke, látom a napjaikat, és én nem szeretnék úgy élni!Én azt vallom gyerek nélkül nincs értelme az életemnek. Szeretném ha maradna utánam v.ki - belőlem - a világon ha én már nem leszek.

A kérdéshez visszatérve: szerintem nem nyüg, élvezni kell minden percét, ha kisbaba akkor azért, ha oviba megy azért, ha érettségizik azért. Ezek a pillanatok soha sem jönnek már vissza. Szerintem felfogás kérdése is.

De én nem ítélem el azokat akik nem vágynak gyerekre.